Takácsné Stalter Judit Császártöltés első számú embere, az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány elnöke, író, aki nemrégiben fejezte be negyedik kötetét, mely a Szenvedély címet kapta. A könyveiben elhangzó idézetek még a népszerű https://www.citatum.hu/ internetes oldalon is megtalálhatóak.
1996 óta április 23-án ünnepeljük a könyv és a szerzői jogok világnapját, mely alkalomból a Kiskőrös TV-nek adott interjút otthonában.
Hogyan született meg legelső regénye, melynek az Álom-játék címet adta?
Az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványnak szerveztünk egy jótékonysági póker versenyt, és azt gondoltam, hogy nekem is részt kell vennem, tehát meg kell tanulnom a játék szabályait. Aztán évenként megrendeztük ezt a jótékonysági versenyt és én egyre több játékost ismertem meg. Profikkal és amatőrökkel találkoztam, láttam sok győzelmet és sok bukást. Sok tragédiát, tönkrement életeket és nagyon sikeres, sok pénzt nyerő embereket is. Amikor jobban megismertem a játékot és a játékosokat is, arra gondoltam, hogy kellene írni egy olyan könyvet, ahol egyrészt rövid, szórakoztató történeteken keresztül ismerkedhetnének az érdeklődők a pókerrel, megismernék a játék mentét, a szabályokat, másrészt a játékszenvedély veszélyeire is felhívnám a figyelmet. Ez volt az első szándékom az írással. Meg is írtam. És akkor a nővérem, aki igen olvasott romantikus regényeket illetően, rácsodálkozott és ezt mondta: „Te írsz egy könyvet szerelem nélkül?” Igaza volt. Ettől kezdve irányt váltott a történet. Ennek ellenére elég sok játszma és pókeres leírás benne maradt a regényben, de akkor már volt a történetben egy szerelmi szál is, ami szépen összefűzte a gondolatokat. Ez az első regényem, az Álom-játék egy társaságról szól, akik rendszeresen találkoznak egy kávéházban és itt ismerhetjük meg Aletta történetét. Az ő mindennapjain, életén keresztül ismerkedünk meg a játékszenvedéllyel és az ezzel való megküzdéssel. A második kisregényemben, a Kölcsönkapott idő címűben, folytatódik a cselekmény, a kávéházi társaság és Alexander története. Meddig marad a szerelem az életünkben? Kölcsönkapjuk vagy marad velünk és boldoggá teszi az életünket? Mennyire félünk belevágni egy új kapcsolatba? Bennünk van a bizonytalanság, a csalódottságtól való félelem. Félünk kitárulkozni, félünk őszintének lenni, mert félünk a csalódástól. Hogyan tudjuk ezt leküzdeni, ha egyáltalán le akarjuk küzdeni. Erre keresi a választ a Kölcsönkapott idő. A kisregénysorozat harmadik könyve Szervusz, szerelem címmel most íródik és októberre, a könyvhétre szeretném, ha megjelenne. Ismét találkozunk a kávéházi társasággal és izgalmas eseményeken keresztül ismerjük meg Anna és Laci történetét. E három kisregény együtt, egy kötetben fog megjelenni Szenvedély címmel.
Mikor kezdett regényírással foglalkozni? Hány évet ölel fel szerzői pályája?
