Rovatunk célja, hogy elszármazott, egykori keceli lakosok tapasztalatain keresztül az olvasó ízelítőt kapjon a Kárpát-medencén túli világból. Czifra Győző már 2012 óta élvezi a fjordokkal csipkézett norvég táj szépségeit, ahol a természetközeli, békés környezet nemcsak otthon, de a belső harmónia bölcsője is volt számára. Lassan valóban csak volt, hiszen még ebben az évben ismét a nagyvárosi nyüzsgés forgatagába veti bele magát Budapesten. A norvég életérzésről és Győző személyes tapasztalatairól beszélgettünk. 

Mikor és hogyan kerültél Kecelről Norvégiába?

A főiskola elvégzése és 10 év tűzoltói szolgálat után Kiskőrösről leszereltem, amikor úgy tapasztaltam, hogy rendszerszinten kedvezőtlen változások vannak folyamatban. Abban az időszakban minden jel arra mutatott, hogy Norvégiába visz az utam. Emiatt iratkoztam be egy festő szakiskolába, hogy legyen egy jól használható szakmám, amikor kiérkezem. Egy régi barátság révén már a vizsgák előtt lehetőséget kaptam kint dolgozni. Kiköltözve pedig óriási felszabadulás volt számomra a gyönyörű hely, nem beszélve a fizetések egy számomra teljesen új dimenziójáról. Először Myrkdalenben dolgoztam egy prémium kategóriás síparadicsomban, ahol a munkások elszállásolása is luxus környezetben történt. Az elmúlt években pedig már nagyrészt Bergenben dolgoztam festőként egy vállalkozó cégénél, privátban pedig asztalos munkákat is végeztem. Itt egyébként nagyon meg vannak elégedve a magyarok munkájával, és örülnek, amikor kiderül, hogy magyar embert alkalmaznak, különösen akkor, ha norvégul is tud valamennyire az illető.

Milyen a norvég társadalom, mennyire befogadó nép? 
-Hirdetés-

A norvégok az én tapasztalataim szerint nagyon összetartóak, és elmondható, hogy rendkívül tudatosan támogatják egymást. Például amíg van norvég gyümölcs a bolt polcain, először azt vásárolják meg. A vállalkozók leginkább norvégok, nagyon összezárnak, összetartanak, társadalmi szempontból talán ebben különböznek tőlünk leginkább. Az is nagy felfedezés volt számomra, hogy a környezet mennyire hatással van a vérmérsékletre és az életérzésre. Itt, az északibb területeken más intenzitása van a Napnak, ezáltal nyugodtabb, de szürkébb is az élet. Az a tapasztalatom, hogy valóban odafigyelnek egymásra az emberek. Amikor pl. beszélgetnek, akkor azt egymás felé fordulva, szemkontaktust tartva teszik. Nyilván az anyagi jólétnek is köszönhető, hogy a lecsúszott embereket is jobban segítik, vannak pl. drogközpontok, ahol a függők biztonságos és ellenőrzött körülmények között kaphatják meg a napi adagjukat. Nincsenek az utcán hajléktalan emberek, mindenki segítséget kap, aki rászorul.

Mi a tapasztalatod az ételekről, a kulturális életről és a szórakozási lehetőségekről?

Ahogy én látom, a norvégok nem szeretnek főzni. Nem igazán sokszínű a gasztronómiájuk. Nagymértékben át is álltak a félkész és készételekre. Itt északon tényleg szürkébb a világ. Egyszerűen nem annyira ízes itt az élet. A napfény hiánya miatt még a gyümölcsök sem olyan édesek. Ellenben rengeteg a vadon termő, erdei pirosgyümölcs, amiket jólesik szemezgetni a kirándulások alkalmával.
Bergen Európa egyik legesősebb városa. Volt olyan is, hogy 80 napig minden nap esett az eső.
Az egyik nagy tanulsága az ittlétemnek, hogy a szürke, esős, hideg időjárás mellett is mindig fel kell találnom magam, és koncentrálni arra, hogy aktív maradjak, hogy a depresszív hangulatokat megelőzzem. Így pl. munka után gyakran úszni járok. De az elmúlt 10 évemet végigkísérte a természetközeliség, sokat sétálok a karnyújtásnyira lévő erdőkben és a hegyek között, és szívom magamba a természet erejét és a szépséget, ami itt mindenhol körülvesz. A hazainál talán ingerszegényebb, de ezerszer békésebb a környezet. Ezáltal könnyebb befelé figyelni, és ez az én életemben is gyökeres változásokat hozott.

Milyen az oktatási rendszer?

A két lányom iskolai tapasztalataiból azt látom, hogy itt a Waldorfhoz és Montessorihoz hasonlítható szemlélet az alap. Az óvoda és az iskola is sokkal szabadabb. A gyerekek védelmére nagy hangsúlyt fektetnek államilag. Ha bármi zűrös otthoni környezet van, azonnal megvizsgálják, és akár ki is emelik a családból a gyermeket. Érdekes jelenség, hogy pl. az óvodában is olyan lazán kezelik a gyerekeket, hogy ha mondjuk, a gyereknek folyik az orra, nem ugranak oda rögtön megtörölni, hanem hagyják taknyosan. Bár sokat esik az eső, de a gyerekek akkor is kint vannak a friss levegőn és a sárban tapicskolnak. Kicsit olyan mintha keretek között, mégis vadon nevelnék őket, hogy önállóak és életrevalóak legyenek. Én úgy látom, hogy bizalmat szavaznak egymásnak és a gyerekeknek is, anélkül, hogy mindent kontrollálni akarnának. A környezettudatosság és a természethez fűződő szoros kapcsolatuk a norvégok minden életterületét áthatja. 

Miért térsz vissza Magyarországra, milyen terveid vannak itthon?

A norvégiai életkörülményeim és a családi háttér lehetővé tették, hogy olyan helyeken jártam a világban az elmúlt 10 évben, ahol buddhista meditációt és egyiptomi önfejlesztő gyakorlatokat is tanulhattam. Jelenleg is folyamatban van egy képzésem, amely által a japán Yumeiho masszázst gyakorlom. Ezekkel a módszerekkel szeretnék Magyarországon dolgozni ősztől.

Bízom benne, hogy a Norvégiában tapasztalt békét és kiegyensúlyozottságot nemhogy magammal viszem, de az otthoniaknak is átadhatom majd, akár a testkezelések, akár a meditáció által.

Írta: Csiszér Erika
Képek: Czifra Győző

  Fotógaléria:

  Fotók megtekintése (6 db kép)