Húsz évvel ezelőtt, 2001. június 29-én került végleg lakat az akkor Gucsek László mérnök-ezredes parancsnoksága alatt működő kiskőrösi laktanya kapujára. Hazánk legrégebbi tüzérlaktanyája, majd a vegyvédelmi ezred is megszűnt városunkban a haderőreform következményeként. A felszámolás alatt még mintegy 126 hivatásos, illetve „továbbszolgálatos” katona és 40 polgári alkalmazott dolgozott. A katonák közül volt, aki nyugdíjba vonult, volt, aki a jogutód székesfehérvári, illetve a kecskeméti, vagy a szabadszállási laktanyában kapott állást, a polgári alkalmazottak többségének nem tudták megoldani az elhelyezkedését, így sokan állás nélkül maradtak, vagy maguk kerestek újabb megélhetési lehetőséget.
A katonai gépjárművek nagy részét leselejtezték, a többit átadták a még működő katonai szervezeteknek. A közel harmincezer kötetes könyvtár az országos központi katonai raktárba került. Az egykori laktanyaudvaron álló Petőfi szobor a gimnázium épülete előtt kapott talapzatot. Ott áll ma is.
Gucsek László, egykori parancsnok a nyár elején kezdte el szervezni a nagyszabású találkozót, melyen ma több mint ötvenen vettek részt a Szarvas Fogadó nagytermében. Mint elmondta, a járvány majdnem felülírta az elképzelésüket, de szerencsére a találkozót meg tudták tartani, ahogy 5, illetve 10 évvel ezelőtt is. Formabontó módon személyes élményeivel összefűzött visszaemlékező beszédet mondott, aminek kezdete 1976-ra datálódott, amikor az 1967-ben létrejött alakulathoz került Kiskőrösre. Az egykori katonák közül sokan továbbszolgálatosként, vagy a leszerelés után városunkban maradtak. Itt alapítottak családot, itt élnek még ma is. Megemlékezett azokról a vezetőkről, egykori katonakollégákról, akik sokat tettek az ezred mindennapi fejlődéséért. A parancsok felelevenítette a régi éveket, lajstromba vette az egykori laktanyaparancsnokokat, felsorolta érdemeiket. A jelenlévők egyperces néma főhajtással adóztak azok emléke előtt, akik az alakulat bezárása óta eltelt évek alatt elhunytak.
Domonyi László polgármester is részt vett a találkozón, aki rendkívül sajnálta, hogy városunkban megszűnt a katonaélet. Kiemelte, mennyire elszomorító látvány az üresen álló épületek sokasága. Mint mondta, a laktanya sok kiskőrösi embernek is biztosított megélhetést, akár úgy, hogy polgári alkalmazottként ott dolgozott, vagy akár a több mint ezer fős állomány élelemellátásában, a részükről igényként felmerülő szolgáltatások biztosításában vett részt.
Kiskőrös Város Önkormányzata közel tíz éve bérli a területet. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett „élőerős” területvédelmet biztosítják. A laktanya átvétele a hadügyminisztériumtól több éve tartó folyamat, s bár jól haladnak a hivatali tennivalókban, az egyeztetések még hosszan eltarthatnak. Mindenesetre településünk vezetése szeretné, ha megkapnánk, többféle hasznosítási lehetőség is körvonalazódott ez idő alatt – emelte ki a város első embere.
A rendkívül jó hangulatú találkozó a hivatalos megnyitó után egy városnéző sétával folytatódott, melynek során koszorút helyeztek el a gimnázium előtti Petőfi szobornál, illetve a Helyőrségi Emlékparkban.
Visszatérve a Szarvas Fogadóba, ebéd után még hosszasan sorolták közösen átélt egykori élményeiket a hajdanvolt bajtársnők, bajtársak.
A színpad mellett a ma Budapesten élő Tóth Tibor emlékkiállítást rendezett be az egykori relikviákból, tárgyakból, a kiskőrösi laktanyáról, vagy a katonaéletről szóló könyvekből. Mint mondta, ez gyűjteményének csak egy része. Mindenesetre ma már múltbéli korszakot jelenítettek meg, elevenítettek fel kiállítási tárgyai.
Képek: Boda Zsuzsa, Kutyifa Icu
Fotógaléria:
