A csengődi Németh Sándor, vagy ahogy szinte mindenki ismeri, Sasa egy nemzetközi dalszövegíró versenyen dobogós helyet ért el a közelmúltban „The end is here” (Itt a vége) című szövegével. Az évente megrendezett International Songwriting Competition-ra tavaly 26 ezer nevezés érkezett a világ 158 országából. Sasa egyedüli magyarként jutott a döntőbe és ért el fantasztikus eredményt. A csengődi fiatalemberrel az alkotásról, a zene és a közösség éltető erejéről, valóra vált és még megvalósítandó álmokról beszélgettünk.
Mióta írsz verseket, dalszövegeket? Honnan jött az indíttatás?
–Szakközépiskolás koromban az osztálytársaimmal írogattunk rímes-rémes sorokat egymásnak különböző unalmas órákon. Aztán valahogy megtetszett, és most itt tartok vele. Persze a diákszerelem heve is segített abban, hogy folytassam ezt kicsit komolyabb, másabb hangvételben. A dalszövegírás jóval később került az életembe. Igazából én ezeket az írásokat verseknek tekintem, amelyeket úgy formáztam, hogy akár dalszöveg is lehet belőlük.
Idegen nyelven először tizenéve kezdtem írni, akkortájt Mallorcán éltem. Természetesen ott is a szerelem, illetve egy gyönyörű spanyol lány volt az oka, hogy az anyanyelvem helyett angolul szedjem rímbe a mondandómat.
Miként zajlik az alkotás folyamata?
–Ezt így nehéz megfogalmazni, mert mindig más és más. Nagyon hangulatfüggő. Általában azt szoktam érezni, hogy „bújkál” bennem valami. Az elején csak szavak, érzések, képek kavarognak a fejemben. Aztán van úgy, hogy elég egy dal vagy egy valahonnan elcsípett szó, mondatfoszlány, ami végül beindítja a folyamatot. Sokszor előfordult már az is, hogy a whiskey-szivar-blues zene kombinációja adta az alapot.
Honnan jött az ötlet, hogy nevezz erre a versenyre?
–Egy kedves barátom, Helga segít az angol nyelvű írásaim javításában hosszú évek óta. Ő mondogatta mindig, hogy szerinte valahol ki kellene magam próbálni velük. 2018-ban az ő biztatására szó szerint az utolsó pillanatban, a nevezési határidő lejárta előtt kb. félórával mégiscsak beküldtem egy angol nyelvű írást egy német dalszerző versenyre a German Songwriting Award felhívására. Meglepetésemre első próbálkozásra a top 3-ban kötöttem ki a Lyrics Only (csak szöveg) kategóriában. A berlini díjátadón rengeteg érdekes emberrel találkoztam és ismerkedtem össze. Mások mellett a zsűri elnökével, Sat Bisla-val is, akinek saját rádióadója, kiadója, menedzsmentje és egyéb, a zeneiparhoz kapcsolódó vállalkozása van Amerikában. Ő fedezte fel többek között a Coldplay nevű zenekart, valamint Dido-t és több, később világsztárrá lett tehetséget. Az ő javaslatára kezdtem el hasonló versenyek után kutatni a neten, és így jutottam el az International Songwriting Competition-hoz, ahol ugyanazzal a dalszöveggel indultam, mint amivel Berlinben. Akkor a középdöntő volt a végállomás.
Hogyan készültél a versenyre? Mit hallgattál, néztél, olvastál, milyen nyelveken?
–Semmi extrát nem csináltam. Volt egy korábbi írásom, amit kicsit átdolgoztam, és mikor fel akartam tölteni az ISC honlapjára, azzal szembesültem, hogy ezt korábban már elküldtem. Természetesen most is az utolsó pillanatokban voltam kénytelen valami újat összedobni. Volt egy befejezetlen írásom, ami egy igazán megborult napomon íródott. Emellett voltak ötleteim, s azokat próbáltam a már megkezdett írással verssé, szöveggé formálni. Így írtam meg a „The end is here”-t (Itt a vége), amivel ezt a szép eredményt elértem.
Általában instrumentális zenéket hallgatok, miközben írok. Például Tátrai Tibor gitárjátékát. Tibusszal két éve találkoztam egy budapesti zenei rendezvényen, ahol egy jókedvű beszélgetés után megoszthattam vele egyik versemet, amit az ő játéka ihletett. Felejthetetlen pillanatok voltak!
Mit kell tudnunk a versenyről?
– Az International Songwriting Competition (ISC) idén húszéves nemzetközi online verseny, amelynek a zenei világ Mekkája, az amerikai Nashville ad otthont. Bárki, bárhonnan nevezhet rá, amatőr és profi egyaránt. Van egy minimális nevezési díj, ami általában 25-30 dollár/dal között szokott mozogni. A versenyt minden évben megrendezik és folyamatosan lehet dalokat, dalszövegeket beküldeni a 25 kategória valamelyikébe. 2020-ban az eddigi legtöbb, 26 000 nevezés érkezett a világ 158 országából. Az első szűrő egy úgynevezett listening committee, vagyis egy olyan bizottság, ami meghallgatja, elolvassa azt. Ők szűkítik a kört és állapítják meg a középdöntősöket, ami az összes beérkező alkotás kb. tíz százaléka. Tovább szűkítve a kört jutunk el a döntőig, ahova az összes beérkező alkotás már csak kevesebb, mint egy százaléka kerül be. Mivel ez egy elég hosszú folyamat, eredményhirdetés mindig a következő évben van. 2020-ban egyedüli magyarként jutottam döntőbe, amire nagyon büszke vagyok.
Kik alkották a zsűrit? Kik ők, milyen szakemberek?
–A döntőben már az úgynevezett celebrity judges vagyis a celeb/sztár zsűrik hozzák meg a döntést. A zsűri két csoportból áll. Az egyikben közel félszáz zenész, énekes, előadóművész és jó pár világsztár is található. Többek között a már korábban említett Coldplay, Dua Lipa, Mike Shinoda (Linkin Park), Tom Waits, Bebe Rexha, Sara Evans, Nancy Wilson (Heart) és még sokan-sokan mások. A másik csoport a szakmai zsűri, amelynek tagjai a zeneiparban vagy a média egyéb területein dolgozó amerikai és nemzetközi szakmai nagyágyúk: a legnagyobb lemezkiadó cégek tulajdonosai, menedzserei, kreatív részlegért felelős dolgozói stb. Számomra a mai napig felfoghatatlan dolog, hogy ilyen fantasztikus emberek olvasták, véleményezték az írásomat! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elmondhatom magamról azt, hogy az egyik kedvenc amerikai bandám, a Linkin Park alapító tagja, Mike Shinoda is olvasta az agymenésemet. Szóval ez a közel nyolcvan ember úgy gondolta, hogy a „The end is here”-t egy harmadik hellyel jutalmazza. Elmondhatatlanul büszke vagyok erre!
A közönségnek milyen szerepe volt a sikeredben? Kik támogattak, hány országból?
–Amikor kihirdették a döntősök névsorát, elindult a közönségszavazás is, ami majdnem egy hónapon keresztül tartott. A szavazás nem számított bele a verseny végeredményébe, mert ennek saját díjazása volt. Hatalmas büszkeséggel töltött és tölt el a tudat, hogy több mint harminc országból kaptam szavazatokat. Miként az is, hogy a facebook-on két, igazán komoly követőbázissal rendelkező oldal is beállt mögém és segítettek szavazatokat szerezni. Az egyik a Sanyii.hu oldal, a másik pedig egy rövid e-mailezés után az EDDA Művek volt. Hálás köszönet nekik!
Félidőben a szervezők megosztottak egy részeredményt, ahová a 25 legtöbb szavazatot kapott alkotást jegyezték fel. Ezen a listán ott volt az én nevem is. Rengeteg ember, sok-sok jó barát, kedves ismerős, ismeretlen támogatott ez idő alatt. Volt olyan „elvetemült” köztük, aki naponta ötvennél is több szavazatot szedett össze nekem.
Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki bármilyen formában kifejezte támogatását, gratulációját, drukkolását felém! Hálás köszönet a kedves üzenetek, valamint a szavazatok sokaságáért! Ezek az apró gesztusok mérhetetlen nagy boldogságot okoztak és okoznak a mai napig.
A közönségszavazás teljes végeredményét sajnos nem osztották meg a szervezők, csak az első helyezett nevét hozták nyilvánosságra. A versenyen díjátadó nincs sajnos, mivel ez egy online verseny, így minden értesítés és gratuláció email-en keresztül érkezett.
Miről szól a szöveg, amivel ezt a fantasztikus eredményt elérted?
