Az online társkeresés a ’90-es évek óta létezik, de igazán népszerűvé és gyorssá a mobil appok megjelenésével vált (pl. Tinder, Badoo). Hazánk vezető randiappja a 2012-ben indult Tinder, mely jelenleg több, mint 60 millió felhasználóval rendelkezik világszerte, és 190 országban, több, mint 40 nyelven elérhető.
Az appot főleg a 18-25 éves korosztály használja, és itthoni népszerűségét jelzi, hogy csak idén februárban 15.000-ren töltötték le a mobiljukra (Seidman, 2022; Statista; Tinder). A Tinder lényege, hogy létrehozol egy rövid profilt néhány személyes adattal (pl. iskolai végzettség, életkor, magasság), illetve fotókkal, majd elkezdhetsz böngészni a többi felhasználó profiljai/fotói között. Ha tetszik, amit látsz, jobbra, ha nem, balra húzod az adott profilt. Ha mindketten jobbra húztok, akkor a rendszer észleli az egyezést és lehetővé válik az egymással való kapcsolatfelvétel. Ráadásul az appok nagy része GPS-technológián alapul, így az is megtekinthető, mely felhasználók keresnek épp partnert a közelben (Seidman, 2022).
Sosem volt még ilyen egyszerű a párkeresés, igaz? Nos, a társkereső alkalmazások valóban megkönnyítik az ismerkedést és ehhez sokszor ki sem kell lépnünk otthonunk kényelméből. Az appok számtalan választási lehetőséget kínálnak, így azt gondolhatnánk, hogy könnyebb megfelelő partnert találni, azonban ez korántsem így van. Kutatások szerint minél több potenciális partner közül választhatunk, annál kevésbé leszünk elégedettek a döntésünkkel és hajlamosak leszünk azt újra gondolni, illetve megváltoztatni. Ez az úgynevezett választás paradoxona. Mivel tudjuk, hogy számtalan további, számunkra megfelelő, akár a jelenleginél jobb partnerlehetőség áll még fenn, kevésbé akarunk elköteleződni az aktuális partner mellett, a fejünkben ott motoszkál a „mi lett volna, ha…” érzése, ami alapvetően negatívan hathat a párkapcsolatunk megítélésére. Másfelől ez az érzés odaláncolhat minket a randiapphoz is, és előfordulhat, hogy már párkapcsolatban élve is használjuk azt, vagy több potenciális partnert is elutasítunk egy jobb reményében, mire párkapcsolatba lépnénk valakivel (Fugére, 2019; Liu, 2022).
A választás paradoxona mellett a túl sok információ kognitív terhet is jelent, mely választási bénultsághoz vezethet. Ilyenkor az agyunk egyszerűsít és elkezd könnyen kiértékelhető tényezők alapján válogatni, mint fizikai vonzerő, súly, magasság, stb., így a fizikai tulajdonságok válnak kulcsfontosságúvá, ami valljuk be, nem épp a legjobb, ha hosszú távú kapcsolatot keresünk. Nem beszélve arról, hogy az online profil böngészés során kimaradnak olyan információk, melyek egy személyes találkozás során adottak, pl. illat, hangjellemzők, nonverbális jelek, melyeket akarva, akaratlanul elkezdünk hozzátársítani a másikhoz és betömni a hiányzó hézagokat. Ez rövidtávon ugyan erős szimpátiát válthat ki, viszont az így kialakított elvárások miatt az első találkozó nagy csalódás is lehet (Fugére, 2019).
De ha már szimpátia, meg kell említenünk a megbízhatóság és őszinteség kérdését is, melyek az online térben nem mindig adottak. Kutatások szerint az online társkereső alkalmazásokat használók hajlamosak hazudni a profiljuk egy részéről (itt ajánlanám a Tinder csaló cimű filmet). A férfiak általában a magasságukról, a nők a súlyukról, illetve az emberek általában a korukról, foglalkozásukról, végzettségükről és kapcsolati státuszukról állítanak valótlanságot (Fugére, 2019). Olyan felhasználók is vannak, akik válogatás nélkül mindenkit jobbra húznak, majd azok közül választanak lehetséges partnert, akik üzenetet írnak nekik. Kvázi másra hagyják a munkát. Nem hangzik túl ígéretesnek, igaz? Na de vissza a hazugságokhoz. Egy randiappon könnyebb a hazugságot titkolni, hiszen nincsenek közös pontok, ismerősök, barátok, akik ezeket megcáfolnák, vagy számon kérnének, ha hazudunk, vagy rosszul bánunk a másikkal (Birch, 2018).
Bár manapság az online társkeresés egyre inkább átveszi a hagyományos ismerkedés helyét, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne párt találni az appokon túl (Birch, 2018). Kutatások szerint a barátok általi ismerkedés még mindig igen hatékony. Tehát mozduljunk ki a barátainkkal, ismerjük meg az ő barátaikat, ismerőseiket és ezáltal akár egy számunkra ideális párt is találhatunk. Emellett nézzünk körbe a környezetünkben, pl. az edzőteremben, ahova minden héten járunk, vagy a kutyaparkban, ahol kedvencünket sétáltatjuk, hiszen itt is társra lelhetünk, akivel rögtön közös érdeklődési körünk is lesz. De csatlakozhatunk klubokhoz is, pl. nyelvtanulás, vagy sport révén és ott is új embereket ismerhetünk meg, valamint eljárhatunk direkt szingliknek szervezett eseményekre is, mint az 6 perces randik, stb. (Sharabi, 2023). Azonban, ha mégis inkább egy randiapp mellett döntenél, íme néhány jó tanács, hogy elkerüld a fent már tárgyalt kellemetlenségeket. Mielőtt böngészni kezdenél, érdemes végig gondolnod, mik azok a jellemzők, illetve tulajdonságok, melyek fontosak számodra és használj szűrőket a kereséskor. Alkalmanként kevesebb profilt nézz át, így megóvod magad a túláramló információhalmaztól. Végül pedig, kedvelj bőkezűen, de jól gondold át, kivel szeretnél igazán találkozni (Liu, 2022).
Írta: Kothencz Edina pszichológus, meseterapeuta
Felhasznált irodalom:
Birch, J. (2018). Are dating apps creating too many problems? PsychologyToday.
Fugére, M. A. (2019). The curious ways dating apps make it harder to find love. PsychologyToday.
Liu, A. (2022). When should you delete your dating apps? PsychologyToday.
Seidman, G. (2022). Are dating apps better at finding love or sex? PsychologyToday.
Sharabi, L. (2023). How to date without an app. PsychologyToday.