Még most is különös érzés az, hogy könyvet írok, mert sosem gondoltam volna, hogy én erre képes lehetek. Egyszerűen látom a történetet és leírom, így születnek a könyveim. Első két regényemet 2010-ben és 2011-ben írtam. A Forrás című könyvem pedig 2014-ben jelent meg. Egy 300 évvel ezelőtt kezdődő történet, mely Németországban, Ulm környékén játszódik. Svábokról szól, akiknek az életét mutatom be több család történetén keresztül és azt, hogyan érkeznek Magyarországra, Császártöltésre. Aztán egy nagy ugrással a jelenben vagyunk, 2013-ban és az utódok életéből megtudjuk, hogyan boldogulnak, mit őriznek még svábságukból. Szeretném majd egyszer ezt a könyvet folytatni, megírni azt a két évszázadot, amit átugrottam. Ennek a könyvnek a megírása után más irányt vett az életem, polgármester lettem Császártöltésen, de ez nem zárta volna ki, hogy írjak. Azonban sok év telt el, nem voltak leírni való jó gondolataim. Aztán a múzsa csókja megtalált és így született meg a Szervusz, szerelem. Látom magam előtt a történetet, és nincs más dolgom, csak ezt leírni. De 8 éven keresztül nem volt késztetésem az írásra, ezért nem is erőltettem. Leginkább a falum felé, Császártöltés felé fordultam, amit nagyon szeretek. Szeretem az ott végzett munkát, és igazából nem hiányzott az írás. Aztán tavaly szeptemberben a múzsa megtalált. Érdekel az emberi természet, könyveimben a különböző viselkedési formákon keresztül mutatom be, hogyan alakítja az emberi jellemet környezetünk és mi magunk. Hogyan tudunk feldolgozni különböző élethelyzeteket, hogyan tudjuk a tanulságokat beépíteni életünkbe, viselkedésünkbe, kapcsolatainkba? Szerelemről, szenvedélyről, barátságról írok a könyveimben, s ezen keresztül a magam szemszögéből próbálok a kérdésekre választ találni a történeteimben.
Legutolsó, Szervusz, szerelem című kötetéről mit tudhatnak az olvasók? Ebben a történetben ki a főszereplő?
A kávéházi társaság egyik tagjának, Annának a története, aki ügyvédként dolgozik és sok mindenen átment már az életben, ezért zárkózott és fegyelmezett életet él. Sok trauma érte, ezért nem mer nyitni, új kapcsolatokat kiépíteni. Főleg nem egy társat maga mellé választani. Az egyetlen lazaság az életében a kávéházi társaság és a csütörtök esti pókerjátszmák. A játékban kapcsolódik ki és nagy terve, hogy eljut egy nagy nemzetközi pókerversenyre. Mindeközben megjelenik kamaszkori szerelme, Laci és bizony meg kell küzdenie félelmeivel vagy elmenekülni, mint ahogyan eddig is tette a kapcsolataiban.
„A múló időnek előnye is lehet, választ adhat és megtudhatjuk, mi miért történik az életünkben. Miért történtek találkozások, elválások, amiknek sok-sok éve részesei voltunk. Akkoriban nem vártuk a történet végét, nem is gondoltuk, hogy lesz ilyen, de most visszatekintve, belátjuk a sors nagy rendező és nem hagy válasz nélkül semmit sem” – mondja Anna a regényben.
Az életünk történései olyanok, mint egy utazás. Elutazunk, kipróbáljuk magunkat távoli vidékeken, aztán aki visszatér, azt mondja tapasztalatokat szereztem, láttam a világból valamit, ami beépült az életembe. Van, aki kudarcként, visszalépésként éli meg a visszatérést, de mindenképpen a fejlődésünk része az utazás, akár sikeres, akár kudarcokkal teli, hiszen többek leszünk általa. Anna és Laci története is egy ilyen utazás, számukra is tanulságos a mögöttük lévő egy év. Vajon hogyan élik meg? Mit tanultak belőle, mi vált értékessé számukra? Képesek őszintén a másikhoz közeledni, vagy játszanak, mint a pókerasztal mellett? Ezernyi kérdés, amire a választ megkaphatja az olvasó a Szervusz, szerelem című könyvemben.
Mikor foghatják az olvasók is kezükbe ezt a kötetet?
Legfőbb kritikusaim a családtagjaim, a véleményükre várok. Az egyik a nővérem, aki nagyon sok regényt olvas, ezért nagyon jó tanácsokkal lát el, ami az érzelemvilágot érinti. Véleményem szerint ezeket az érzelmi átéléseket nagyon nehéz úgy megfogalmazni, hogy azt az olvasó is át tudja élni. Remélem nekem sikerült. Kaptam már olyan visszajelzést is, hogy amikor olvassák a könyvemet az olyan, mintha film peregne a szemük előtt. Ez valószínűleg abból is fakad, hogy én is látom a történeteket magam előtt, és ennek alapján írom meg a cselekményeket, ahogyan említettem is. Másik szigorú kritikusom a férjem, aki főleg stilisztikailag véleményezi. Terveim szerint az Ünnepi Könyvhéten jelenne meg októberben. Bízom benne, hogy sok olvasónak szerzek majd vele örömöt.
