Soltvadkerten hagyományosan június 4-én, 16:00 órakor a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából zúgtak a harangok.
Homoki Pál, evangélikus esperes nyitógondolataiban felelevenítette a megemlékezés jelentőségének szerepét. Az Országgyűlés 2021. május 31-én a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját. Ebből az alkalomból 2020 óta tartanak már Soltvadkerten is megemlékezést. A Nemzeti Összetartozás Napja a magyar nemzeti identitás fontosságára hívja fel a figyelmet. A világban bennünket, magyarokat különleges kapocs köt össze, amely 102 év távlatából sem gyengült meg.
1920-ban családokat választottak szét, emberi sorsok mentek tönkre, azonban ennyi év távlatából is élnek magyarok az elcsatolt területeken, akik büszkén őrzik a magyar nemzeti értékeket. Az összetartozás ereje még inkább a magyar nemzet egységét fokozza.
A megemlékezés során Vindecker Sándor kitekintett a második világháború alatti és utáni erőszakos cselekményekre, Soltvadkertről is sokakat hurcoltak el munkatáborokba a Szovjetunió területére.
Az első csoport, amely 35 főből és csak férfiakból tevődött össze, 1944. december 29-én lovasszekereken Kiskunhalasra vonult. Tagjai voltak: Font Imre, Font János, Font Pál, Font Sándor, Frittmann Péter, Frits Imre, Gerber Andor, Gillich Gáspár, Gillich Konrád, Gillich Márton, Gillich Péter, Haász Pál, Hachbold Imre, Katzenbach János, Kesztl Ferenc, Kram Imre, Leer János, Martin Konrád, Májer János, Reinwald János, Schiszler József, Schmél János, Schmél János, Schnürlein János, Schöffer Mihály, Strubl András, Szilberhorn Ferenc, Vizi János, Vizi Pál.
A második csoportot 1945. január 25-én szállították át szintén Kiskunhalasra. Tagjai voltak: Hinkel Erzsébet, Hirsch Katalin, Hirsch Margit, Mózer Margit, Révész Jakabné, Schneider Julianna, Strubl Ilona, Vidnor Eleonóra, Baksa Miklós, Béres János, Beszedics János, Beszedics Pál, Binkl Ferenc, Domonyi Mihály, Eifert Imre, Eiler Károly, Eiler Károly, Fogl András, Fogl Mátyás, Font István, Frittmann József, Forgó Imre, Gerhardt József, Gillich Ádám, Gillich Ádám, Gillich Imre, Gillich János, Gszelmann Imre, Gszelmann Péter, Hachbold Gáspár, Halász Jánso, Hegedűs József, Hirsch Gergely, Hirsch György, Holczimmer Mihály, Katzenbach Imre, Kiss Erő, Klein Imre, Koszó Ferenc, Szeitert Mátyás, Lehoczki János, Lehoczki Márton, Majer Sándor, Martin Imre, Meskó József, Mózer Ádám, Müller Gergely, Németh Lajos, Piszmán István, Rácz Gyula, Ritter János, Schmél Gergely, Schuller Jakab, Suszter György, Szabadi Ferenc, Szabadi János, Szeitert Jakab, Tajti János, Tóth István, Vindecker Mihály, Vizi Henrik.
Temerini Ferenc, Soltvadkert polgármestere beszédében rávilágított a múltunk és a jelenünk közös kapcsolódási pontjaira. Gondolataiból a megrázó, felismerő szavak még inkább megerősítették a megemlékezésen résztvevőket a magyar történelem jelentős pillanataira való visszaemlékezések fontosságára: “az igazi cél nem a javaink elrablása, hanem a gerincünk megtörése, az a bizonyos “móresre tanítás” volt. Sajnos nem csak politikusokat, katonai vezetőket büntettek, hanem egy egész nemzetet. Egy az első világháború előtt évtizedekben lendületesen fejlődő, gyarapodó országot. És úgy tűnik, a mai napig nem értik odaát, a fejlett nyugaton, hogy milyen tragédia volt ez a magyarság számára. Nem értik miért vagyunk velük bizalmatlanok, miért igyekszünk minden irányban egyenlő távolságot tartani, miért ragaszkodunk a viszonylagos nemzeti önállóságunkhoz.” A magyar nemzeti egységben való hit ad erőt a magyarság jövőjének.
“Nincs más választásunk, mint összezárni, összefogni és továbbra is következetesen, határozottan képviselni a Magyar Nemzet érdekeit.”
A csengődi Dankó Pista Férfikar énekszava tette meghitté a megemlékezést, majd a Magyar Himnusz elénekelésével és a megemlékezés virágainak elhelyezésével zárult az ünnepség.
Fotógaléria:
