1992 augusztusában költöztek Magyarországra. Erika az utolsó trimeszterben, Ottíliára várva lépett át az új élet küszöbén. A gyerekek azóta felnőttek, sőt a Mokrickij családba érkezett egy vej, Adrián és egy csöpp kis Mása, aki bearanyozza a család mindennapjait. Az ő életükben is voltak hullámvölgyek, de együtt mindig megoldották és az életük egyre kerekebb lett.
Az év végéhez közeledve közösen elevenítettük fel a Mokrickij család adventi szokásait.
– Az ukrán kultúra hagyományai mennyire mosódnak össze, vagy éppen különülnek el karácsony alkalmával?
Erika: Görög katolikusként mi január 6-án ünnepeljük a Karácsonyt. Én Munkácsi lány vagyok, nálunk majdnem minden ugyanaz, mint itt Magyarországon. Tulajdonképpen mi kétszer ünnepeljük a Karácsonyt, decemberben és januárban.
Vitya: Ukrajnában a szilvesztert ünneplik először, utána karácsonyoznak, aztán pótkarácsonyoznak. Majdnem két hétig leáll az élet, minden az ünnepkör körül forog.
– Mi a hagyományos ukrán sütemény ilyenkor?
Erika: Ugyanaz, mint Magyarországon, a bejglinek nincs párja. De a mama mindig készített mákos gubát is, nála az sem hiányozhatott az asztalról.
– Hogy néz ki nálatok a decemberi hónap, a készülődés?
Erika: Tervezéssel indul, összeírom, hogy mit kell vásárolni. A bevásárlócetlit Viktornak írom, de nemcsak Karácsonykor, hanem egész évben rábízom ezt a feladatot. Igaz, hogy 5 percenként telefonál, hogy mit-hol talál…
Vitya: vagy nem tudom elolvasni, hogy mit írtál fel…
Erika: Na igen, de a lényeg, hogy ez Vitya feladata. Mivel dolgozom, ezért már jó előre megtervezem, hogy mit fogok készíteni és ahogy tudok, előre dolgozom. Hatlapost mindig sütök és kalácsot, linzereket. Főételnek töltött káposztát, második éve pedig már halászlevet is, mert a vejem azt szereti.
– Már év közben gondoltok a karácsonyra vagy az utolsó pillanatban rohangáltok az ajándékok után?
Erika: Változó… most, hogy Mása unokánk is velünk van, körülötte forog a világ, neki vásárolunk ajándékokat. De régen általában mindent az utolsó percre hagytunk. Ami szükséges, azt megvesszük év közben, én nem igénylem, hogy legyen csomagolt ajándék a fa alatt, de hát mindig gondoskodnak valami apró ajándékkal.
– Hogyan zajlik nálatok a szenteste napja? A fenyőfa díszítésével kezdődik?
Erika: A fát feldíszítjük már előtte nap…
Vitya: Igen, az is az én feladatom, mint a bevásárlás.
Oti: Na ez úgy néz ki, hogy apa és a tesóm együtt gondolkoznak, hogy melyik feléről kellene feltenni a díszt a fára, majd hívják anyut, hogy nézze meg, jó lesz-e úgy – fűzi hozzá nevetve Vitya lánya.
Erika: Nekem van elég feladatom a konyhában, aminek a végeredménye kora délután kerül ki az ünnepi asztalra. Miután mindenki jóllakott, utána ajándékozunk. Éjféli misére mindig megyek, tavaly Oti lányom is velem tartott.
– Mi a titkotok? Mi az, ami ennyire összeköt titeket?
Erika: Nem is tudom, talán az, hogy mi csak egymásra számíthattunk. A gyerekeket mindig mindenhova vittük magunkkal, és az egész életünkben jelen van a játékosság, a humor, nem tudunk sokáig haragudni egymásra.
– Mit üzentek az olvasóknak?
Reményteljes szívvel lépjünk be a 2021-es évbe, higgyük, hogy jobb lesz. Kívánunk mindenkinek egészséget, boldogságot, kis és nagy örömöket egyaránt.
