Eddig úgy véltem, engem nem érdekel a ballagás, essünk túl rajta. Piszeczki Ilona tanárnő búcsúlevelét elolvasva azonban szomorkás hangulatom lett. Ezt a vírus dolgot nagyon nehezen viseltem az elején, de mára már nem is emlékszem, milyen volt iskolába járni.
Az emlékezést is segítette levele, melyben a Kiskőrösi Bem József Általános Iskola pedagógusa elbúcsúzott nyolcadikos diákjaitól. Azt gondolom, hogy szavai mindannyiunknak útmutatásul szolgálhatnak:
Mára már csak a búcsúzó soraim maradtak, ne haragudjatok, hogy nem németül írom le. Haladok a nagyobb szavaktól a kisebbek felé. Először is legyetek boldogok, mert ez a legfontosabb! Nem mindig lesztek azok, de az majd elmúlik, „A felhők felett mindig kék az ég”.
Találjatok egy csodás társat az életben, legyenek gyerekeitek, mert a legklasszabb dolog az életben az összes bosszúságával és a fáradtsággal együtt (a társra és a gyerekre is értendő). Még mielőtt erre adjátok a fejeteket, bulizzatok sokat, mert a fiatalság arról szól, és akkor nem marad bennetek hiány! De mindig tudjátok, hol a határ!
Ne engedd át az uralmat az életed felett se embernek, se drognak, se a gyerekednek, se a társadnak, se a főnöködnek, csak amennyire tisztességes és egészséges! Légy önmagad, légy korrekt, légy igaz, légy bátor, légy emberséges!
Ne pletykálj másokról, időpazarlás! Ne foglalkozz másokkal, időpazarlás! Majd ha idősebb leszel, rájössz, hogy az idő nagyon értékes, és sok hülyeséggel töltjük el.
Mindig legyen célod, akár icipici, akár hatalmas. Legyen hobbid, mert anélkül még önmagadnak is unalmas leszel, hát még másoknak…! Vedd magad körül jó emberekkel, igaz barátokkal, ők visznek előrébb!
Szeresd és tiszteld a természetet, menj erdőbe néha, olyan jó lecsendesedni! Olvass sok könyvet, mert ahány könyvet az ember elolvas, annyi életet él!
De Te mindig éld a Tiédet, mások elvárásaitól mentesen, szépen, ügyesen, szeretetben! Ezek a sorok egy „vén”, negyvenéves tanár jó tanácsai a tarisznyátokba!
-Sugi-
