Egyedi ballagás volt a soltvadkerti Evangélikus templomban a június 13-án délelőtt megtartott ünnepség, amit remélhetőleg soha többet, vagy legalábbis minél ritkábban kelljen átélnünk, hogy egy világméretű járvány közepén kell ballagást tartani.
Azonban a hagyományostól eltérően most a rövidebb, mintegy 45 perces alkalom is mindent tartalmazott, ami felemelővé, egyedivé és meghitté tette az idei elköszönést.
Bizonyítást nyert, hogy nem az időkeret számít, hanem a szeretettel teljes jó szándék és a közösen átélt öröm.
A gyermekeket szüleik kísérték egy jelképes kapuig, amin átlépve indulnak az iskolás évek felé. Helyüket elfoglalva elmondták imájukat majd megköszönték az óvodában eltöltött éveket, ezt követően Hachbold Éva intézményvezető ünnepi beszéde következett.
A ballagók haragjátéka után Homoki Pál lelkész köszönt el a gyermekektől beszédében, majd egy a gyermekek óvodás éveiből összeállított képes vetítés következett.
Nagyon örültem a kreatív óvónői szervezésnek és a szülői köszöntő is szívemből szólt.
Jómagam arra tettem a hangsúlyt, hogy vannak életszakaszaink, van, ami lezárul, de mindig kezdődik valami új. Aki azonban mindvégig velünk van régiben és újban, az a teremtő és gondoskodó Isten.
Meghatódottan, és személy szerint megilletődötten is köszöntünk el 30 év szolgálat után óvodánk alapító óvónőjétől Köhlerné Schiszler Ágnestől. Nemzedékek hosszú sora nőtt fel a keze alatt. Isten áldjon utadon, a jól megérdemelt nyugdíjas években is Ági néni – nyilatkozta hírportálunknak Homoki Pál lelkész.
Kovács Gyula
Fotógaléria:
