Több mint negyven év rendületlen szerelem után a kiskőrösi Csermák Pál maradandót alkotott az utókor számára: nevéhez fűződik az ország egyetlen, eredetire restaurált Csepel D705 (Kázmér) és egy hozzá tartozó pótkocsi felújítása.
Csermák Pál azt vallja, hogy ami van, azt kell megtartani az utókornak. “Csepel az tényleg a mi autónk!”
Mióta érdeklődsz a magyar gyártású autók iránt?
-Még középiskolás koromban találkoztam először Csepel teherautóval, inasként próbáltam javítgatni. Innentől kezdve bennem maradt a magyar gép iránti szeretet. Az első osztályos tankönyvünk hátulján magyar gyártmányú teherautók voltak fekete fehérben. Az első héten kiszíneztük, hogy az a Rába úgy nézzen ki, ahogyan ki kell néznie. Később is, amikor megláttam egyet, mindig arra gondoltam, hogy „nem eladó?”
Akkor ezek szerint sokáig váratott magára, hogy a szenvedélyednek hódolj.
-1994-ben vettem meg az első Dutrát és kezdtem el felújítani, majd vettem még egyet, mert egy sosem elég. Ezek teljesen működő gépek, használom is őket, de igaziból különböző veterán találkozókra járunk velük. Szerencsésnek mondhatom magam, mert külföldre is eljutok, Lengyelországban és Erdélyben is voltam velük. Természetesen az országban is igyekszem mindenhol ott lenni. Olyan ez, mint egy nagy család, körülbelül 2-300-an őrzik a magyar gépgyártás remekműveit. A találkozókon meghívjuk egymást, mi is próbálunk minden meghívásnak eleget tenni, egy évben 4-6 találkozón tudunk részt venni.
Csernáton (Erdély) tapasztaltam meg, hogy milyen érzés magyarnak lenni. Minden évben megyünk a „Burrogtatóra”, amely a Haszmann Pál Múzeum gépésztalálkozója. Az első alkalommal kétségem volt affelől, hogy jó ötlet-e magyar zászlóval részt venni a felvonuláson. Volt, aki ellenezte, de a szervező egyértelműen azt mondta, hogy eszembe ne jusson levenni. Az emberek sorfalként nézték az eseményt és amikor közeledtem feléjük, egyszer csak elkezdtek tapsolni, és ahogyan haladtam előre, a mellettem levő embertömeg folyamatosan tapssal kísért… nagyot nyelős volt az élmény!
Van már gépparkod?
-Kettő Dutrát restauráltam és egy Csepel teherautót. Nem üzletszerűen készítem ezeket, csak saját örömömre. Most hat ilyen teherautóm van, amiből csak egy van kész. Tervezek egy gyűjteményt, inkább a Csepel felé mentem el, mint a Dutra irányába. A meglévőn hét évig dolgoztam, tehát sokáig kell élnem, hogy meg tudjam csinálni mindegyiket.
Honnan tudod összeszedni a megfelelő alkatrészeket így több mint 60 év után?
-Vannak kereskedők, akik ráálltak néhány alkatrész gyártására, a használtakat nem igazán szerencsés megvenni. A motor alkatrészeihez viszonylag könnyen hozzá lehet férni, mert a honvédségnél óriási készletek voltak, vannak. Van, aki Szerbiába megy alkatrészért, mert ott is gyártják. Nehéz az eredeti dolgot helyreállítani! Sokan rámondják egy-egy alkatrészre, hogy jó az úgy, ahogyan van, én viszont ragaszkodom az eredetihez.
Létezik még a „padlásolás” is. Amit a régi öregek összegyűjtöttek, azt a leszármazottak lassan eladják, van, aki ezeket kutatja és összeszedi. Sokszor nem az alkatrész a drága, hanem az, hogy megtaláld és elutazz érte akár több száz kilométert is. Egyre kevesebb eredeti alkatrész kerül elő, hiszen amit megtalálunk, az már egy padlással kevesebb.
Több évtizeddel ezelőtt volt Vörös Csillag Traktorgyárunk, Csepel Autógyárunk, Ikarus Karosszéria- és Járműgyár, Rába Vagon és Gépgyárunk, ahol a Rába kamionokat gyártottuk. Ma ezen gyárak termékeiből az utolsó darabokra akadunk rá, és ezeket próbáljuk az utókornak megőrizni.
-Berkecz Mónika-
