Homoki Pál, Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperese szeptember 9-én szombaton iktatta be hivatalába Pfeifer Ottót, a Kiskőrösi Evangélikus Gyülekezet új parókus lelkészét. A fiatal, azóta már négy gyermekes édesapa, akkor még várandós feleségével és három gyermekével költözött augusztusban Kiskőrösre. Előző szolgálati helyén, Iharosberényben nyolc évig volt az evangélikus közösség lelki vezetője. Érkezésük óta ismét gyerekzsivajtól hangos a parókia udvara.
Az interjú a Kiskőrösi Hírek – 2023. októberi számában jelent meg.
Azonnal látható, hogy fontos számodra, számotokra a család. Honnan származol?
– Meghatározó az életünkben a családi kötődés. 1986. december 11-én Pécsen születtem, Bonyhádon nőttem fel, sváb evangélikus családban. Két nővérem van. Templomba először a nagyszüleim vittek, így kerültem be a helyi közösségbe. A gimnázium 10. osztályában döntöttem el, hogy lelkész szeretnék lenni, ezért átiratkoztam a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnáziumba, ahol volt felekezet szerinti hitoktatás. Érettségi után pedig felvettek az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, ahol 2015-ben végeztem. Ott ismertem meg a feleségemet, Krisztit is, akivel a lelkésszé szentelésem évében házasodtunk össze.
Aki szintén lelkész…
– Igen. Együtt csináltuk végig az egyetemet és eltöltöttünk egy évet ösztöndíjjal Németországban, Neuendettelsauban is. Ő 2016-ban végzett. 2015-től Iharosberényben éltünk. Ott lettünk család, hiszen Bendegúz fiunk 6 éves, lányaink Róza és Eliza pedig 4, illetve 2 esztendősek.
Iharosberény egy kis község Somogy vármegyében. Nagy változást ígért a kiskőrösi gyülekezet hívása. Nehéz volt a döntés?
– Az ember sok mindent mérlegel, átgondol, próbál hosszú távra tervezni. Nyilván egészen más volt az ottani gyülekezet szerkezete, szórvány helyzetben voltunk. Sok kisebb gyülekezetben kellett szolgálni. A szolgálat azonban lényegében mindenütt ugyanaz.
Milyenek voltak az első benyomások itt Kiskőrösön?
– Egy egész háztartás átköltöztetése nagy feladat, de három gyermekkel, illetve néggyel, hiszen Kriszti már a várandósság utolsó heteiben járt, tényleg nem volt egyszerű. Hála Istennek nagyon sok segítséget kaptunk az iharosberényiektől és a kiskőrösiektől is. A gyülekezet tagjai részt vettek a költöztetésben és a bútorok összeszerelésében. Nagyban meggyorsította a lakás otthonná tételét, hogy a dobozok tartalmát rövid időn belül a kész bútorokba tudtuk pakolni. A szolgálati területek megismerésében pedig a lelkész kollégák, az Arató és a Lupták házaspár valamint Kecskeméti Pál voltak segítségemre, de mindenki nagyon kedvesen fogadott bennünket.
Nagyon szép lett a megújult lelkészlakás. Hogy érzitek magatokat benne?
– Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy egy olyan közegbe érkezhettünk, ami minden tekintetben segíti a szolgálatunkat és a hétköznapi életünket. Köszönet ezért a gyülekezetnek, Arató Lóránd igazgató lelkésznek, Kriskó Réka lakberendezőnek és a szakembereknek, akik itt dolgoztak.
Homoki Pál esperes azzal kezdte a beiktatást, hogy ismét megtelt élettel a parókia udvara. Ezt hogy élitek meg a mindennapokban?
– Ez nagyon jó, hiszen az Arató gyerekek is hasonló korúak, mint a mieink. Az óvodában például úgy köszönnek el egymástól, hogy otthon majd folytatjuk a játékot.
Sikerült egy hónap alatt belelátni a szolgálati területekbe?
– Lényegében majdnem mindenféle feladat megtalált már, a kazuális szolgálatok (keresztelés, esketés, temetés) és a különböző istentiszteleti formák is, néhány kivétellel. A Bibliaórák majd csak most indulnak el. Ezt a szolgálatot a gyülekezet hatodéves lelkészjelöltjével, Bányai Tamással fogjuk majd végezni. Ennek a tematikáját éppen most kezdtük el megtervezni.
Szeptember 25-én született meg a legkisebb gyermeketek, András. Beszéltünk már arról, hogy Kriszti is lelkész, ő hogyan tud majd bekapcsolódni a gyülekezet életébe?
– Korábban úgy volt, hogy amikor a gyermekeink elérték az egyéves kort, ő már részben visszaállt a szolgálatba. Hitoktatásban, egy-egy szolgálat elvégzésében segítségemre volt. Most is ez a terv.
Négy kisgyermekkel nem egyszerűek a hétköznapok. Van segítségetek, ha szükség van rá?
– Igen, természetesen. Kiskőrösre költözésünkkel a nagyszülők is közelebb kerültek, és az elmúlt hetekben is segítségünkre voltak.
Bár a liturgia kötött, mégis vannak eltérések gyülekezetenként a különböző szokásokban. Van olyan, ami újdonság számodra itt Kiskőrösön?
– Például az istentisztelet kezdete. Számomra nagyon felemelő és megerősítő mozzanat, hogy a bevonuláskor a lelkész és a gyülekezet együtt énekelnek. A közös ének a lelkésznek megadja a gyülekezethez tartozás érzését. Ez egy meghatározó, kedves élménye volt az első itt töltött heteinknek.
Forrás, szöveg: Kiskőrösi Hírek – 2023. októberi szám
Fotó: Subáné Kiss Krisztina/Kiskőrösi Evangélikus Gyülekezet facebook oldal
