A Márciusi Forgatag programsorozat keretén belül 2022. március 14-én hétfőn délután 17:30 órai kezdettel bemutatót tartanak a Druk-ker Kft. munkatársai a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban.
A Gutenberg féle “könyvnyomtatás” kulisszái mögé is bepillanthatnak a kedves érdeklődők ezen alkalommal. A Nemzeti dalt és a 12 pontot (Mit kíván a magyar nemzet) fogják kinyomtatni a szakemberek egy Landerer-Heckenast féle típusazonos nyomdagép segítségével, amilyennel azt 1848-ban is tették a forradalmárok követeléseinek eleget téve.
Továbbá a Petőfi Sándor Művelődési Központ nyitvatartási idejében bárki megtekintheti a kiállított típusazonos nyomdagépet az alábbi időpontokban:
2022. március 12-én (szombat): 8:00-16:00 óra között
2022. március 13-án (vasárnap): az intézmény zárva lesz
2022. március 14-én (hétfő): 7:30-13:00 – 17:00-19:00 óra között
2022. március 15-én (kedd): 8:00-12:00 – 15:00-21:00 között.
Amit a Gutenberg-féle kézisajtóról (általánosságban) tudni érdemes:
A Gutenberg-féle kézisajtó két függőleges oszlopból állt, amelyeket felül vízszintes keresztgerenda tartott össze. A gerendában csavarmenet haladt keresztül, s e csavarmenet alsó végére egy vaslemez (tégely) volt erősítve. Az ugyancsak vasból készített nyomóalap, az ún. fundamentum, amelyen a nyomásra szánt forma foglalt helyet, fából készített sínpáron ki- és betolható volt. A fundamentumnak a tégelyen kívül kellett állnia akkor, amikor a kiszedett könyvoldalakat ráhelyezték. A szedések közé megfelelő szélességű léceket, űrkitöltőket helyeztek, ezek a betűk magasságánál alacsonyabbak voltak, hogy a festéktől mentesek maradjanak, s nyomást ne kaphassanak.
Az így összeállított nyomóformát a fundamentum szélei körül haladó keretbe fából készült ékekkel beszorították, és ennek következtében az oldalak szedései mozdíthatatlanul, szilárdan álltak. Ezt követően a formát a pamacsozó labdacs segítségével befestékezték. A nyomandó ívet a fundamentumhoz ki- és behajtható vassarokkal szerelt, papirossal bevont keret belső oldalára helyezték, amelyen előzőleg a nyomásban előforduló egyenetlenséget vékony papirosok felragasztásával kiegyenlítették (egyengették).
Ehhez a kerethez egy másik keret csatlakozott, amely ugyancsak ki- és behajtható vassarkokkal volt az előbbihez erősítve. Ezt a keretet tympannak nevezték s a papirosívek egy helyen történő szilárdan tartására szolgált. A tympant egy nagyon egyszerű szerkezet hozta mozgásba. Ez a mennyezetről a padozatig érő kötélből vagy szíjból állt, amelyet a nyomdász a lábával feszített meg. Ha a tympan lecsapódott a keretre s közrefogta a papirost, az egészet ráhajtották a nyomóformára.
A nyomóformát a papirossal együtt betolták a tégely alá, s a csavarmenetet egy nyél segítségével lefelé hajtották, a vastégely leereszkedett, s az alája tolt szedéssel érintkezésbe jutott, ezzel a művelettel létrejött a nyomás, amelynek következtében a befestékezett szedés képe a papirosra került. A fundamentumot most a tégely alól újból kitolták, a nyomtatott ívet kivették a formából, és a nyomás fázisa elölről kezdődött.
Hogy a szedésről történő nyomás a papirosnak mindig ugyanarra a helyére kerüljön, vagyis hogy az első és a hátsó oldal nyomása pontosan fedje egymást, a szedések mellé tűket helyeztek, ezeket punktúráknak nevezték. Az első oldalnak tűszúrta lyukait a második oldal nyomásánál a tűkre pontosan beigazították és ezzel biztosítva volt az elő- és hátoldalak sorainak pontos egymásra esése (regisztere).
Gutenberg nyomtatványait, s az ezzel a módszerrel készült 15. századi nyomtatványokat (egészen pontosan az 1501. január 1. előttieket) ősnyomtatványoknak nevezzük.
(Forrás: Wikipédia)
A Landerer és Heckenast nyomda és az 1848. március 15-i forradalom
A 170 évvel ezelőtt, 1848. március 15-én történtek emblematikus mozzanata volt a szabad sajtó első termékeinek, a Nemzeti dalnak, illetve a Tizenkét pontnak a kinyomtatása, amelyre a Landerer és Heckenast elnevezésű nyomdában került sor.
A Landerer család a 18. század eleje óta működtetett nyomdákat Budán, illetve Pesten, a szóban forgó intézményt 1784-ben alapították. A nyomda akkori vezetője, Landerer Lajos 1840-ben társult Heckenast Gusztávval, így a cég neve Landerer és Heckenastra módosult. Ők nyerték el a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti Hírlap kiadási jogát. A párost nem mindenki szívelte, Kossuth Lajos például így írt róluk: „Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…”
Vegyes megítélése ellenére nem véletlen, hogy a forradalmárok pont a Landerer és Heckenastot keresték fel követeléseikkel, mivel az az 1840-es évek második felére az ország legkorszerűbb és legjobban felszerelt nyomdájává vált, így Petőfi és társai tudták, hogy itt számíthatnak a legjobb minőségű és leggyorsabb nyomtatásra.
Visszaemlékezések szerint a kiváló összeköttetésekkel rendelkező – soha nem bizonyított híresztelések szerint rendőrségi besúgó – Landerer Lajos nagy mennyiségű papírral és teljes személyzettel várta az ötezer főnyi tömeget. A látszat kedvéért először fennhangon megtagadta a forradalmárok követeléseit, de aztán – jóval halkabban – rögtön hozzátette, hogy foglaljanak le egy nyomdagépet. Petőfi, Irinyi József, Vasvári Pál és Jókai Mór így tettek, és a lefoglalt gépen kinyomtatták a Nemzeti dal és a Tizenkét pont kéziratait.
Landerer Lajosnak a világosi fegyverletételt követően rövid ideig bujkálnia kellett, majd bár hazatérhetett, nem vezethette a cégét, amely üzlettársáé, a márciusi forradalmi eseményekből kimaradó Heckenast Gusztávé lett.
