A magyar történelem egyik legszomorúbb, egyben leghősiesebb emlékét idézték fel október 22-én Kecelen az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékművénél.
A városi megemlékezés a Szentháromság-templomban szentmisével kezdődött, majd a Ligetben folytatódott, ahol ünnepi beszédekkel és koszorúzással adták meg a tiszteletet a magyar történelem hőseinek.
Maszlik Nóra, Szabó László Dezső versével idézte fel október 23. hangulatát, majd Haszilló Ferenc polgármester mondta el ünnepi beszédét. Felidézte a fiatalság szerepét és fontosságát a magyar történelem alakulásában és az elnyomások elleni küzdelemben.
Ezt követően Bányai Gábor országgyűlési képviselő osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel:
„…Ha igazán őszinték akarunk lenni, a 20. század történelmének ez az egyetlen eseménye, amelyre büszkék lehetünk. És szükségünk is van erre a büszkeségre, mert a 20. század nem volt kegyes hozzánk, magyarokhoz.”
Az ünnepi műsor részeként a II. János Pál Katolikus Általános Iskola tanulói (San Jan Ran, Béleczki Nóra, Palásti Zorka) Csézy, Itthon a legjobb/Ez az otthonunk című dalát adták elő. Felkészítőjük Illésné Márin Éva és Ridegné Szilágyi Bettina tanárnők voltak.
Végül Fekete Szabolcs plébános fűzte hozzá gondolatait az ünnephez a történelem lelki oldalára is rámutatva, majd imára hívta a megjelenteket.
A megemlékezés utolsó mozzanataként a keceli szervezetek elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatán, majd egy-egy mécsest gyújtottak a hősök és vértanúk tiszteletére.
Írta és a képeket készítette: Csiszér Erika
Fotógaléria:
