1872-ben szervezték községgé Tázlárt és a hozzácsatolt pusztákat. Ezt ünnepli három napon át júniusban a Bács-Kiskun megyei település. A többnapos program június 24-én a Tázlári Művelődési Házban egy helytörténeti fotó kiállítással és Végső István történész (Clio Intézet) előadásával kezdődött.
Bán Róbert polgármester köszöntő szavai után Végső István tételesen bemutatta a különböző korok kapcsán mit tudhatunk Tázlár múltjáról. Az őskortól, ókortól lakott területen akár több település is volt. A magyar honfoglalás, majd a középkori keresztény élet nyomai is megtalálhatóak. A tatárjárás borzalmas pusztítása régészetileg alaposan feltárt történet. A három védőárkos erődtemplom környékén döbbenetes pusztítás maradt. A Templomhegynél kialakított emlékhely örök mementó a középkori elődök hősiességének.
A kunok megjelenése után jött a török pusztítás, majd a pusztalét. Számos birtokos vette bérbe a területet, ahol elsősorban a pásztorkodás dívott. Majd jöttek a betyárok, különösen Bogár Imre és csapata, akik sok keservet okoztak az itteniek életében.
A 19. század közigazgatási reformjai keretében, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye létrehozásával rendezték Tázlár státuszát is. A Harka, Kötöny, Kisbócsa és Bócsa pusztákat is magába foglaló területen új élet indult. 1872-től, azaz 150 éve községgé szerveződött Tázlár. Komoly, virágzó egyházi élet mellett a közintézmények, iskolák és százszámra magánházak tanyák nőttek ki a földből. 1906-ban Kisbócsa és Bócsa levált a községből.
Eddig tisztázatlan okokból, 1907-től a Prónay család egyik tagjáról átnevezték Tázlárt Prónayfalvára. Prónay Dezső (1848-1940) a dualizmus ellenzéki képviselője, evangélikus egyházfi úgy tűnik soha nem látogatta meg a róla elnevezett helyet.
Az első világháború pusztítása a községet sem kímélte. Gyász, járvány, forradalmak, megszállás mind megtépázták Prónayfalva életét. A Horthy-korszakban viszont továbbfejlődött a hatalmas területű település. Új építmények, népszaporulat, mezőgazdaság és a kisipar fejlődése kitűnő lakhellyé tette a községet. Ezt a második világháború akasztotta meg. A front, a málenkij robot, majd a kiépülő kommunista rendszer átalakította az itteniek életét. A szovjetizált politikai és gazdasági rendszer új kihívásokat teremtett. 1947-ben a község visszakapta régi nevét, és újra Tázlár néven találjuk a térképen. 1956. októbere jelezte, hogy a tázláriaknak bizony nem ízlett a kommunisták kenyere. Sok embert érintett a felelőségre vonás, durván válaszolt itt is a Kádár-korszak a magyar nép forradalmára. A termelőszövetkezetek és az üzemi gazdálkodás elhozta ide is a gulyáskommunizmust. Új épületek, intézmények jöttek létre. A rendszerváltás ismét aktív egyházi életet és civil szervezeti feltámadást hozott. Tázlár helyi értéktára jól mutatja, hogy a múlt és a modern élet miként él együtt.
Írta: Végső István
