A VIRA.HU kiskőrösi írókat bemutató következő interjúalanya Karakai Eszter. A kiskőrösi fiatal író Stella Albright néven írja könyveit. Pályája kezdetéről, fiatalkori emlékeiről mesélt hírportálunknak.
Ha szabad így fogalmazni, szemtelenül fiatal vagy. Alig 2016-ban fejezted be a középiskolát, máris kettő könyved megjelent. Mikor és honnan érkezett az első ihlet az íráshoz?
A Búcsúszimfónia egy 10 évvel ezelőtti, mondhatni „terápiás írásom” eredménye új köntösben. Néhány éve Nádasi Krisz lektorálta a történetet, aminek hatására még számos kreatív ötlet pattant ki az elmémből, új élmények és gondolatok is kerültek a papírlapokra, így született meg a Búcsúszimfónia-duett végső verziója. Tavaly abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a kiadó, akikhez tudatosan készültem, bizalmat szavazott a kéziratomnak, és így megkezdődhetett a közös munka.
Mesélj kérlek gyermekkorodról, iskoláidról, szakmádról. Sokszor teljesen más végzettsége van az íróknak, ami az irodalommal köszönőviszonyban sincs… nálad ez hogyan alakult?
Már gyerekkoromban is írtam szórakozásból és kisebb, helyi pályázatokra is, majd gimnazista koromban komolyabban is belekóstoltam az írás, valamint az újságírás világába. Irodalmi pályázatokon mutattam be novelláimat, meséimet, sőt, még versírással is próbálkoztam, ezek közül nyertem különdíjat, helyezéseket és verseskötetben is megjelent egy alkotásom. Emellett a Petőfi Népe megyei lapba is publikáltam, később pedig a Vadkerti újságnál is dolgoztam.
Irodalomból és angolból emelt érettségit tettem jeles eredménnyel – ebből talán érezhető is, hogy az irodalom mellett az angol is szívügyemmé vált. Jelenleg magán angoltanárként dolgozom, és saját módszerrel tanítok történetalapon fiatalokat, ami azt jelenti, hogy filmek, zenék, videók és regények történeteit használjuk az órákon, természetesen mind a fiatal generáció érdeklődési köréhez fűzve, és a cél a való életben használt kommunikáció elsajátítása mellett a középfokú nyelvvizsga elérése. Tehát az irodalom és az angol nyelv szorosan egymásba fonódik az életemben. Az egyetemet követően life-és business, valamint ifjúsági coach végzettséget is szereztem, így nyelvóráimon ezeket is alkalmazom a minél nagyobb siker érdekében. Idén műfordító képzést is végeztem, és a műfordítás, valamint a filmfeliratozás területein is elkezdtem dolgozni.
Miért külföldi néven jelennek meg a könyveid? És a Stella Albright névnek mi a kötődése hozzád? Honnan az ötlet?
Röviden, polgári nevemen szabadúszó angoltanár, coach és fordító vagyok, míg Stella Albrightként íróvá válok, és bár alapvetően valóságalapú történeteket írok, mégis egy új világot teremtek. Azt is mondják, hogy külföldi névvel eladhatóbbak a könyvek. A Stella a keresztnevem külföldi változata, jelentése pedig: csillag. Az Albright pedig azt jelenti: fényes. Így tulajdonképpen a név egy kis szójáték is egyben, és a debütregényemben is fontos szerepet játszik e kettős.
Milyennek neveznéd az írói stílusod? Mi jellemző most rád?
Az olvasóim azt szeretik, hogy „a Búcsúszimfónia tulajdonképpen egy metaforákba burkolt érzelmi utazás”. Sosem felejtem el, amikor a lektorom egy kedvenc írójához hasonlított, és azt mondta: „Hozzá tudnálak hasonlítani, mert ő volt az egyetlen, aki tényleg tudott írni.” És ha van valami, amiért nagyon büszke vagyok a Búcsúszimfóniára, az pont az írói stílus: a lírikusság, a szavakkal való finom játék, mely tökéletesen tükrözi a történéseket, és megannyi esetben az emberi érzéseket – amiket olykor a legnehezebb papírra vetni. Amikor olyan visszajelzéseket kapok, hogy „gyönyörűen fogalmazol, ritkán olvasok ilyet”, rengeteget jelent nekem. A minőségi írói stílus számomra elsődleges a fontossági listán, ennek csiszolására különösen nagy figyelmet fordítok. Ezt követi a lebilincselő történetszövés; a Búcsúszimfóniában minden mindennel összefügg és egymásba fonódik, a történet folyása közben újra és újra fény derül egy olyan szálra, amely egy másikba kapcsolódik, és csattanókban sincs hiány, nem hagyja unatkozni az olvasót. Nem egy lassú történet, emiatt vált sok olvasó számára letehetetlenné. És a közhiedelemmel ellentétben ez elsősorban nem egy szerelmi, hanem egy szeretet-történetnek íródott.
Honnan szoktál ihletet meríteni?
Az életből, aki a legjobb történeteket írja. Nem mindig vidám, de pont ettől gyönyörű. Minden egyes nehézségével válik teljessé. Történeteink tartják mozgásban a világot. Mindenkinek van egy története, de nem mindenki meri papírra vetni. Én tapasztalok, figyelek és írok. Magamról, másokról és a világról.
Van-e meghatározó közönségtalálkozós/rajongói levél, komment/dedikálás amire szívesen emlékszel?
Mindig nagyon örülök, amikor egy posztomhoz hozzászólva, üzenetben, molyon vagy akár könyves blogokon pozitívan értékelik a könyvem. Nyáron a könyvhéten dedikáltam először Budapesten, és nagyon meglepődtem, de egyben hihetetlenül jól is esett, hogy kijöttek az olvasók. Arra emlékszem, hogy az első 30 perc után néztem csak először az órámra, addig végig dedikáltam és beszélgettem az olvasókkal, akiket megismerni hatalmas élmény volt! Mielőtt megjelent a Búcsúszimfónia-sorozat azt mondtam magamnak, hogyha csak egyetlen embert érint majd meg a történetem, akkor már minden megérte. Azóta persze, hála Istennek már jóval túl vagyunk azon az egyen. És mindig igyekszem ezt eszembe juttatni, még akkor is, amikor negatív visszajelzést kapok. Mert akad egy-kettő, és minden írónak előbb-utóbb szembe kell néznie velük. Sajnos nem mindenki olvassa ki a sorok közül az író valódi szándékát a történettel.
Hogyan kezeled a kritikát?
Én hiszek abban, hogy nincs rossz könyv, csak olyan, amit nem neked írtak. Így mindig igyekszem azokra figyelni, akiknek szól ez a könyv – akiknek ez lett az év regénye, meghatározó volt egy kapcsolatukban, vagy megváltoztatta a gondolkodásukat. Belőlük töltekezem.
Miért ezzel a témával debütáltál?
Mert ez a történet szól mindarról, ami vagyok vagy amiben hiszek: a szeretet halhatatlan erejéről, a zene gyógyító hatásáról és a hit hegyeket mozgató erejéről szól – ez a Búcsúszimfónia valódi mondanivalója. Íróként azt gondolom, óriási hatalom van a kezünkben, éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy felhívjuk a figyelmet mindazokra a nehéz kérdésekre, amiket felsorakoztat ez a regény, és rendkívül hálás vagyok, hogy ennek a folyamatnak a részese lehetek. Bízom benne, hogy a Búcsúszimfónia még rengeteg embernek nyújt majd segítséget.
Mik a további terveid a könyvírást illetően?
Rengeteg új könyvötletem van, és ki tudja, talán még a Búcsúszimfónia sincs végérvényesen lezárva. De ahogy mondani szokás, jó munkához idő kell. Bárhogy is alakul, a szerzői oldalamon biztosan mindent meg tud, aki kíváncsi rá.
Képek: Karakai Eszter archív és Csővári Örs
Fotógaléria:
