A tegnapi napon felejthetetlen élményben lehetett része a soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjainak, hiszen Csuja Imre Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész előadásában rendhagyó irodalomórán vehettek részt. Az Örkényben játszott szerepei és televíziós forgatásai mellett, 12 éve már, hogy versmondóként járja az országot. Előadásában a magyar irodalom gyöngyszemeiből: Petőfi Sándor, József Attila, Radnóti Miklós, Ady Endre és Babits Mihály műveiből hallgathattak meg néhány verset a diákok.
Csuja Imre verssel él és versben gondolkodik ötéves kora óta. Mióta esténként falusi házukban a nagymamájától tanult verseket, meséket, a család és a szomszédok nagy nyilvánossága előtt adhatta elő.
Így emlékszik vissza:
„Volt nekem egy nagyszerű nagyanyám, akinek az volt a hobbija, hogy 4-5 éves koromban verseket tanított nekem. Először csak hallás után: János vitézt vagy Toldit szavaltam, aztán gyorsan megtanultam írni, olvasni, majd saját kézbe vettem a versesköteteket. Akkoriban az volt a szokás, hogy munka után összegyűltek az emberek, akár 30-40-en is, és amikor már kifogytak a munkából, meg a pletykálásból, megkértek, hogy mondjak egy verset. Ott tapasztaltam meg először, hogy milyen kiállni és verset mondani mások előtt, hogy mi az a katarzis. Ez volt színészképzésem úgynevezett első kis lépcsője. Majd jelentkeztem egy szavalóversenyre 17 éves koromban, melyet meg is nyertem Ady Endre: Harc a Nagyúrral című versével. Ketten voltunk. (A gyerekek ezen jót kacagtak.) Akkor elhatároztam, hogy egy darabig nem fogok nyilvánosan Ady verset mondani, mert ahhoz fel kell nőni. Hét évvel ezelőtt azonban újra belefogtam…” – mesélte Csuja Imre, művész.
Előadásában elhangzott többek között: Petőfitől az Anyám tyúkja, Aranytól a Családi kör, Radnótitól a Nem tudhatom, József Attilától az Eszmélet, de Babits Jónás könyvéből is szavalt.
Az előadás végén a gyerekek kérdezhettek is a művész úrtól.
Diák 1: – Melyik volt a kedvenc szerepe?
Csuja Imre: – Muszáj, hogy mindegyik szerep a kedvemre való legyen. Persze vannak kedvenc szerepeim, például az Üvegtigrisből a Csoki bácsi karaktere.
Diák 2: – Nem unalmas újra és újra ugyanazokat a szerepeket előadni?
Csuja Imre: Nem, mert minden este más közönség előtt játszunk. Már sok éve arra törekszem, hogy a néző meg legyen tisztelve azzal, hogy ott szülessen meg az adott karakter, az ő szeme láttára. Ne a tegnapi sikert ismételjük. Minden egyes előadásnak megvan a maga izgalma, még a 100.-on túl is. A Portugált 400 felett játszottam el 20 év alatt.
Diák 3: – A mi kisfalunkat szerette forgatni?
Csuja Imre: – Persze. Azért ez a Füleki Károly egy nagyon nagy csibész, de közben meg szerethető is.
Diák 4: – Valójában is szeret horgászni?
Csuja Imre: – Időm nincsen horgászni. Inkább kertet művelek, mert annak megvan az értelme.
Diák 5: – Mi volt a kedvenc tantárgya az általános iskolában?
Csuja Imre: – A magyar irodalom és nyelvtan, meg a történelem. Mivel ötéves korom óta mondok verseket, így számomra egyenes út vezetett az amatőr színjátszó csoportokba. Aztán 17 éves koromban döntöttem el, hogy színészkedéssel szeretnék foglalkozni. Azt kívánom mindannyiótoknak, hogy időben találjátok meg, hogy mit szeretnétek csinálni az életben.
Udvarhelyi Attila iskolaigazgató ajándékcsomaggal és egy üveg borral köszönte meg Csuja Imrének a szereplést. Továbbá ezúton is köszöni Szekeres Sándor vállalkozó segítségét, akinek közbenjárásával megadatott ez a lehetőség.
Az előadás végén a gyerekeknek dedikáltatásra is lehetőségük volt, melyet a művész készségesen és örömmel ”osztogatott”.
Csuja Imre a Soltvadkerti Televíziónak is adott interjút, melyben elmondta, hogy jelenleg milyen darabokban szerepel, továbbá arról is mesélt, hogy filmes pályáján Janisch Attila, Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár indította el a Hosszú alkony című filmmel, ahol Törőcsik Mari volt a párja. Szinkronszínészként 17 éven keresztül csodás színészeknek adhatta a hangját. Elmondta, hogy az ismertsége is így kezdődött tulajdonképpen. 12 éve járja már az országot versmondóként, melyben szerinte az a legjobb, hogy ez a lehetőség leginkább szájról szájra terjed. Úgy érzi, hogy az emberek ki vannak éhezve az irodalomra, a kultúrára, a lírára, a szépre. Számára csoda, hogy a munkája a hobbija lehet.
Fotógaléria:
