A Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola és AMI egykori tanulója, majd tanítója: Rácz Józsefné Márta 40 év munkaviszony után vonult nyugdíjba, akit a tanév végén a nevelőtestület is elbúcsúztatott. Interjúnkban a tanítói hivatásról, szakmai életútjáról, legemlékezetesebb pillanatairól és nyugdíjas éveinek terveiről beszélgettünk.
Milyen szakon végzett? Hogyan alakult szakmai életútja?
Baján végeztem a Tanítóképző Főiskolán, orosz szakon, de általános tanító vagyok.
40 évig tanítónőként dolgoztam. Minden tantárgyat és osztályt vittem. Az első években általában 3-4. osztályosokat tanítottam, ezáltal sok tapasztalatra tettem szert. Majd az évek múltával 1. osztályt is kaptam. Azt gondolom, hogy egy tanító számára az 1.osztályért vállalt felelősség mindenképpen kiemelkedő, nagyon nehéz, ugyanakkor örömteli dolog is. Egy tanító életében szerintem kiemelten fontos, amikor megszületnek a saját gyermekei, mert akkor az ember már egy kicsit másként gondolkodik a tanításról és a gyerekekről is. Az 1.osztályomat akkor kaptam meg, amikor már nekem is volt saját gyermekem. Ez egy nagyon klassz kis osztály volt, egy kedves, aranyos kisiskolás és egy támogató szülői gárdával.
Hála istennek nagyon sok olyan osztályom volt, akikkel jól együtt tudtunk működni. Azt gondolom, hogy az alsós gyerekeknek sokkal könnyebb egy tanító nénit megszokni, akihez a nap bármely időszakában fordulhatnak problémáikkal. A gyerekek megismerése után mi is hosszabb távra és hatékonyabban tudjuk tervezni a mindennapi oktató-nevelő munkát. A gyerekeknek egyfajta biztonságot ad, és könnyebb így egy bizalmi kapcsolatot kialakítani velünk. Jó dolog az, ha már ismerjük egymás szokásait, sokszor szavak nélkül is tudjuk egymás gondolatait. Nagyon szerettem a munkámat, azért is gondolom azt, hogy csupa jó élménnyel gazdagodtam itt. A matematikát és a nyelvtant nagyon szerettem tanítani, ugyanakkor énekelni is nagyon szeretek.
8 évig tanítottam egész napos osztályban is, egy-egy kollégámmal megosztva a feladatokat. Ez nagy segítséget nyújtott a dolgozó szülőknek. Az utolsó két évemet napköziben töltöttem, ami teljesen más, mint osztályt tanítani. Igyekeztem itt is helytállni, hogy a lehetőségekhez képest minél felkészültebben érkezzenek tanítványaim a következő napi órákra. Mindegyik munkaformát nagyon szerettem, és próbáltam hatékonyan segíteni diákjaim fejlődését. Tulajdonképpen bármit szívesen csináltam.
Mindig is pedagógus szeretett volna lenni?
Fiatalabb koromban nem éreztem azt, hogy én mindenképpen tanítónő szeretnék lenni, inkább csak sodródtam a lehetőségekkel, majd a középiskola vége felé rajzolódott ki bennem, hogy talán tanító lehetnék. Úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam, amikor ezt a hivatást választottam. Egy percig sem bántam meg. A munka is nagyon jó volt, nem beszélve arról, hogy a saját gyermekeimmel is sokat tudtam együtt lenni. A család ügyeinek intézése is sokkal könnyebb volt. Amikor 40 évvel ezelőtt elkezdtem dolgozni, akkor még nem egy ennyire mozgó és változó világ volt. Hála istennek szülővárosomban, Soltvadkerten tudtam elhelyezkedni. A főiskola hathetes gyakorlatát is itt végeztem, egy 2. osztályban, majd szeptembertől megkaptam ezt az osztályt. Így kezdésnek nagyon kedvező volt. Nem jutott eszembe, hogy mást csináljak. A mai fiataloknak már sokkal rugalmasabbnak kell lenniük, szerencsére a mi időnkben még nem így volt.
Hogyan emlékszik vissza saját diákéveire?
Azt gondolom, hogy az intézmény már akkor is fénykorát élte, amikor általános iskolás voltam. Jó tanáriam voltak és többük még itt volt akkor, amikor én kezdtem. Először féltem tőle, hogy hogyan tudunk majd együtt dolgozni, de annyira kedvesen fogadtak, hogy semmi probléma nem volt abból, hogy az egykori tanáraim lettek a kollégáim.
Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok pályája során?
Nagyon nehezen tudnék egyet mondani, mert nagyon sok kedves emlékem van. A gyerekekről millió sztorit lehetne mesélni, de nem szeretnék egyet sem kiemelni. Úgy gondolom, hogy olyan személy vagyok, aki nagyon alkalmazkodó és segítőkész, kollégáimmal mindig igyekeztem jó viszonyt kialakítani. Az iskola vezetése is mindig mindenben támogatott, kölcsönösen számíthattunk egymásra. A kollégák nagy részével sok közös élményt őrzök, kirándulások, nőnap, férfinap vagy csak egy fagyizás a szomszédos cukrászdában.
A legutóbbi ilyen emlékezetes pillanat a búcsúztatóm volt, nyugdíjba vonulásom alkalmából. Az elmúlt 40 év alatt még megannyi örömteli pillanat részese lehettem a színházi látogatások, vagy kerékpártúrák alkalmával. De egy szép anyák napi műsor, tanévnyitó vagy tanévzáró ünnepség is igazán emlékezetes marad számomra. Nagyon sok kedves kis személyiséggel ismerkedhettem meg pedagógiai munkám során. Talán csak azt sajnálja az ember ilyenkor már, hogy nem jegyzett le több mindent, hiszen hatalmas dolog lenne ezt átnézegetni és együtt emlékezni. Mai napig nagyon sok tanulóval tartom a kapcsolatot, aminek külön örülök, hogy sok családdal és szülővel is. Soltvadkerten sokakkal gyakran összefutok, olyankor van, hogy együtt nosztalgiázunk kicsit.
Milyen tapasztalatokra tett szert az elmúlt négy évtizedben?
Az osztályfőnöki munka nemcsak a gyerekek tanítását jelenti, hanem mindent, ami a személyiségükkel, fejlődésükkel, testükkel-lelkükkel kapcsolatos. Sok szabadidős programot szervezünk, továbbá ünnepekre készülünk, igyekszünk minél több jó élménnyel gazdagítani őket. Nagyon összetett dolog ez. Egy osztályhoz tartozni, főleg négy éven át, egy nagyon erős köteléket jelent, alsós gyerekek lévén a szülőkkel is. Nagyon jó éveket töltöttem a soltvadkerti általános iskolában. Kívánom mindenkinek, hogy ilyen 40 éve legyen!
Milyen tervei vannak nyugdíjas éveire?
Amikor eldöntöttem, hogy 40 évvel szeretnék nyugdíjba menni, mindig azt gondoltam, hogy majd nagyon fel fogok rá készülni. Mint utólag kiderült, ezt nem lehet. Átélni azt, hogy ez volt az utolsó tanévzáróm, egyáltalán nem könnyű, úgyhogy voltak könnyek is a búcsúztatásomon. Azt tudom, hogy mindenképpen aktív szeretnék maradni, mert ez számomra fontos. Van egy másik munka, vagy talán szolgálat, amit két évvel ezelőtt vállaltam el, kimondottan azért, hogy ez nyugdíjas éveimre majd jó lesz nekem. A helyi Evangélikus Lelkészi Hivatalban dolgozom két fél napot. Nagyon szeretem ezt a kedves, családias hangulatot, nagyon szívesen megyek minden kedden és pénteken. Ha az egészségem engedi, és esetleg az iskolában is még szükség lenne rám, akkor egy fél műszakot ott is szívesen elvállalnék. Két idős szülőm van, róluk is gondoskodnom kell, de nagyon szeretek színházba, moziba járni és kirándulni is. Ilyen alkalmakon is szeretnék részt venni, illetve a családommal is több időt szeretnék tölteni. Két gyermekem van, egy fiam és egy lányom. A fiam gépészmérnök, ő Kecskeméten dolgozik fejlesztőmérnökként, míg a lányom Budapesten él és dolgozik, IT területen általános vezetéssel foglalkozik. Nagyon büszke vagyok rájuk. Értékes, jó emberek és gyerekek. Ez büszkeséggel tölt el.
Örömteli, jó egészségben eltöltött nyugdíjas éveket kívánunk!
Köszönjük a galériában szereplő képeket Rácz Józsefnének.
Fotógaléria:
