2023. szeptember 9-én ismét összegyűltünk a soltvadkert-selymesi erdőben hajnali 4:45-kor, hogy megtegyük felajánlásunkat, fiataljainkért, a magyarok összefogásáért, hitben való megerősödéséért. Szent Imre herceg feltételezett utolsó földi útját jártuk végig 33 kilométeren át. Az indulást megelőzte Tóth Tibor kiskőrösi plébános úr kenyérszentelése és a zarándokok megáldása. Imádkozva, egyházi énekeket énekelve róttuk az utat az erre a tájra jellemző változatos növényzettel tarkított földúton. Erdőkön, szőlőkön, bodzáson keresztül igyekeztünk a célunk felé néha bokáig süppedve a száraz homokba – írja beszámolójában Oláh István szervező.
A vadkerti vasúti átjárónál csatlakoztak még zarándok társak és kísérő járművek. Sajnos idén nem volt lovas fogat, így kíséretként gépkocsi, kisbusz állt elfáradó társaink rendelkezésére. Ragyogó napsütésben érkeztünk Grauszáné Marika házához, aki évek óta megvendégeli a csoportunkat egy kis enni-innivalóval. Itt további meglepetésben volt részünk, amikor egy másik, kedves felajánló szőlőt hozott a zarándokoknak.
A Cebei templomdombon rövid szertartás keretében felolvastuk zarándoklatunk célját, emlékeztünk őseinkre. Délben a Tabdi Faluház és Könyvtár biztosított helyet, ásványvizet és kávét, így kényelmesen ebédelhettünk, megpihentünk, felfrissültünk, majd folytattuk utunkat Csengődre.
Itt a tűzoltószertárban Pivarcsi Csaba polgármester úr jóvoltából friss vizet, pogácsát kínáltak a kedves munkatársak a fáradt zarándokoknak. A templom előtt meglepetésünkre ötödik osztályos diákok, Németh István igazgató úr segédletével köszöntöttek, továbbá pogácsával és friss vízzel kínáltak bennünket. A templomban elmondott imádság, éneklés után már csak 4 km-t kellett megtennünk a csonka tornyú templomig. A pusztatemplomban Szaniszló Tibor, bócsai plébános úr misét celebrált Szent Imre hercegre emlékezve, és útmutatót adva mai életünk kihívásaira és feladatainkra.
A misét követően egyik zarándoktársunk Váry István hívta fel figyelmünket az Ima erejére és „bevezetett” az ősi templomok építésének „titkaiba”.
Zarándoklatunk közös vacsorával zárult, melynek ezúttal is Csengőd volt a helyszíne.
Elmondhatjuk, hogy aki ezt a 33 km-es zarándokutat megtette, más emberként érkezett meg, mint ahogyan reggel elindult. Zarándoklatunk nem csak fizikai síkon valósult meg, hanem önmagunkba mélyülve, lelki síkon is.
A zarándoklat megszervezéséhez idén is nagyon sok önzetlen segítséget kaptunk, melyet minden támogatónknak ezúton is köszönünk.
Szöveg, fotók: Oláh István szervező
