Ocskai Krisztina diplomás ápoló 2021. október 1-je óta látja el a Kiskőrösi Szakorvosi Rendelőintézet vezetését, akit 2010-ben az év ápolójának választottak Kiskunhalason. Sokak számára ismerős lehet mindkét városban, hiszen több egészségügyi területen is dolgozott már. Pályája kezdetén az I. Belgyógyászati osztály női oldalán, később pedig a Gasztroenterológián látott el ápolói feladatokat, míg Kiskőrösön idősek gondozásával foglalkozott. Mai napig szeretettel emlékszik vissza Takácsné Borika főnővérre, hiszen az ő biztatására folytatta egészségügyi tanulmányait, így 2005-ben diplomás ápoló végzettséget is szerzett. 

-Hirdetés-

 

Mesélj magadról kérlek, hogyan alakult szakmai pályautad?

Tősgyökeres kiskőrösi vagyok, itt születtem. 1991-ben végeztem el az egészségügyi szakiskolát, majd július 1-jével már el is kezdtem a halasi kórháznál dolgozni a I. számú Belgyógyászati osztály női oldalán. Majd 3,5 év munkavégzés után visszajöttem Kiskőrösre  az önkormányzati fenntartású Sárkány József utcai Idősek Otthonába. 15 évig dolgoztam itt, mint nővér,  csoportvezető, később pedig főnővérként. Akkor történt egy vezetőváltás, és a törvény miatt megszűnt a munkaköröm, ezért 2008-ban jelentkeztem ismét Kiskunhalasra a kórházhoz, ahol a Gasztroenterológiára kerültem, itt nővér, majd főnővér-helyettes feladatokat láttam el, egészen 2021. szeptember 1-jéig.
A szakiskola elvégzése után úgy gondoltam, hogy legközelebb akkor fogok iskolapadba ülni, ha a gyermekem szülői értekezletén veszek részt. Végül nem így alakult. Mai napig hálás szívvel gondolok vissza Takácsné Borika főnővérre, aki 1995-ben azt mondta nekem, hogy: „Menj el érettségizni! Nem mindegy kislányom, hogy majd mennyi lesz a nyugdíjad.” Végül megfogadtam a tanácsát és beiratkoztam levelező tagozatra. Ha ő ezt akkor nem mondja nekem, egészen biztos, hogy nem tanulok tovább. A sikeres érettségi vizsgát követően a Pécsi Tudományegyetem kihelyezett tagozatán tanultam tovább Baján, így 2005 óta diplomás ápoló vagyok. Azóta is ezzel a végzettséggel tevékenykedem az egészségügyben. Az, hogy visszakerültem Kiskőrösre, annak is köszönhető, hogy 2016-ban megszületett a kislányunk, aki nagyon szerette volna, hogy olyan munkahelyem legyen, ahol nem kell éjszakáznom, hétvégi műszakot vállalnom, valamit az ünnepek alatt is otthon lehetek. Több alkalommal is megkérdezte: „Anya! Te már megint éjszakára mész?”  Ekkor jött el a pillanat, hogy jeleztem az ápolás igazgató úr,  Dittmayer Péter felé, hogy szeretnék egy 8 órás állást, a 12 óra helyett, amennyiben van erre lehetőségem.  Elérkezett a nap, amikor megkérdezték, hogy mit szólnék hozzá, ha Kiskőrösre jöhetnék Cebei Ágota helyére, aki viszont szeretett volna lakóhelyéhez közelebb, Kiskunhalason dolgozni. Ez nekem egy nagyon nagy megtiszteltetés volt. Így alakult, hogy 2021. október 1-je óta én látom el a Kiskőrösi Szakorvosi Rendelőintézet vezetését.

30 éve dolgozol már az egészségügyben. Hogyan tudod ekkora lelkesedéssel végezni a munkádat mind a mai napig?

Nehéz szakma, hiszen (beteg) emberekkel kell foglalkozni, de minden percét szeretem. Nagyon sokáig fekvőágy mellett dolgoztam. Számomra nagy váltás volt a járóbeteg (szak)ellátás. Habár nem sokan tudják, de mai napig visszajárok Kiskunhalasra dolgozni nővérként a Gasztroenterológiára, valamit már a covid részlegen is kellett segítenem. Ahova kell, oda megyek.

Mindez mennyire megterhelő?

Nagyon szeretek betegekkel foglalkozni. Számomra ez cseppet sem megterhelő. Mivel nem folyamatosan dolgozom Kiskunhalason, ezért engem nem terhel meg annyira, mint azokat a munkatársakat, akik nap mint nap az élvonalban állnak. Persze segítem őket abban, amiben csak tudom.

Hogyan tudjátok magatokat trenírozni a kiégés ellen?

Vannak tréningek, illetve önismereti csoportok, amelyek ebben segítenek nekünk, sőt az egészségügyben ötévente meg kell újítanunk a kreditpontjainkat is. Én például sosem azt nézem, hogy ki mit mond, vagy mivel bánt meg. Sosem állok le vitatkozni beteggel. Csak megrázom magam és megyek tovább. A beteget kell nézni, hisz ebben az esetben ő a legfontosabb, hogy neki jó legyen. Ugyanakkor vannak bevált technikák is, hogy melyik emberhez hogyan érdemes hozzászólni, annak megfelelően, hogy milyen a személyiségtípusa. Igyekszem mindig mindenkivel kedves lenni, és segíteni a gyógyulását.

Hogyan tekintesz vissza az elmúlt 30 évre? 

Rossz, illetve szívfacsaró pillanatok sajnos mindig vannak, hiszen a kivizsgálások alkalmával nem csak pozitív eredmények születnek. Betegek „mennek el”, valamint gyógyulnak meg mind az orvosi, mind az  ápolói gondoskodástól. Minden beteg mellett ott kell állunk és fogni a kezüket, ha arra van szükség. Komoly lelki teher, ha a hozzátartozó, vagy ismerős fekszik a betegágyon. Amit kiemelnék a betegellátás kapcsán, ami számomra a legfontosabb, az az, amikor azt mondják nekem, hogy: „Köszönöm szépen nővérke!” Nekem ennél több nem kell. Emberek vagyunk, különbözünk. Bizonyos helyzetekre nem egyformán reagálunk, de ettől szép és kerek a világ. Én szeretem a betegeket. Kicsit azért is furcsa számomra ez az új munkakör, mert itt is látok betegeket, de közvetlenül nem érintkezem velük. Egyébként sosem bántam meg egy percét sem annak, hogy ezt a hivatást választottam.

Két hónapja vezeted már a Kiskőrösi Szakorvosi Rendelőintézetet. Milyen feladatokat látsz el itt?

Mikor Ágotától megkérdeztem, hogy hogyan is telik el egy napja, meglepődött a kérdésemen, „Minden nap más…, majd megtapasztalod!”  Akkor nem értettem, most már viszont igen. Kicsit nehéz lenne összefoglalni, elmondani, hogy milyen feladatokat látok el itt, hiszen a munkám nagyon sokrétű. Ott próbálok segíteni, ahol tudok, bizonyos kereteken belül. Minden egyes szakrendelőre oda kell figyelni, hogy zavartalan legyen a működés. Arra törekszem, hogy minél jobb lehetőségeket tudjak a dolgozóim számára biztosítani ahhoz, hogy könnyebb legyen a betegek ellátása. Továbbá az orvosokkal konzultálok a rendelési időkkel kapcsolatosan. Munkatársaim jelzik nekem, hogy mire lenne szükségük, én pedig megpróbálom az igazgatóságon keresztül engedélyeztetni, beszerezni. Ha megkapjuk mindazt, amire igényt nyújtottunk be, annak nagyon tudunk örülni, és ezek nem nagy dolgok.

A kiskőrösi munkatársak hogyan fogadták az érkezésedet?

Úgy gondolom, hogy meglepődtek azon, hogy én jöttem Cebei Ágota helyére a Kiskőrösi Szakorvosi Rendelőintézetben, ugyanakkor örültek is nekem. Barátságosan, segítőkészen fogadtak. A mai napig, ha kérdésem van segítenek. Az asszisztensek közel 70%-át ismerem, hiszen amíg az idősek otthonában dolgoztam, gyakran jártam ide a lakókkal. Sokan vagyunk, össze kell fognunk. Olyanok vagyunk itt, mint egy kis „család”.

Melyek azok a tulajdonságok, amivel jó, ha rendelkezik egy egészségügyben dolgozó szakember?

Szerintem az empátia a legfontosabb.  A jó problémamegoldó képesség és a szaktudás.

Ha van egy kis szabadidőd, azt hogyan töltöd?

Elsősorban a családommal, hiszen nagyon szeretem őket. Ők  a legfontosabbak. Gyakran kirándulunk, vagy pecázunk együtt a Dunán. Természetesen szívesen töltöm az időm a barátainkkal is. Munkát sosem viszek haza, ugyanakkor mindig elérhető vagyok telefonon, ha bárkinek bármire szüksége lenne. Mindenben próbálok segíteni, amiben csak tudok. Mindenkit arra biztatok, hogy forduljon hozzám bizalommal!

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy jelezzek a betegeink felé. Fontos, hogy az időpontfoglalás(ok) alkalmával legyenek kedvesek megadni aktuális elérhetőségeiket (legyen az e-mail, vagy telefonszám), a zavartalan betegellátás érdekében. Köszönöm!