Ifj. Kunhegyesi Ferenc kiskőrösi festőművészben már gyermekkorában megfogalmazódott az, hogy valami őszintét, valami igazat szeretne „alkotni”. Első színes ceruzáit még édesapjától kapta, melyeket ecsetre cserélt közel húsz évvel ezelőtt. Mára egyedülálló, máséval össze nem téveszthető, érzelemgazdag, folyamatosan megújuló képi világot teremtett a festészetben. Elsősorban portrékat készít, hiszen azt vallja, hogy minden ember egyformán értékes. Sokoldalú tehetség, aki a festészet mellett, művészetterápiás foglalkozásokat vezet, különböző gyermekcsoportok mentora, valamint előadásokat is tart.
Még 2017-ben, ifj. Kunhegyesi Ferenc művészete címmel, Péli Tamás és Szentandrássy István nyomdokain alcímmel írt és jelentetett meg egy képzőművészeti és életrajzi könyvet Lászlóné Takács Ágnes Zsuzsanna művészettörténész, aki még tanárként figyelt fel az akkor még ifjú tehetségre. Már akkor tudta, hogy Kiskőrös köz-és kulturális életének kiemelkedő alakja lesz Feró.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Kiskőrös Város Kultúrájáért Díj (2000), Országos Cigány Önkormányzat Képzőművészetért díj (2006), Közép-Európai Kisebbségi Filmfesztivál különdíja (2009) és a Megyei Prima Díj (2018), melyet 2018. november 23-án vehetett át Feró, a Magyar képzőművészet kategória győztese.
Feró idén júliusban ünnepelte 50. születésnapját, melynek alkalmából kiállítást rendeznek a Petőfi Sándor Művelődési Központ Kamaratermében 2020. szeptember 5-én szombaton. A kiállítást Babucsikné Zeikfalvy Anna grafikusművész nyitja meg 17 óra kezdettel.
Az esemény kapcsán beszélgettem a művésszel.
Milyen történeteket szoktál megjeleníteni a képeiden általában?
Nagyrészt portrékat festek, mert engem maga az ember érdekel, mivel mindannyian kozmikus utasok vagyunk. A festészet mellett életem nagy küldetése az értékközvetítés is.
Hogyan jellemeznéd a képeidet, milyen technikákat használsz?
Akril és olajképek nagyrészt, de nem áll tőlem távol a grafika sem. Én csak alapeszközökkel dolgoztam eddig, mint a szén, akvarell, tus, grafit. A rajzoláshoz nem annyira értek, hiányosak az ismereteim, ettől függetlenül nagyon szeretek rajzolni, viszont a végső megoldás mindig az olajban nyilvánul meg.
Hogyan készül egy alkotásod? Hogyan kell elképzelni az alkotás folyamatát?
Felkelek, szobabiciklizek egy kicsit reggel, megcsinálom a teámat, aztán jógázok egy kicsit, emellett minden nap festek vagy firkálok. Úgy ülök le, hogy egyszer sem biztos, hogy képes vagyok arra, amit kitaláltam, ezért minden nap újratanulom az egészet. Ugyanakkor szabad vagyok, ez nekem nagyon fontos volt mindig is. Egyre többször egyre több fórumon igyekszem hangoztatni, hogy minden játék. Játék nélkül nem megy semmi, ha megvan a kellő játékosság a cselekedeteinkben, csak akkor marad igaz, ettől fog működni. Ez a fajta kultúra, civilizáció, ami itt Európában körülvesz minket, elhiteti az emberekkel, hogy ha játék van benne, akkor az nem lehet komoly. Ez óriási hiba.
Hány képet készítettél eddig? Szoktad másolni magadat, vagy minden képed egyedi és megismételhetetlen?
Nem számoltam még, de arra figyelek, hogy mindig legyen állandó kiállítás anyagom, ezért 50-60 festményem mindig van otthon, ami kiállításra kész. Nem utánzom magam, mivel azzal nagyon lekorlátoznám alkotói szabadságomat. Nekem nagyon fontos az, hogy szabad maradjak a művészetemben.
Minden festményed más és más jelentést hordoz, vagy esetleg van olyan „elem”, amely minden képeden megjelenik?
Képeim központi témája mindig az egyén, mivel véleményem szerint nagyon sok érték van bennünk, mely maga a csoda. Minden egyes figurám a maga drámaiságával egy-egy olyan szépséget és szentséget képvisel, mely minden embernek saját természete. Én ebben hiszek.
Szeretettel várnak minden érdeklődőt!
Kutyifa Icu
