Már a jelenséget meghatározni is igen nehéz: vadásznő, vagy női vadász… Nemhogy belehelyezni egy törékeny, fiatal nőt, egy ilyen – kifejezetten férfiaknak kitalált, teremtett – világba. Mégis Hajdu Henriettről elmondhatjuk, hogy ő nem csak szerető anya, gondoskodó feleség, talpraesett üzlettárs, hanem ízig-vérig vérbeli vadász is.
A vadásznő trófeákkal feldíszített otthonában, Páhin fogadott, és elbeszélése alapján bepillantást nyerhetünk, az ő nem mindennapi, de káprázatos, és felelősségteljes életébe.
Az interjú során elmesélte, hogy a családjában eredetileg senki nem vadászott, kislánykorában neki is a babázás volt a kedvenc játéka, és akkor még eszébe sem jutott, hogy felnőttként valaha is fegyvert fog majd a kezébe.
Eredetileg informatikus könyvtárosnak készült, de helyette angliai nyelvtanulását követően egy vállalatnál helyezkedett el, mint termékmenedzser.
Ezt követően ismerkedett meg a férjével Hajdu Zoltánnal, akivel nem csak családot alapított – két szép ikerlányuk született, Zoé és Virág – hanem közös céget is.
A történetünk apropója pedig onnan indult, hogy a családi vállalkozásuk, egy tórendszert üzemeltet, ami öt tóból áll, és a riasztás ellenére rendszeresen nagy károkat okoztak nekik a kormoránok. A helyi vadásztársaság próbált segíteni a madarak gyérítésében, de nem jártak túl nagy sikerrel. Ekkor jött az ötlet, hogy ezt a feladatot ő is elláthatná, így még abban az évben, le is tette a vadászvizsgát.
A gyűjteményedet elnézve, jól gondolom, hogy nem elégedtél meg a madarak riogatásával?
Igen, jól gondolod – válaszolta Heni széles mosollyal az arcán. – Már a vizsgára készülés közben rájöttem, hogy engem ez jobban érdekel annál, hogy a halállomány védelme érdekében a nádasban ücsörögjek, és – az egyébként nagyon okos kormoránt – lessem, hogy mikor rabolja el a halakat. A sztorihoz az is hozzá tartozik, hogy négy éve vagyok vadász, de még egyetlen kárókatonát sem sikerült elejtenem.
Az igazi vadászláz itthon kapott el Páhin, amikor egy helyi, nagyra becsült vadásztárs mellett kezdtem ráérezni ennek a hivatásnak a valódi szépségeire.
Hogy lehet valakiből vadász?
Először is el kell végezni egy négy hónapos tanfolyamot. Utána lehet jelentkezni a vadászvizsgára, ahol elsőként egy szóbeli, és írásbeli vizsga van elméletből. Ha ez sikeres, akkor következik egy vizsga a fegyverkezelésből a lőtéren. Ha ezt is jól teljesíti az ember, ki kell kérnie egy érvényes erkölcsi bizonyítványt. Utána pszichológiai vizsgálaton kell megfelelni, és csak ezt követően lehet kiváltani a vadászjegyet, majd megvásárolni az első fegyvert. Ezután az ember már Magyarországon, mint sportvadász fog szerepelni, de nem feltétlen kell, hogy tagja legyen vadásztársaságnak. Ettől fogva, bárhova mehet. Én egyébként nem vagyok sehol tag, de például a helyi vadásztársaságot támogatom a tórendszer mellett, és segítek nekik a vadak etetésében, itatásában is.
Azonban bárhol vagyok, mindig szem előtt tartom, hogy egy vadász óvja, védi a környezetet, és amit tudok, megteszek a természetért, és az ott élő állatokért, mert nagyon szeretem őket.
Hogy tudsz mégis vadászni rájuk?
Nevezhetjük ezt vadászszenvedélynek – feleli elgondolkozva. – Kinn az erdőben minden más. Ott teljesen átszellemül az ember. Ott például „nincs súlya” a tárgyaknak. A többkilós puskát, felszerelést nehéz terepen, emelkedőkön, sűrű növényzetben is nesztelenül kell cipelni. Figyelni kell az időjárást, a szelet, ismerni kell az állatok mozgását, biológiai ritmusát, az idényeket. Tudni kell róluk mindent. Tisztelni kell őket. A vadászat közel sem az elsütő billentyű meghúzásáról szól, ennél sokkal többet jelent. Elsősorban a természet szeretetén alapul.
Teljesen más szemmel nézel körül, amikor vadász vagy, – még ha nem is vadászként járod az erdőt – mint mondjuk, amikor kimész a gyerekekkel túrázni, vagy sétálni egyet a kutyával.
Mondhatjuk, hogy a vadászat megváltoztatta a családod életét?
Igen, ez abszolút így van. Az egész hozzáállásunk, az életszemléletünk megváltozott. Már a gyerekeim is értik a természetvédelem lényegét, értékelik a szabadban töltött időt, az ott talált, látott dolgokat, a minket körülvevő atmoszférát. Őket is frusztrálja, ha kint szemetet látnak, és amit tudunk összeszedünk. Vagy meggyógyítjuk az erdőben talált sérült kismadarat, gombát, bodzát, különféle gyümölcsöt gyűjtünk. Amit büszkén esznek meg, vagy segítenek szörpöt készíteni, lekvárt főzni belőle. A férjem a változatos, és bio húsfélét értékeli. Mert a vadászat hozza magával a jó gasztronómiát is. Mindig szerettünk új ízeket kipróbálni, én pedig szívesen készítem el a családnak a finomabbnál-finomabb vadételeket. – Kedvencünk a kemencés vaddisznósült. – Például ez is hozzájárul, hogy már egészségesebb, és változatosabb ételek kerülnek az asztalunkra.
A férjed is vadászik?
Egy évvel utánam, ő is letette a vizsgát. Néha kijön velem dúvadra, vagy fácánra, de őt nem fogta meg annyira, mint engem. Nem olyan elhivatott, mint én. Ő inkább egy vérbeli üzletember.
Milyen vadra mész legszívesebben?
Egyértelműen az őz, az őznász időszaka a kedvencem. Varázslatos hangulata van magának az alkalomnak, és a nyüzsgő erdőnek is. Egy csoda az állatok párzási időszaka ősszel, a bőgés (gímszarvas), vagy utána a barcogás (dám vad párzási időszaka).
Hajnalban a párás tájat figyelve, ahogy meghallom a hangjukat, szinte a hideg is kiráz a gyönyörűségtől.
Nőként mennyire fontos neked a megjelenés, és a férfi vadászok hogyan viszonyulnak a nemedhez?
A tiszta, elegáns, vadászatra megfelelő öltözék, és egy szolid smink, az alap. Egy nő, mindenhol legyen nő. Ezen kívül, ezzel is megtisztelem a vadat, hogy nem egy szakadt, kinyúlt mackóban állok oda a teríték mellé. A megjelenés mindig fontos, és sportosan is lehet jól kinézni.
Bár van női vadásztársaság, a Diana Vadászhölgy Klub, Magyarországon a vadászoknak, így is csak 5%-a nő. Ez a sport, még manapság is férfias. Természetesen mindenki udvarias velünk, azonban kivételezésre nem számíthat senki, de nem is akarunk. Kint én is csak vadász vagyok. Ami az erőmből telik, azt megteszem. Például aki, amit lőtt, azt ő cipeli, és nincs kivétel. Ahogy a sárra sem terít senki szőnyeget, hogy át tudjak kelni rajta – mondja mosolyogva.
Mi volt a legextrémebb helyszín, és a legkülönlegesebb vad, amit lőttél?
Nekem minden helyszín különleges. Ugyanúgy a Mátra, mint az Alföld. Horvátországban például medvét ejtettem el. Az hatalmas élmény volt. Elmondhatatlanul izgalmas, már-már félelmetes. Bevallom, ilyenkor örülök, hogy van mellettem kísérő vadász, aki megfelelő helyismerettel, és tapasztalattal rendelkezik.
Idén lehetőségem volt Dél-Afrikában vadászni, így elmondhatom, hogy az volt a legextrémebb. Ott kafferbivalyra mentem, – gondolhatod, hogy remegett a bokám rendesen – ezenkívül lehetőségem volt lőni egy arany gnút, egy zebrát, és egy impalát is. Úgy tudom, hogy a nők között egy szűk kör mondhatja el, hogy sikerült bivalyt elejtenie.
Egy vadásznak mik a feladatai, és te ezt nőként, hogy tudod teljesíteni, megélni?
A közhiedelemmel ellentétben, nem a vadászat a fő feladat, hanem hogy megvédjük, óvjuk a vadat, és az erdőt. Az etetésnek, itatásnak, mindig nagy jelentősége van, de a mostani aszályos időben, kiemelkedően fontos. A védett állatok, madarak is odajönnek ilyenkor, és őket is tápláljuk. Vagy például a dúvadazás is az, mert a róka, borz, aranysakál elviszi, lefojtja a kisnyulat, őzgidát, kieszik a fészekből a tojást. Ha nagyon elszaporodnak, hatalmas károkat tudnak okozni a növényevő vadállományban. De a sérült, beteg, öreg egyedek kilövése is feladatunk.
Ezenkívül az orrvadászatot, az illegális favágást, vagy a szemétlerakást is figyeljük, jelentjük az illetékeseknek, esetleg meg is akadályozzuk. Ezekkel is védve a természetet.
De én szeretek részt venni a lesépítésekben, vagy a hajtásokban is, vagy főzni egy jó pörköltet, forró teát, ha éhesen, fáradtan bejönnek a társaim a terepről.
Ezek is nagyon jó dolgok, és mind hozzá tartoznak a vadászathoz, és az utolsó, amikor beöltözünk „ünneplőbe”, és kilőjük a vadat.
És, hogy nőként mindezt hogy tudom megélni?
Bevallom, hogy van olyan, amikor cserkelés (vad nyomának követése) közben azon gondolkodom, hogy beraktam-e a gyereknek a tornacipőjét, vagy átküldtem-e egy szerződést? De, ha ott van előttem a vad, akkor csak arra koncentrálok.
És a férfiakkal ellentétben, én nem csak veszem a kalapom, és indulok. Én először, rendbe teszem a házat, megcsinálom az irodai munkát, ellátom a család igényeit, és amikor a férjem rám szól, hogy „Na most már indulj kifelé!”, mert látja rajtam, hogy nagyon rám fér egy kis kikapcsolódás, na én akkor megyek. De akkor nagy örömmel, és magamba szívom az összes ott átélt élményt, és teljesen feltöltődöm.
Vannak-e vadászkutyáid, és kedvenc fegyvered?
Vannak kutyáim, inkább kotorékosak – tacskó, és jack russel terrier – de a két lányom mellett nagyon nehéz vadászkutyát nevelni belőlük. El vannak kényeztetve, és inkább családi kedvencek lettek. Jönnek velünk kirándulni, de vadászni nem alkalmasak.
Kedvenc fegyver az, amelyik megbízható. Nem márkafüggő, inkább az a lényeg, hogy mindig jól működjön, és kéznél legyen, ha szükség van rá.
Heni egyfajta küldetésének tekinti, hogy a felnövekvő generációt megismertesse az erdővel, a vadakkal, a természetvédelemmel, a vadászkultúrával, és megszerettesse velük ezt a hivatást, ezért szívesen tart előadásokat gyerekek számára.
„Az erdő nem azért van, hogy “szolgáljon” minket! Inkább bölcsen meg kell értenünk a működését, és hálásan elfogadni jótéteményeit.”
( Jane Goodall)
Képek: Hajdu Henriett
Fotógaléria:
