Végre elérkezett a várva várt, szombati nap! Volt bennünk félelem azzal kapcsolatban, hogy a bennünket újra fenyegető járványveszély miatt nem jönnek el azok, akiket több csatornán keresztül is hívogattunk erre az alkalomra. A gyülekezeti nap témája: „Családban élni jó”– írja Pethő Dénes
lelkipásztor.

Már maga a cím is sokatmondó; talán még 100 esztendővel ezelőtt nem kellett volna senkit sem emlékeztetni, vagy éppen tanítani arra, miért is a család egy egészségesen működő társadalom alapja? Mára sokat változott a világ, és ebben az „új világban” keresztyén (családos) emberként keressük a helyünket.

-Hirdetés-

A fiatalok és a felnőttek részére az előadást lelkipásztor barátom, Dr. Borsi Attila János vállalta el. Az előadás ideje alatt a gyermekek külön foglalkozás keretében ismerkedtek Jákob családjának történetével (József és testvérei). Az előadás kiinduló – egyben végpontja: az emberi élet Isten Ajándéka, szemben a világ gondolkodásmódjával, mely az emberi életet sokkal inkább a jog keretei közé próbálja beszorítani, több, vagy kevesebb (azonban soha nem maradandó) sikerrel.

Ebből következően a család kiindulópontja – egy férfi és nő házassága – is egy Istentől kapott lehetőség, Ajándék.

Erre már a Teremtéstörténet is felhívta a figyelmet. A teremtés során minden jó – igen jó, azaz tökéletes, egyet kivéve: nem jó az embernek egyedül lennie! Ezért kerített Isten az ember mellé segítőtársat, hozzáillőt. Férfi és nő a házasságban egyenlő joggal rendelkezik (mellérendelt állapot). Kettőjük mellérendelt kapcsolatát egészíti ki a felfelé, Isten felé irányuló, vertikális, élő kapcsolat. E képzeletbeli háromszög a keresztyén házasság (egyben család) alapja.

Lehet gondolkodni (sőt gyakorolni a mindennapokban): férj, feleség, (Isten által küldött, kapott) társ. Sokat elárul, a ma emberének gondolkodásmódjáról mondjuk a „párom” kifejezés is (mennyivel gazdagabb jelentéssel bír a társ, segítőtárs kifejezés).

Ezek után a gyermekek és szülők kapcsolatáról is szó esett. Három fontos dolgot kell keresztyén szülőként elfogadni, és újra és újra az emlékezetünkbe idézni:
  • Elfogadás: a gyermeket Istentől kapjuk ajándékba.
  • Megőrzés: az Istentől, ajándékba kapott gyermeket fel kell nevelnünk (méltóképpen megőriznünk).
  • Elengedés: minden életkorban gyakorolni, tanulni kell (már az is elengedés: egyedül teszi meg gyermekünk az első lépéseket, később egyedül engedjük el gyermekünket az iskolába, majd kollégiumba. Egyszer pedig eljön a nagy szakítópróba ideje, amikor gyermekeink önálló emberekké válnak).

Ez utóbbi „sikerességét” igazolja, amikor nagyszülőként is felismerjük a családban betöltött helyünket, szerepünket. (Így válhatunk idős korban is áldássá a család életében.) Sokan megerősödhettünk abban a biztos tudatban is, hogy a gyermekeinkkel közösen eltöltött idő az mindig legyen minőségi idő! Azaz: legyen idő a beszélgetésre, egymást meghallgatni, közösen játszani, közös, tartalmas programokat szervezni, ezekre az időt és a lelkünket egyaránt rászánni. Mindehhez elengedhetetlen, hogy jó szülőként az „addig fontos dolgok” kerüljenek háttérbe. Miért? Egyrészt: szülői feladatunk, szolgálatunk követeli ezt tőlünk!

Végezetül: a választ minden résztvevő tudta az előadás végére: „Mert családban élni jó”! Az előadást közös, tartalmas beszélgetés zárta, majd Szeretetvendégségen vettünk részt.

Köszönjük az előadó színvonalas, gondolatébresztő, lelkünket megerősítő előadását! A résztvevőknek is köszönettel tartozunk azért, hogy jelenlétükkel megtisztelték ezt a szép, tartalmas, szombat délutánt! Köszönet azoknak is, akik a gyermekekkel foglalkoztak az előadás ideje alatt, akik a Szeretetvendégséget készítették elő, és mindazoknak, akik kitartóan, imádságban hordozták ezt a mai alkalmunkat! Istené legyen mindezért a Dicsőség!

Pethő Dénes
lelkipásztor

Forrás: izsak.hu
Kép: izsak.hu/ Mankovicsné Halász Éva