A Krämer Fülöp Borlovagrend első alkalommal szervezett olyan eseményt önállóan, amely a teljes lakosságnak szólt. A Márton-naphoz kapcsolódó Borestnek nagy sikere volt, az este folyamán közel 200 fő fordult meg a helyszínen.
A Márton napi újbor ünnepet követően a városi sportcsarnok mellett felállított sátor alá települtek a soltvadkerti borászok. Kilenc borász tisztelte meg jelenlétével és természetesen újboraival az eseményt.
Az est különlegessége nemcsak abban rejlett, hogy első alkalommal szervezte meg a Borlovagrend ezt az eseményt, hanem a fennállásuk 20 éves jubileumát is együtt ünnepelték meg. A jubileumi ünnepség keretében Homoki Pál evangélikus esperes az Úr áldását kérte az újborokra, majd Molnár Elvira, mint a Borlovagrend jelenlegi nagymestere ünnepi köszöntőjében felelevenítette a soltvadkerti szőlő és borkultúra múltját:
„1755-ben szerződésben rendelte el báró Orczy György a környéken a szőlő telepítését. Ebben az oklevélben kikötik azt is, hogy ha 2 éven belül „valaki szőlőt nem csinál”, az 2 arany büntetést fog fizetni. Már akkor ezen az oklevélen szereplő pecsét megjelenítette, hogy a szőlőtermesztés meg fogja határozni a vadkertiek jövőjét.
140 évvel később Krämer Fülöp személye nagy változást hozott a településre, egy véletlen vonatútnak köszönhetően. 60 hold földet vásárolt, ezzel őt tartjuk a szőlőkultúra megalapítójának Vadkerten. Az általa vásárolt területen, közvetlen a vasútállomás mellett építette fel házát és borospincéjét. Neki köszönhető a tudatos, a hagyományokkal szakító, a tudományos eredményeket is figyelembevevő szőlészet elterjesztése Soltvadkerten. Munkásságának elismeréseképpen és emlékezete életben tartása érdekében a 2001-ben megalakult borlovagrend az ő nevét vette fel, majd 2005-ben mellszobrát avattak fel a városban.
2001 előtt a soltvadkerti borok jó hírnevét senki sem védte, 2001-ben ez megváltozott, egyesületi formában megalakult a Krämer Fülöp Borlovagrend. A Borlovagrend 2001-es megalakulásakor azt tűzték ki célul az alapítók, hogy a Soltvadkert borászatainak felvirágoztatásában nyújtsanak segítséget és a borkultúrát népszerűsítsék. Már 20 évvel ezelőtt is jelentős szőlőkultúrával rendelkezett a település és elengedhetetlen volt jelenlét nélkül maradjon az ország más borvidékein.”
Elhangzott, hogy egyesületük nem szakmafüggő, a bor szeretete, tisztelete az elsődleges szempont a tagok felvételekor. Az alapítók azt szerették volna elérni, hogy megtiszteltetést jelentsen a lovagrend tagjává lenni. Ez a cél azt hiszem megvalósult.
Az évfordulóra elkészült egy jubileumi album is, amely tartalmazza az elmúlt 20 év mérföldköveit, kiadvány- és médiamegjelenéseken keresztül. Ebből a kiadványból minden jelenlévő borlovagrendi tag kapott egy példányt.
A kiadvány a soltvadkerti Városi Könyvtárban, Légrády Andornál is megtalálható.
Soltvadkerten a szőlőtermesztés nemcsak nagy múltra tekint vissza, de csodálatos jövő előtt áll. Mi sem bizonyítja jobban, mint például az elkészült újborok minősége. Soltvadkerten mindenki, aki bort palackozik, törekszik a minőségre, a helyiek pedig méltón büszkék lehetnek a folyékony kincseikre.
Az est zárásaként az AV Acoustic élő zenéje tovább növelte az esemény sikerességét, méltó befejezése volt a napnak. Aki ott volt, mindenki felhőtlenül jól érezte magát, az emberi kapcsolatok erősödtek. Tudjuk, hogy egy jó beszélgetéshez mi sem illik jobban, mint egy jó pohár bor, főleg, ha még helyi és még újbor is.
A teljes szerkesztőség nevében kívánom, hogy a Borlovagrend még hosszú éveken át szolgálja a helyi borok és a szőlőkultúra fejlődését, népszerűsítését.
Fotógaléria:
