„Isten báránya, Te elveszed a világ bűneit… „
2022. május 29-én a kiskőrösi Szent József Római Katolikus Templomban harmincegy kisgyermek részesült első alkalommal – a katolikus hit tanítása szerint – az Oltáriszentségben köztünk élő Krisztus szeretetének szentségében, és vette magához az Eucharisztiát.
A helyi általános iskolák negyedik osztályos gyerekei már hónapokkal az esemény előtt elkezdték tanulni Tóth Katalin, Bata Lászlóné Sike Orsolya, és Ignácz Péter hitoktatók segítségével az imádságokat, parancsolatokat, a szentgyónás módját, és készültek lélekben az ünnepre.
Vasárnaponként a délelőtti szentmiséken kerülhettek közelebb az élő Jézushoz, utána pedig az elsőáldozás liturgiájával ismerkedhettek meg. De nem csak a gyerekek, hanem a szülők is szerves részesei lehettek az alkalomnak, ami egy meghitt, és örömteli közösségformáló, lélekemelő időszak volt.
Szombaton kicsik, és nagyok részt vehettek a szentgyónáson, majd, amíg a gyerekek közös imádságokkal, játékokkal, elmélkedéssel készültek fel a másnapi eseményre, addig a szülők alkalomhoz illőn díszítették fel a templomot, kivasalták az elsőáldozók öltözékéül szolgáló, lelki tisztaságot is jelképező hófehér ruhákat, és megterítettek a másnapi ünnepélyes agapéhoz.
A hagyományos kalács, és a kislányok rezgővirágos fejdísze Gyunyánszki-Oroszi Tímeának, az elmaradhatatlan kakaó Bozó Ákosnak, az oltárdíszek, és virágdekorációk Hajdu Henrietta, és családja munkájának voltak köszönhetők, míg a közel harminc ruhát egy lelkes nagymama vasalta ünnepélyessé.
A zenei szolgálatot Ignácz Péter kántor úr végezte, aki egyházi népénekekkel tette szebbé az alkalmat.
Az ünnepélyes szentmisét Seffer Attila kiskőrösi plébános atya celebrálta.
Ami a kezdő ének elhangzása alatt, az ünnepélyes bevonulással vette kezdetét, és a főoltár mellett elhelyezkedő, hófehérbe öltözött elsőáldozó gyerekek alkotta élőképpel melengette meg a szíveket. Az esemény egyik talán legmeghittebb pillanata, a szülő kihívása, és a gyerekek szülői áldás kérése-adása. Ilyenkor a szemek bepárásodnak, és a szívek megtelnek hálával.
Az éneklés folytatása, és a helyet foglalás után, kezdődött meg az Urunk mennybemenetelének főünnepi szentmiséje.
A hívek által közösen végzett imádságok, az elgondolkodtató olvasmány, szentlecke, és az evangélium meghallgatása, a zsoltárok magasztos dallamai, Isten dicsőítése, felkészítette a lelkeket a szentbeszéd szívbeli befogadására. Majd a gyertyák kiosztásával, egy újabb meghitt pillanat a keresztségi fogadás megújítása következett.
A prefáció, eukarisztikus (hálaadó) és megszentelő ima, a szentmise bemutatásának legkiemelkedőbb eseménye. Amit – még a kevésbé templomjáró emberek által is ismert, és kedvelt – Miatyánk elimádkozása követett. A szentmise vége felé, a jelenlévők és az elsőáldozó gyerekek már egyként zengték az áldozás előtti, utáni imákat, könyörgéseket, énekeket. Az elsőáldozók pedig izgatottan várták, hogy életükben először vehessék magukhoz Krisztus testét, a Szentostyát.
Miután Attila atya köszönetét fejezte ki az egybegyűlteknek, meghívását tolmácsolta a gyerekek felé az agapéra, egy hagyománytisztelő közös étkezésre, ahonnan a kicsik kedves ajándékkal és elkötelezett hittel a szívükben távoztak.
