A robotok köztünk élnek, és bár nem a sci-fi film klasszikusok értelmében, de napjaink szerves részévé váltak a háztartási gépek, és okos eszközök formájában. Majorosi Csabát már több, mint 40 éve ejtette rabul az információs technológia világa, mely a hobbi mellett munkája szerves részét is képezi. Számítástechnikai üzletében – a szerelés mellett – szabad idejében robotot programoz, és szerel össze a legapróbb alkotóelemtől a háttérprogramozásig. Mivel a robotikát a fiatalok körében egyre nagyobb érdeklődés övezi, a Csaba által összeállított csodamasinák sem hagyják hidegen a diákokat.
Hova vezethető vissza az életedben a technikai vívmányok iránti érdeklődés?
Kb. 13 éves korom óta foglalkozom információs technikai eszközökkel. A pályaválasztásomat is ehhez igazítottam. Műszaki elektronikát, majd később műszaki informatikát végeztem.
A számítástechnikában való jártasságom akkoriban nem volt szokványos, hiszen még gyerekcipőben járt ez az ágazat Magyarországon. ’86-ban Udvarhelyi István, egykori iskolaigazgató megkeresett, hogy a helyi diákokat is bevezessem a technika gyorsan fejlődő világába. Először szakkörvezetőként működtem, később a technika tantárgyba vezették be az informatikát, és létrehoztuk Kecel első számítástechnikai termét is, ahol három csoporttal foglalkoztam. A Commodore gépeken odáig fejlődtünk, hogy megyei és országos versenyeken értünk el sikereket. A számítástechnika azóta már ott tart, hogy kódolással, programozással szinte bármi megvalósítható a technikai eszközökön keresztül. Ezt igyekszem átadni ma is a hozzám forduló érdeklődő fiataloknak.
Hogyan kerültél közel a robotikához?
Külföldön élő ismerőseimtől hallottam, hogy náluk már robotikával foglalkoznak a gyerekek az iskolában. Ezért átgondoltam, hogy mi az, ami felkelthetné itt is a gyerekek vonzalmát egy robot programozásához, építéséhez, így jött az ötlet, hogy olyan robotjárgányt szereljek össze, amely okostelefonról is irányítható. Mindig szívesen jönnek hozzám szétnézni, érdeklődni a fiatalok, és nagyon izgalmasnak találják a kis robotokat. Aki pedig jobban szeretné érteni ezek működését és programozási hátterét, annak szívesen megtanítom. Itt minden egységnek külön programozása és neve van, amelyeknek én is úgy olvastam utána, de a robotikának fontos része a mikrokontroller technológia is, melyet nekem is meg kellett tanulnom. Fontosnak tartom, hogy mindezt a gyerekek nyelvére fordítva, nekik is érthető és érdekes módon adjam át.
Ránézésre egy egyszerű LEGO autónak tűnik. Miben rejlik különlegessége, mitől nevezhetjük robotnak?
Mégsem sok köze van egy összerakható, előre programozott LEGO robothoz, hiszen itt sokkal jobban belemélyedünk a robot logikai felépítésébe. Egy robotautóban alapszintű, hogy távirányítható, tehát ennek beépítésével, programozásával kezdünk. Majd egy ultrahangos szenzort építünk bele, hogy megálljon a fal előtt. Ennek fizikai és digitális hátterét ugyancsak egyedi módon állíthatja be, szerelheti össze az alkotója, szembesülve közben azzal is, hogy mire használható, hogyan működik az ultrahang. Teszünk rá dudát, világítást, összekötjük a távirányítóval vagy applikációval, melyhez szintén háttérprogramot írunk, hogy vezérelhető legyen. Teszünk bele időjárásszenzort és led kijelzőt, lézert. Ugyanazt visszük véghez, amit a tech cégek a drónok és fegyverek tervezésekor, csak kicsiben. Nyilván az alapfelszereltségen túl tetszőleges „köntösbe” öltöztethető a járgány. Én ezzel a részével nem foglalkoztam, egyéni ízlés kérdése.
Mi a terved ezzel?
Úgy gondolom, nagy lehetőség rejlik abban a fiatalok számára, hogy belekóstolhatnak a robotok világába, hiszen ez nem csak a jövő, hanem már a jelen valóság. Mivel úgyis a digitális világban élik az életüket, fontosnak látom, hogy ne csak felhasználóként, hanem kreatív megalkotóként vegyenek részt a digitalizáció világában.
Szeretnék szakkör formájában foglalkozni azzal, hogy megszerettessem a gyerekekkel a technológiának ezt a részét is. Most ennek keresem a megvalósulási lehetőségét. Jelenleg maximum 4 gyermekkel tudok foglalkozni egyszerre az üzletemben, de remélhetőleg intézményileg is kialakul a jövőben valamiféle együttműködés helyben, vagy a környéken.
Eddigi tapasztalatom alapján, kb. 40 óra szükséges ahhoz, hogy az elejétől a végéig felépítsünk, beprogramozzunk egy robotautót úgy, hogy a diák meg is értse, mit csinál és miért. Ez alatt a logikai készségére és a kreativitására nagy szüksége van, ha pedig már ráérzett az ízére, hamar rabul ejti az alkotás öröme és a folyamatos új kihívások.
Milyen képesség az előfeltétele annak, hogy robotot építsen egy gyerek, illetve milyen készséget fejleszthet ezzel?
Fontos, hogy a számítógépet felhasználói szinten már ismerje az, aki robotot kezd építeni, illetve, hogy érdekelje is a technológia. Hetedikes kortól ajánlanám olyan gyerekeknek, akik a fizikán és a logikai feladatokon jól eligazodnak. Egy-egy ilyen projekt megoldása, amellett, hogy szórakoztat, az említett területekre fejlesztően vissza is hat. Ez egy olyan szegmense a technikai fejlődésnek, amelyben óriási potenciál és rengeteg új kihívás rejlik. Amit én mutatok meg nekik, az csak a kezdet, határ a csillagos ég.
Szöveg, képek: Csiszér Erika