–A dalszöveg elég negatív, depresszív hangvételű. Az írásaim nagy része ilyen.
Meg is zenésítették? Hol hallgatható meg a dal?
–Még nincs megzenésítve. De dolgozom azon, hogy hamarosan már zenébe bújtatott köntösben találkozhassanak vele az emberek.
Hol élsz most?
–Nyolc éve Németországban élek, egy élelmiszeripari cégnél dolgozom, de Csengődhöz ezer szállal kötődöm, édesapám is ott él. Ott nőttem fel, onnan kaptam a legjobb barátaimat, a legjobb embereket, millió emléket. Mindig jó hazatérni! Épp ezért minden egyes versenyen, ahova csak benevezek, Csengődöt adom meg lakóhelyemnek. Hálás szívvel köszönöm, hogy a verseny ideje alatt ennyi szavazatot, biztatást, drukkolást és szeretetet kaptam kis falumból is! Ez egy nagyon szép érzés, és a mai napig hihetetlen nagy örömmel tölt el!
Mivel foglalkozol, amikor nem dalszöveget írsz, nem zenét hallgatsz?
–Nincs olyan, hogy nem hallgatok zenét! Mindig szól valami! „Zene nélkül az élet tévedés lenne” – ahogy azt Friedrich Nietzsche mondta. Legnagyobb szenvedélyem a koncertre járás. A rock és a blues zene állnak hozzám a legközelebb. Bár szinte mindent meghallgatok, kivéve a nagyon durva techno zenéket, a lakodalmast és a jazz-t. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy kedvenc zenekaraim közül szinte mindegyiknek ott lehettem valamelyik koncertjén. Emellett szeretek utazni, túrázni, s különböző rocksztárok életrajzi könyveit olvasni. Tinédzser koromban a dobolással is próbálkoztam pár évig, szüleim és szomszédaim nagy örömére. Nemrég beszereztem magamnak egy cajon-t, ez egy afroperui eredetű, fából készült ütőhangszer. Mostanában azzal töltöm a szabadidőm nagy részét, hogy megtanuljak rajta játszani. A zene számomra maga az élet!
Mi a következő célod?
–Tavaly elkezdtem egy regényt írni. Azt szeretném a közeljövőben befejezni és vagy online, vagy kézzel fogható formában megjelentetni.
Milyen megvalósítandó álmod van még?
–Természetesen a legnagyobb álom valahogy bekerülni a zeneipar sokszínű forgatagába mint dalszövegíró. Erre most van a legmegfelelőbb és legjobb alkalom. Továbbá legelső angol nyelvű versemet mindenképp szeretném megzenésíteni, az nagyon sokat jelent számomra.
Mi az üzeneted annak, aki hasonló álmokat dédelget?
–Kedvenc idézetemmel válaszolnék erre a kérdésre: „Dream on, dream until your dream come true” vagyis „Álmodozz tovább, álmodj, amíg az álmod valóra nem válik!” Csak bátran belevágni! Hatalmas, izgalmas kaland és nincs vesztenivaló! Egyszer élünk, úgyhogy hajrá!
Zárásképp még annyit szeretnék üzenni, hogy ezekben a nehéz, szívet-lelket próbáló időkben is szeressétek és támogassátok egymást! Lehet, hogy egy apró figyelmességgel, egy mosollyal, egy jó szóval, kedves üzenettel valaki feje fölül elfújjátok a komor felhőket. A világ egy csodaszép hely, ha több a szeretet benne, mint a gyűlölet. Ezért mindennap tehetünk.
The end is here
Wrong road wrong way
Wrong signs bad day
Deep scars with deeper fears
And the end
The end is near
Fragile soul bleeding vein
Broken heart endless pain
I am down nothing helps
I have lost against myself
Black rainbow dark nights
I gave up the last fight
Burning shadow and cold rain
Stuck on this runaway train
Wrong road wrong way
Wrong signs bad day
Deep scars with deeper fears
And the end
The end is near
No way back no turns left
My ears are closed but yours are deaf
My eyes are blind but yours are sad
The demon in me is coming back
Its laugh is dirty
Wish you were still with me
Pick me up and let me fly
All I want is just to die
Wrong road wrong way
Wrong signs bad day
Deep scars with deeper fears
And the end
The end is near
Wrong road wrong way
Wrong signs bad day
Deep scars with deeper fears
And the end
The end is HERE!!