Az esemény alkalmából Attila atya is felelevenítette gyermekkori emlékeit:
Kérdésünkre, hogy vannak-e emlékei a saját elsőáldozásáról? Attila atyától a következő választ kaptuk:
Nap, mint nap annak az atyának a kelyhével mutatom be a szentmisét, aki felkészített harmadikos koromban az elsőáldozásra. Ma is látom a lelki szemeim előtt, ahogy a reverendájában ül a széken, mi pedig az iskolapadban hallgatjuk a személyes beszámolóját a papságra készüléséről. Elmondta, hogy az édesanyja mennyire féltette a meghurcoltatástól, de ő Jézust annyira szerette, hogy ha kell, akár azt is vállalta volna érte.
Befolyásolta az elsőáldozása a hivatása kiválasztásában?
Azt hiszem bennem az István atyán és az ő személyes vallomásán keresztül az Isten ekkor ültette el a papi hivatás magját, ami aztán hosszú évek alatt, szépen lassan növekedett, szárba szökkent és kalászt hozott. A földi életem végén és egyben az örök élet küszöbén, a számadás pillanatában, az aratáskor pedig kiderül mennyi termést hozott.
Milyen szerepet játszott gyermekként az Ön életében Isten, és a vallás?
Vallásos családban nőttem fel. Természetes volt a vasárnapi szentmisén való jelenlét, az hogy hittanra járunk. Unokatestvéreimmel mindannyian voltunk elsőáldozók, bérmálkozók. Másodikos koromtól ott voltam ministránsként az oltár körüli szolgálatban.
Milyen lehetőségei, törekvései vannak a katolikus egyháznak, hogy a 21. századi gyerekekhez közelebb hozzák a vallást?
Missziós küldetés mindig is jelen volt, van és lesz a katolikus egyházban. Fontos az aktuális korban, amiben élünk tanúságot tenni hitelesen, az élő Krisztushoz való, szeretetteljes kötődésünkről, hitünkről. Különféle kezdeményezések, törekvések mindig is voltak és lesznek. Kész recept, mint a piskótához azonban nincsen.
Ön szerint mennyire „modernizálható” az egyház, hogy a gyerekek életébe, gondolatvilágába nagyobb szerepet kapjon a vallás?
Nem gondolnám, hogy az egyetlen út a „modernizálás”. A krisztusi, keresztény érték, az evangélium üzenete, érték marad akkor is, ha egy korszakban sokak nemet mondanak rá. Az egyház, a vallás, az Isten ügye családi háttér nélkül nehezen megy át a gyerekek gondolatvilágába, nehezen lesz életforma. Ma úgy tűnik a vallás, az Isten csak egy alternatíva a sok egyéb lehetőség között, amit a világ kínál. Versenyezni kell a világgal? Kinek kell? A papnak, a hitoktatónak, a közösségnek, a családnak, az egyháznak? Talán az Isten versenyezzen a világgal, hogy elnyerje a világban élők kegyeit?
Attila atyától azt is megtudtuk, hogy kiskőrösi munkássága alatt az elsőáldozók száma a katolikus egyházi közösségben szerepet vállaló családoknak köszönhetően stabil, és a jövőre nézve is biztató.
Az elsőáldozás pedig nem csak egy családi ünnep a gyerekek életében, hanem az egyházközség ünnepe is, hiszen ezáltal elkötelezettebb tagjai lesznek a gyerekek a katolikus közösségnek.
Manapság, amikor a háborúk, járványok, létbizonytalanság korát éljük, milyen nagyobb ajándékot adhatnánk gyermekeinknek, mint az élő Istenbe vetett eleven hitet. Ami által jobbá válhatnak, és mi bizakodhatunk, hogy amikor felnőnek, ők majd elhagyják a világ bűneit… és békét adnak nekünk.
Írta, képek: Kothencz Henrietta
Fotógaléria:
