Petra és Peti bilikalandja az e heti mesénk témája. Arról a nehéz időszakról szól, mikor az óvoda előtt el kell búcsúzni a pelenkától.
Petra és Peti hónapok óta tiltakoztak a bili ellen. Olyan egyszerű volt pelenkában lenni. Nem kellett beszaladni, ha a homokozóban játszottak. A pelus kéznél, pontosabban fenéknél volt. Anya azt mondogatta, hogy amint végetér a bölcsi, el kell köszönniük tőle.
– Anya csak viccel – jelentette ki Petra. – Biztosan az oviban is kicserélik a pelust.
Peti mérgesen kocogtatta az eperforma tetejét. Nem akart belőle kijönni a homok.
– Hát, nem tudom – töprengett. – Alex szerint nem mehet oviba, aki nem tudja használni a bilit.
– Ugyan! Hallottam, amikor Apa azt mondta Anyának, hogy szeptemberben oviba kell mennünk, mert Anya visszamegy dolgozni.
– A dolgozóhely biztosan fontosabb, mint az ovi – remélte Peti. – Muszáj lesz oviba vinnie, akár van pelus, akár nincs.
– De mi lesz, ha nem tanulunk meg bilibe pisilni, Anyáék elmennek dolgozni, mi meg itt maradunk egyedül? – törte a fejét tovább Petra.
– Olyat nem tennének! – kiáltotta rémülten Peti. – Vagy igen? Ennek fele sem tréfa!
– De nekem nem tetszik a bili! – jelentette ki Petra. – Olyan dedós! Anyuék még soha nem használták! Ők mindig a WC-n ülnek. Amikor a múltkor nem akartam egyedül megenni a vajas kiflimet, akkor is muszáj volt a WC-vel szemben leülnöm, mert anya ott volt. Addig mesélt nekem. Ha kipróbálom a WC-t, odajössz hozzám és mesélsz nekem, Peti? – kérdezte reménykedve Petra.
– Persze. De akkor te is maradj ott velem, amíg végzek!
Ebben megegyeztek. Anya és Apa alig hittek a szemüknek, mikor meglátták a fürdőszoba közepén a két üres pelust és meghallották, hogy Petra a WC előtt ülve mesél Petinek.
Ettől a naptól fogva az ikrek nagyon várták az óvodát. Hisz köztudott, ott bizony, csinos kis WC-k várják az igazán bátor és nagy gyerekeket.
A kiemelt kép forrása: babafalva.hu
