Egyetemi tanulmányaimnak szüksége volt egy óvodapedagógussal készült interjúra, amely során Tiriczné Szabó Szilviát, a kiskőrösi Harangvirág Evangélikus Óvoda intézményvezetőjét választottam alanynak. Szilvi rendkívül jólelkű és lelkiismeretes pedagógus, akivel öröm együtt dolgozni. Örülök, hogy a közös munkánk során lehetőségem nyílt őt jobban megismerni.
Melyik intézményben végeztél és mikor?
Szarvason végeztem a Tessedik Sámuel Főiskolán 2004-ben.
Mi motivált erre a pályára?
Mindig is óvónő szerettem volna lenni. Nagyon tudatosan készültem erre a pályára, már gyerekkoromban is mindig ilyet játszottam a családommal és a barátaimmal. Kecskemétre jártam középiskolába, amely egy pedagógiai szakközépiskola volt. Ezután nem is volt kérdéses, hogy a felsőoktatási intézmény területe is a pedagógusképzés lesz.
Mik a terveid a jövőben ezzel a szakmával?
A ránk bízott gyermekek maximális szeretete, védelme, felkészíteni őket teljesen az első osztályra, és természetesen minél bizalmasabb kapcsolat kialakítása a kolléganőmmel. Nagyon jól esik, amikor a gyerekek évek múltán is emlékeznek rám.
Mi a legjobb, illetve legnehezebb számodra ezen a pályán?
A legjobb dolog, hogy azt csinálom, amit szeretek. A gyerekek szeretete határtalan, pl: mikor csak annyit mond, hogy „de szép vagy ma”, vagy éppen odabújik egy ölelésre, ezek apró, de nagyon jóleső dolgok. A legnehezebb pedig mind a 28 gyermeket egyszerre felügyelet alatt tartani, hogy ne essen bajuk, és szeressenek óvodába járni. Ez, most a járványhelyzetben még nehezebb feladatnak minősül, hiszen valaki nem volt még idén az óvodába, sőt ez a digitális oktatás is egy új kihívás volt mindenkinek. Mi is küldtünk „anyagokat” a gyerekeknek, de természetesen nem volt az igazi.
Melyek a legfontosabb pedagógusi tulajdonságok?
A türelem. Az elfogadás. A gyermekek iránti szeretet.
Melyek a saját megküzdési stratégiáid, amelyekkel a problémák ellen küzdesz meg?
Többféle stratégiám van. Amikor komolyabb konfliktus van, például egy gyerekkel, akkor „büntetésből” le kell ülnie velünk rajzolni. Aki például rosszabb alvó, őt külön rakjuk, hogy könnyebben történjen az alvás. Ha kollégákkal van ritkán konfliktus, azt is könnyen megoldjuk. Vannak munkaközösségi gyűlések is, és ilyenkor mindent megbeszélünk. A közvetlen kollégámmal szerencsére mindig jól kijövünk. A vezető tanácsát is (jelen esetben az enyémet) szoktuk kérni. Ezt meg kell tanulni, nekünk, saját magunknak.
Mi a fontosabb? A nevelés vagy a fejlesztés?
A nevelve fejlesztés. Miközben nevelek, fejlesztek. Erre több példám is van, minthogy evés közben is elmondjuk nekik, hogyan használják az evőeszközöket, szalvétát, így egyszerre nevelünk és fejlesztünk is egyaránt.
Mit lehet tenni a jó óvodai légkör kialakításáért?
Szükség van nagy csoportszobára. Szerencsére a mi óvodánkban minden adott, mivel három csoportunk is 28 fős, ezért a legtöbb csoportszoba elég nagy. Párologtató készlettel járulunk hozzá a biztonságos, otthonos érzet megteremtéséhez. Rengeteg játékunk van, ezek is kategorizálva vannak. A szülők is rengeteg mindennel hozzájárulnak ehhez. Általában minden csoport dekorációjában megjelenik egy kicsit a csoport tematikája, neve, például a halacska csoportban van egy akvárium.
