2023. május 14-19. között a 7. évfolyamos vadkerti diákok Sarmaságban jártak a „Határtalanul!” pályázat segítségével. Pályázatuk tematikus célja a Partiumban található magyar történelmi és irodalmi emlékhelyek felkeresése, valamint a határon túli magyarokkal való kapcsolat ápolása.
Gurzó Lászlóné és Darócziné Mátrai Enikő írása.
A kirándulást hosszas előkészületek előzték meg. A gyerekek az osztályfőnökök: Darócziné Mátrai Enikő, Gurzó Lászlóné vezetésével csoportokban készültek fel 1-1 nap látnivalóiból, nevezetességeiből. Nagy Melinda tanárnő a Partium történelmi hátterét dolgozta fel a gyerekekkel. Gurzó Lászlóné tanárnő segítségével a térség irodalmi óriásainak életét és költészetét elevenítették fel Petőfi Sándor, Ady Endre és Arany János művein keresztül.
Udvarhelyi Attila igazgató úr vezetésével indult el a 36 diákból és tanáraikból /Darócziné Mátrai Enikő, Gurzó Lászlóné, Udvarhelyiné Jakó Krisztina/ álló küldöttségünk. Utazásunk során útba ejtettük Nagykárolyt, ahol Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megismerkedett a megyebálon. Megcsodálhattuk az itteni kastélyt, és meghallgattuk a történetét is. Majd az Erdődi várban szomorúan tapasztaltuk, hogy Szendrey Júlia születési helyén Petőfi és Júlia emlékét kevéssé őrizték meg, sőt nagyon szűkös a magyar nyelvű tájékoztatás is. Este érkeztünk meg Sarmaságba, ahol meleg, baráti fogadtatásban volt részünk, Székely Csaba igazgató úr személyesen fogadott bennünket. A szállásunkról és az étkezésünkről a legjobbakat tudom említeni, hálás köszönetünk ezért a vendéglátogatóinknak.
Természetesen sor került személyes találkozásra is a határon túl élő magyarsággal. Egy napot töltöttünk a sarmasági általános iskolában. A vadkerti és sarmasági gyerekek közös órákon vettek részt, ahol közös csoportokban dolgoztak. Ezt barátságos fiú és lány foci- és kézimeccsek követték. Majd Katona Szabolcs: Héjanász a hepehupán című filmjét néztük meg, ami Ady Endre ifjúkoráról szól. A helyszínek, a rendező, de még a szereplők is ehhez a tájékhoz kapcsolódnak. Este először a vadkerti diákok kis műsorral kedveskedtek, majd a sarmasági iskola néptánccsoportja fergeteges néptáncbemutatót tartott. Örömmel újságolták, hogy nemrégen Magyarországon az Erkel Színházban léptek fel. Ezután pedig a táncházban roptuk a táncot együtt mi magyarok határon innenről és határon túlról. A gyerekek úgy összebarátkoztak, hogy elhatároztuk, hogy ittlétünk alatt még meglátogatjuk őket.
Másnaptól Horváth József tanár úr kalauzolt bennünket a kirándulás végéig. Kiemeljük és megköszönjük a tanár úr gondos, lelkiismeretes és kedves vezetését! A napunkat mindig játékos kvízkérdésekkel kezdtük az előző nap látnivalóiból, élményeiből, ahol tárgyjutalmat/cukrot, csokit/ lehetett nyerni. Ez a játék népszerű volt a gyerekek körében, és az is kiderült, hogy mennyire figyeltek előző nap. Örültünk, hogy sok jutalmat tudtunk kiosztani. ,Először Zilahon a Szilvania Főgimnáziumba látogattunk el, amely Ady kedves iskolája volt, és az intézmény sokáig Ady Endre nevét viselte. Itt László László tanár úr fogadott bennünket, aki A gimnázium 400 éve című könyv szerzője is egyben. Megtudtuk, hogy ebben a gimnáziumban 1-1 évfolyamon 8 osztályt indítanak, amelyből évfolyamonként 2-2 osztály magyar nyelvű. Az iskola erőssége a matematika, informatika tagozat, de megtalálhatók a kéttannyelvű osztályok is. A gimnázium dísztermében Vida Dorka szívhez szólóan elszavalta Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba című versét. Ezután utunk a Prefektusi Palotába vezetett, ahol Dari Tamás, Szilágy megye prefektusa/kormányzója/ és Tóth Ádám fogadott bennünket nagy-nagy szeretettel. Mindketten sarmasági származásúak, a prefektus urat már korábbról ismerjük, ő korábban a sarmasági iskola igazgatója is volt. Megtudtuk tőle, hogy a Prefektusi Palota intelligens ház, elmagyarázták és bemutatták nekünk ezt a csúcstechnikát, amin a gyerekekkel együtt elámultunk. Elgondolkodtató, hogy honnan hova vezet ennek a térségnek a fejlődése. Ady Endre „hepehupás” Szilágyságnak nevezte, ami az elmaradottságot is szimbolizálja, most pedig mi magyarországiak itt hallunk, látunk először intelligens házról. Utunkat Kolozsváron folytattuk, ahol megcsodáltuk Fadrusz János: Mátyás király szobrát. Lenyűgöző volt a Szent Mihály templom. A kolozsvári református templomban szemügyre vettük Európa legnagyobb címergyűjteményét. Ezt a napot a Házsongárdi temetőben tett sétával fejeztük be.
A negyedik napon az eső miatt módosítani kellett a programunkon. Sajnos éppen a várva várt túrák maradtak el, amit a gyerekekkel együtt nagyon sajnáltunk. Zsibón megnéztük a romos Wesselényi kastélyt. Megtudtuk, hogy az örökösöktől nagynehezen a magyar államnak sikerült megvásárolni a kastélyt, ám a román állam beperelte a magyar államot az elővásárlási jogára hivatkozva. Nagyon szomorúak lennénk, ha ez az épület is hasonló sorsra jutna, vagyis összedőlne, mint Ady nagynénjének szilágylompérti háza. Utunkat Nagybányán a Csillagvizsgálóban folytattuk, ahol két érdekes kisfilmet néztünk meg a bolygókról, csillagképekről és műholdakról. Ezután következett a koltói kastély, ahol Petőfi és Szendrey Júlia a mézesheteit töltötte Teleki Sándor gróf kastélyában. Az épület és múzeum igazgatója elmesélte a kastély történetét napjainkig. Azt is megtudtuk tőle, hogy 2 éve újították fel, amihez elismeréssel gratulálunk, mert nagyon igényes, szép munka. Kinéztünk az erkélyről, ahonnan a költő a Szeptember végén című versét írta. Igazán méltó a panoráma a vers soraihoz.
Az ötödik napon Szilágysomlyón a Báthory vár és család történetével ismerkedtünk meg Vida János tanár úr érdekes beszámolójából, majd a Zsinagógában az itteni zsidóság tragédiáját mesélte el nekünk. Ezután a környék szépen felújított, híres református templomait kerestük fel. Szilágysomlyón fűtött padokból hallgattuk Udvarhelyiné Jakó Krisztina rövid áhítatát, majd a gondnok úr szavait az összetartó gyülekezetükről, amit a gondosan ápolt parókiakert is bizonyít. A somlyóújlaki Árpád-kori templomban Szegi Máté lekész úr felébresztette a gyerekeink lelkesedését a templom 800 éves története iránt. Szilágylompérton Bogya Árpád tiszteletes úrral fejtettük meg a templom kazettáinak titkát. Ígéretünket betartva este a gyerekeink együtt játszottak a sarmasági diákokkal az iskola udvarán, néhányan közülük még a szállásunkra is követtek bennünket, mert úgy összebarátkoztak. Nagyon nehéz volt a búcsúzás mindkét oldalon, mert a gyerekek könnyekkel küszködtek. Az adott némi vigaszt, hogy ősszel újra találkozhatnak egymással, de akkor már Magyarországon.
Az utolsó napon kissé fáradtan és szomorúan vettek búcsút a vadkerti diákok a vendéglátóiktól. A hazafelé vezető úton útba ejtettük Nagyváradot, ahol a felújítások miatt rövid sétát tettünk a városban. Nagyszalontán a Csonkatoronyban érdeklődve néztük a költőóriáshoz méltó színvonalas kiállítást, és hallgattuk idegenvezetőnk érdekes előadását. Majd felkerestük Arany János szülőházának 4. mását, ugyanis az előző három tűz martaléka lett.
A partiumi kirándulásunkat összegezve, megismertük ennek a régiónak magyar vonatkozású irodalmi és történelmi emlékeit. Ez a terület az elmúlt évek alatt óriási fejlődésen ment keresztül, a hepehupás Szilágyságtól eljutott az intelligens házig. Ez talán köszönhető az itt élő emberek tehetségének, szorgalmának, összefogásának és nem utolsó sorban baráti kapcsolatainak.
Kiemeljük még egyszer, és megköszönjük azt a szeretetteljes fogadtatást, amellyel a kirándulás során fogadtak bennünket a Szilágyságban élő magyar honfitársaink. Abban a reményben búcsúztunk el, hogy az itt kialakult barátságok tovább erősödnek, feltétlenül tovább kell ápolnunk őket!
Befejezésül álljanak itt Beke György szavai a szilágysági tájról:
„Elő van írva a kezdet. Maga a természet írta elő, amikor a tájat megteremtette. Egymásra szabadítva hegyeket, dombokat, hogy mind egyre összeugorjanak, de békítve is őket, hogy szorításuk elernyedjen, ölelés váljék belőlük.”
Szöveg: Gurzó Lászlóné, Darócziné Mátrai Enikő
Fotók: soltvadkerti Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI
Fotógaléria:
