A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum szervezésében 2022. március 7-én, hétfőn Kerényi Ferenc Emléknapot tartottak Kiskőrösön TOP-5.3.2-17-BK1-2021-00004 számú „Petőfi200” pályázat keretén belül. A mai napon ünnepelné 78. születésnapját Kerényi Ferenc, aki 2008-ban, 64 éves korában hunyt el.
Az esemény a kiskőrösi Petőfi Sándor Kulturális Központ kamaratermében vette kezdetét 10 órától. Dr. Filus Erika, a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket.
Dr. Sirató Ildikó színház- és irodalomtörténész, Kerényi Ferenc özvegye előadásában emlékezett vissza a professzor úr munkásságára. Kifejtette, hogy Kerényi Ferenc hogyan kötelezte el magát a tudomány, a művészet iránt, és milyen eszközöket talált ennek a közvetítésére. Hozzátette, hogy Kiskőrös kiemelkedő szerepet töltött be abban, hogy a professzor úr milyen értékeket tartott a legfontosabbnak életében.
Kerényi Ferenc pályája szokatlan módon forrásközléssel vette kezdetét, amikor 1968-ban egy addig soha nem publikált Madách levelet közölt. Egy évvel később, 1969-ben Madách-díjat kapott, majd a 80-as években újból megajándékozták a díjjal. Hozzá kell tenni, hogy ez nagy ritkaságnak számít.
Többek között Petőfi-, Madách- és katona-kutató, irodalom- és színháztörténész, textológus, történész (19.sz.), és magyar-történelem szakos tanár volt.
Tanár volt akkor is, amikor nem iskolában dolgozott, mert a tanárság egy gesztust jelent, ami nagyon jellemző volt rá- tette hozzá Ildikó. Elsősorban nem az ismereteket szerette volna átadni, hanem a szemléletet, és a gondolkodásmódot. Felkeltette a diákok érdeklődését, de nem csak a saját témái iránt. Nem Petőfi-, vagy Madách-kutatókat nevelt, hanem irodalomtudósokat és színháztörténészeket. Ami azt jelenti, engedte, hogy mindenki megtalálja a saját témáját, területét és ebben módszertanilag segített.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem egyetemi docenseként, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alelnökeként is tevékenykedett.
Főbb kutatási területei a magyar irodalomtörténet (XVIII–XIX. század), a magyar színháztörténet volt. A Vörösmarty és a Petőfi kritikai kiadás szerkesztőjeként is ismert.
Kerényi Ferenc nagyon tudatosan építette a karrierjét, ahogy a tudományos kutatásait is, a forrástól haladt (eredettől) a szintézisig. Fontos volt számára a tudás megfelelő módon történő átadása, hogy az valóban meg is maradjon a hallgatóságban. Mindig pontosan tudta, hogy kiknek és miről tart előadást, és ezeknek a figyelembevételével tette mindazt.
A közönség soraiból feltett kérdésből megtudhattuk, hogy Kerényi Ferenc Kiskőröshöz fűződő viszonya több volt annál, minthogy az egyik fő kutatási területe a város leghíresebb szülöttének az élete, életútja, munkássága volt. Amellett, hogy a Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban szakfelügyelt, Petőfi Sándor témában kiállításokat is szervezett, először így került kapcsolatba városunkkal. Elkezdett nagyon kötődni Kiskőröshöz, mert a helyi lakosok kifejezték számára, hogy tudják, Petőfi kiskőrösi volt. Éreztették vele, hogy fontos számukra a költőóriás lokális kötődése. Ez számára nagyon szimpatikus, és szerethető volt, és értékelte azt az irodalomtörténészi munkát is, amit itt tapasztalt. Mindezzel együtt befogadták Kerényi Ferencet a helyiek, annak ellenére, hogy ő egy pesti, ferencvárosi kispolgári családból származott. Nem járt Madách nevű iskolába, és nem is Petőfi leszármazott, mind ahogy néhol hiszik róla.
Többször szervezett tanároknak továbbképzést, konferenciát Kiskőrösön, és a Petőfi Szilveszterre is számos alkalommal, szívesen látogatott el barátai, családja körében. Utolsó könyvbemutatóját 2008 nyarán Kiskőrösön tartotta meg.
Dr. Sirató Ildikó, mint Kerényi Ferenc özvegye elmesélte, hogy a professzor úr tanítványaként ismerkedett meg vele, és nagyon fiatalon ment hozzá feleségül. Mindmáig őt tartja a mesterének, ami egy különleges pluszt adott a házasságuknak. Nagyon sokáig magázódtak még a házasságot követően is, egészen addig, amíg gyermekük született és elkezdett beszélni. Ez nem távolította el őket, sokkal inkább még izgalmasabbá tette kapcsolatukat. „Mindig nagyon csodáltam az energiáit, amit nagyon tudatosan tudott koncentrálni” – tette hozzá Ildikó.
A program a színházteremben folytatódott, amelyhez a kiskőrösi Wattay középiskola 10. B osztálya, és a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium 10. évfolyamának diákjai csatlakoztak. Petőfi Sándor költeményeiből (41 db) készült, „A szőlőszem” című versszínházi monodrámát tekinthették meg Turek Miklós színművész előadásában, aki jó maga is Kerényi Ferenc egykori tanítványa.
A színháztörténeti tanárával kapcsolatos emlékeit felelevenítve Turek Miklós elmesélte, hogy „Feri bácsi” volt a konzulense a diplomamunkájában. „Egy fantasztikusan sokat tudó, kedves és szerény ember volt Kerényi Ferenc. Annyira jókat lehetett vele beszélgetni, imádtuk az óráit. Finomságokat és titkokat árult el a színházi működésről, vagy éppen Petőfiről a kutatásaiból adódóan, ami miatt egyetlen egy órát sem hagytunk volna ki.”
A színművész elmondta, hogy a Petőfi Sándor életét és költészetét bemutató előadás megalkotása közben az egyik legnehezebb feladat a versek kiválasztása volt. „Nem olvasom el ilyenkor a teljes költői életművet, hanem a sors válogatja ki és küldi elém azokat, amelyekből aztán ki tud kerekedni egy ilyen előadás. Első körben sokkal több vers kerül kiválasztásra, de még abból is esnek ki, hogy megkapjam az előadás dramaturgiáját, ami minden darabnak más és más, a költők életéből és költészetéből adódóan.”
A kiskőrösi színpadon látott monodrámáról elmondta- „Azt szerettem volna elérni ezzel az előadással, és saját magamnak is tudatossá tenni, hogy ezeket a fantasztikus gondolatokat leíró művészek emberek voltak. Ők nem a papír, a könyv, a fekete-fehér gondolatok, hanem hús-vér emberek voltak. Ezt szerettem volna megmutatni a mai fiataloknak, és mindenkinek, aki a közönség soraiban foglalt helyet. Színesíteni a fekete-fehér dagerrotípiát, ami Petőfiről ránk maradt, hogy az EMBERT lássuk.”
A jól megírt dramaturgiának, és a profi előadásmódnak köszönhetően a diákok feszült figyelemmel kísérték végig az előadást az első perctől kezdve a befejezésig. A vége felé felcsendülő Nemzeti dalt halkan, suttogva szavalták a fiatalok a Petőfi Sándort megszemélyesítő Turek Miklóssal együtt.
Petőfi a fiú, a színész, a katona, a szerelmes kamasz, a férfi, a családfő, az apa és természetesen a lángoló forradalmár – mind-mind megjelenik az előadás egy órájában. A végén pedig ott áll előttünk az EMBER, aki fél, érzi és vállalja a sorsát és Shakespeare-rel ellentétben azon töpreng, hogy „Használ-e a világnak, aki érte föláldozá magát?”, mert számára a “kérdések kérdése ez és nem a “Lenni, vagy nem lenni?”.
(Forrás: versszinhaz.eu)
Fotógaléria:
