Ezzel a címmel tartott előadást Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családok lelkipásztori gondozásáért felelős, nyugdíjazott püspöke október 23-án Kecelen. Fekete Szabolcs atya, Kecel város plébánosa köszöntötte a püspök atyát és az érdeklődőket az előadás kezdetén.
„Hogyan kell ma kereszténynek lenni? Mire kell figyelni, min legyen a hangsúly?” Ezekkel a kérdésekkel indította el gondolatait László atya, így a közönség is átgondolhatta magában, hogyan válaszolna rájuk.
A püspök atya ezután egy könyvajánló előszavából idézett egy mondatot, amely köré később az egész előadást felépítette: „Az őskáosz mindig is fenyegeti az Istentől eltávolodó emberiséget.” Kiemelte, hogy az őskáosz és az Istentől való eltávolodás mennyire összetartozó fogalmak.
„Minél kaotikusabb a világ, annál inkább lehet érzékelni, hogy az ember elfelejti az Istent. Az összevisszaság, amit azért mindenki érez, az nem az Istentől van. Ez a mai ember tragédiája: elengedi a mindent – én szabad akarok lenni –, és a semmibe kapaszkodik bele. Jó tudatosítanunk: Isten azt jelenti, van végső értelme a létnek.”
„A jólétbe belesüppedt tömegek kezdik érezni a szívük mélyén, hogy nem erre vágyakoztak. Hogy a felszín ragyogása mögött egy öngyilkos civilizáció sötétsége rejtőzik. Hogy egy bámulatos technikai civilizáció mélyén egy eltárgyiasult, lélektelen, embertelen világ eluralkodása fenyeget. Ha a semmit választjuk, vákuum jön létre. Ez a mai ember tragédiája…”
„Mi a mai ember boldogtalansága? Az erkölcsi hajléktalanság. Nincs egy értékrendje.” Itt párhuzamot vont a napi evangéliummal: a gazdag embernek mindene megvolt, ő volt a világ legboldogabb embere. Csak arra nem gondolt, hogy „még az éjjel számonkérik lelkét”.
László atya kiemelte, mire kellene különösen figyelnünk: az Istenre, a közösségre, az igazságra, az emberélet értékére. Ezután kitért a bencés rend alapelveire is, melyek szinte ugyanezek. Megemlítette, hogy Nursiában újjáalakult a bencés rend, az üres kőfalak újra megteltek élettel, és igen sokan járnak lelkigyakorlatra a kolostor falai közé.
Kitért a rend fontosságára az életben, ezt egy újabb idézettel támasztotta alá, ezúttal Teréz anyától: „Ha a világon mindenki a maga portáját rendben tartaná, akkor rend lenne a világban.” Hozzátette, „ahhoz, hogy rend legyen körülöttünk, ahhoz belső rend kell. Nem tud külsőleg rendet tartani az, akinél belül nincs rend.”
„Hogy újra helyes irányba álljanak a dolgok, az igazságról, Isten és az ember igazságáról nem szabadna megfeledkezni. Felfedezzük, hogy a világban rend van.”
„Az igaz, a jó, a szép és a szent nagyon összetartozik. Az igazságot megismerem, és ha normális vagyok, akkor teszem az igazságot, akkor jó leszek. Ha jó vagyok, akkor szép leszek. A szépség nem a fizimiskát jelenti, hanem a jóságból fakad. Ez az igaz, a jó és a szép, és innen jön egy ugrással a szent.”
Egy újabb fogalom került szóba: az aszkézis. Az atya megjegyezte, hogy egyre több olyan szervezet van Magyarországon, melyek működése az aszkézisen, bizonyos dolgok megvonásán alapul. Ezen mozgalmak neve Exodus, mint Mózes egyik könyve, magyarul a Kivonulás könyve. Innen a név is, kivonulnak a mai kor függőségeiből (digitális eszközök, TV, telefon). Ahogy a régi bölcsesség is mondja: „Olykor le kell mondani a megengedettről, hogy később le tudjunk mondani a tilosról is.” Az aszkézis ellentéte a korunkban olyannyira jelenlévő énközpontúságnak. Az aszkézis abban segít, hogy Istent magunk fölé emeljük. „Szabad emberek lehetünk akkor is, ha a mindent választjuk és gyakoroljuk az aszkézist, ha tudunk lemondani.”
Beszéde végén a nyugalmazott püspök kitért arra is, milyen fontos az ember életében a stabilitás: „A stabilitás lehorgonyozza az embert. Ide tartozik a közösség. Az egyik embernek szüksége van a másikra, szüksége van újra meg újra, valahányszor elbizonytalanodik és elcsügged. Rászorul a testvérre, aki vele együtt az isteni ige hordozója.”
Mit jelent tehát kereszténynek lenni a XXI. században? „Legyen egy középpontja az életednek. A legtöbb embernek nincs centruma, nincs középpontja, nincs egy fix pontja, ezért örökké csapong jobbra-balra. Figyeljünk arra, hogy ne a semmibe kapaszkodjunk. Az életnek van egy centruma, és hogy ezt a centrumot ne veszítsük el, erőfeszítéseket kell tenni. Nagyon szilárdnak kell lenni, a középpontot megőrizni, nem elengedni” – így zárta sorait Bíró László püspök atya, majd áldását adta a közösségnek és közös imával zárta az előadást.
Az előadás után a jelenlévőket agapéval várták, közben kötetlen beszélgetésre volt lehetőség László atyával.
Írta, képek: Iván Gerda
Fotógaléria:
