Ma egy számomra nagyon kedves családról szeretnék íni. Négy gyermek. Szuperhős kategória. Mintha Anyánál és Apánál lenne a Végtelen Kesztyű és képesek lennének egy csettintéssel nem megfelezni, hanem megduplázni az időt, a teret, az elmét és a lelket. Hogy csak ezt a négyet említsem.
Kedves kolléganőm, Katonáné Emese ezen a héten – mielőtt eljött a munkába –, készített egy bakancslistát Iminek, Lídiának, Johannának és Evódiának. Az alábbi pontokból állt:
- Reggeli tisztálkodás, wc
- Egyél valami egészséges reggelit!
- Olvassatok együtt áhítatot!
- Ha kész az első három, akkor keressetek egy finom csokit az üvegemből!
- Az étkező asztal legyen teljesen üres!
- Nézzetek szét a szobákban! Keressetek egy dobókockát, dobjatok, és mindenki annyi dolgot tegyen a helyére, ahányat dobott!
- Pucoljatok krumplit! Mindenki annyit, ahány éves! Evódia opcionális, Hanna ne! (tört váll miatti anyai oltalom. szerk.)
- Építsetek egy olvasókuckót! Legyetek kreatívak!
- Olvassatok néhány oldalt!
- Rakjatok ki egy olyan puzzle-t, ami nektek nehéz!
- Keressetek a spájzban egy zacsi kekszet és egyetek belőle!
Aztán Emese eljött dolgozni. Végigültünk egy közös munkaközösségi értekezletet, elvégeztük az utolsó simításokat az évvégi dokumentációban, majd déltájt indultunk mindketten haza. Emesét azonban nem unatkozó gyerekek várták otthon, hanem egy zseblámpával megvilágított térkép, ami elvezette a saját bakancslistájához:
Gyermekeid bakancslistája számodra:
- Kérünk, csináld meg a megjelölt feladatot!
- Hajtogass egy papírrepülőt és írj bele egy nekünk szánt üzenetet!
- Olvasd el az összes üzenetet!
- Olvass egy oldalt a Kingsbury könyvből!
- Ülj le egy-két percre!
- Szegd meg a feladatok sorrendjét! Kivéve az elsőt! Először színezz!
- Ebédelj meg!
- Ebéd után moss fogat!
- Estefelé olvass a családoddal Bibliát!
- Olvass nekünk esti mesét!
- Beszélj velünk kacsául!
- Engedj meg nekünk valami különlegeset!
- Gyere be a lányok szobájába!
- Lőj egyet Imi számszeríjával!
Mintánkkal nevelünk és többet nyomnak a latba szavainknál a tetteink. Pál Feri atya szerint mindannyian egy – a gyerekkorunkból hozott – életmondattal indulunk a felnőttlétbe. Ezek gyakran szomorú életmondatok: ne légy beteg, ne kérdezz, ne zavarj, ne légy szomorú. Gyakran hangoztatták őket vagy rejtett üzenetként fogantak meg szüleink tetteiben. A Katona család bakancslistás napjából számomra a Legyetek kreatívak ragyog ki életmondatként.
Anyukám mesélte gyakran – mikor az oportót kaccsoltuk végeláthatatlan napokig –, hogy az ő gyermekkorában – Zahorán – körberakták pár köteg venyigével, hogy ne mászkáljon el, amíg a nagyszüleim dolgoztak. Olyan döbbenetes volt ezt hallani kamaszként. Ebben a században lassan esünk át a ló túloldalára. Túlféltjük és megfosztjuk őket az önállóság felszabadító erejétől. A „képes vagyok rá egyedül is” dinamikájától, amit semmilyen önbizalomnövelő mantra nem pótolhat.
Ann Landers szavaival a héten találkoztam: „Nem az fogja sikeres emberré tenni a gyerekeidet, amit te teszel értük. Hanem az, hogy megtanítod őket arra, mit tegyenek meg önmagukért.”
A Katona családtól kölcsönvett életmondattal zárom a hétvége üzenetét: Legyünk kreatívak az önállóságra nevelésben!
Kutyifa Anikó
A képeket Katonáné Emese készítette.