Szerinted melyik a legfontosabb, leginkább fejlesztendő terület az óvodában?
Az összes egyformán fontos. Sokszor, amikor rajzolunk, közbe mondókázunk, vagy énekelünk. A gyermekeknek nagyon szerteágazó figyelmük van, képesek egyszerre kettő vagy akár három dologra is figyelni. Viszont amit kiemelnék, az a beszéd, a szép, a minél tisztább beszéd. Ezért nagyon fontos, hogy végig tartsuk fent a gyermek beszédkedvét. A magyar nyelvet szépen kell, hogy megtanulják. Sajnos a mai világban egyre gyakoribb a digitalizálás, így könnyen elhanyagolt lehet a nyelv minél szebb megtanítása.
Fejleszti a pálya személyiségedet? Hogyan?
Mindenképpen. Hiszen szeretetet kapok, szeretetet adok, mosolygok. Pozitív hatással van ránk ez a sok gyermek.
Hogy alakult ki a szülőkkel és a kollégákkal alkotott viszony?
Az egész még a beiratkozás előtt kezdődik, ahol óvodát és óvónőket választanak a szülők. Ilyenkor a vezetővel (vagyis velem) beszélgettek, elmeséltem nekik, hogy milyen az óvoda (különös tekintettel az egyházi részére). Ezután a beiratkozáson be lett mutatva az összes kolléga, óvónő, dajkanéni. Óvoda kezdés előtt szokott lenni egy barátságos családi nap, ahol kötetlen beszélgetések és finom falatok is szoktak lenni, amelyet szintén a szülők hoznak. Ezután következik a beszoktatás, amit előre megbeszélünk, hogy a szülők hogy jönnek majd a gyermekeikkel. Ezen kívül minden eseményre szívesen várjuk a szülőket. Természetesen a jó viszonyhoz elengedhetetlen, hogy mi pedagógusok is nyitottak legyünk. A dajkanénik nélkül elképzelhetetlen lenne az óvoda működése. Kiegészítjük egymás munkáját, összhangban vagyunk egymással. Percre pontosan tudnak mindent, ők az óvoda mozgatórugói.
Mit lehet tenni, ha a szülő olyat vár el a pedagógustól, ami már nem az ő hatásköre?
Vannak dolgok, amelyeket nem nekünk kell megtanítani, hanem alapból ezzel a tudással kell jönni az óvodába. Az őszi szülői értekezleten (név nélkül) szoktuk megbeszélni az ilyen problémákat.
Melyik a kedvenc területed a munkádban?
A kézműveskedés. Alkotni velük, vágni, ragasztani, bármit készíteni. A kollégámnak a mesélés, olvasás. Tehát teljesen kiegészítjük egymást.
Könnyebb a tapasztalataiddal a saját gyermekeid nevelése?
Nem. Mivel az óvodában egész nap aktív tevékenységeket folytatnak, ezért otthonra elfáradnak, ezért nehezebb őket kezelni. Emellett én óvónőként máshogy felelek a gyerekekért, mint a sajátjaimért. Nekik feltételeket szabok, míg az óvodában nem.
Mennyire viszed haza a munkád? Hogy oldod meg a munka és otthon közötti feszültséget?
Próbálom nem hazavinni a munkám. Ha mégis, azt akkor csinálom, amikor a családom már alszik, és ez inkább papírmunka. Mert nem akarom azt a kevés időt erre használni, hanem velük tölteni. Szerencsére mi heti váltásban vagyunk, így könnyebb beosztani az időmet.
Azt érzem, hogy a helyemen vagyok, mindig is ezt szerettem volna csinálni, mindig erre vágytam. Természetesen a családom, a szüleim, a férjem, a gyermekeim nélkül ez nem valósulhatott volna meg, így nagyon hálás vagyok nekik.
További sok sikert a munkádban!
Kiemelt kép: vira.hu archív
