December elején a Vino Étterem Pinceklubjában tartotta a Magyar Modellező Szövetség Antik Repülőmodellező Szakága a 2023. évi versenyidény országos bajnokságát lezáró eredményhirdető közgyűlését, amelynek házigazdája és főszervezője Juhász Zsolt volt. A különböző kategóriák díjait Török László, a szakág országos elnöke adta át, akit a díjátadás után arra kértem kicsit avassa be olvasóinkat sportáguk rejtelmeibe.
– Ebben a versenyágban 1950 előtt tervezett repülőmodelleket építünk meg és reptetünk – kezdte gondolatait a szakágvezető. Ehhez korabeli tervrajzokat kutatunk fel, majd ezek alapján korhű anyagokból megépítjük a gépeket. Üzemeltetésüket illetően annyi a különbség, hogy ezek eredetileg úgynevezett szabadonrepülő modellek voltak (start után elértek egy bizonyos magasságot, távolságot, majd jó esetben leszálltak úgy, hogy gazdájuk meg is találta őket) mert akkoriban még nem létezett rádióirányítás. Ma viszont már rádióirányítással vezetjük gépeinket és időtartam feladatokat hajtunk végre a versenyeken. Az építés során az eredeti műszaki előírásoknak meg kell felelni, s noha a kinézet sem mellékes, szépségverseny nincs e modellek között, kizárólag a repülési feladatokban elért eredmények alapján hirdetünk eredményt. Sok kategóriánk van, hiszen egy műszaki sportról beszélünk, ahol mindennek jelentősége van a motortól kezdve a korabeli repülő üzemmódig, valamint, hogy motoros, vagy vitorlázó gépről van-e szó, s ha motoros, akkor gumimotoros, vagy robbanómotoros-e. Egyszóval az itt említett és még további műszaki és „műfaji” paraméterek kapcsán több kategóriába soroljuk a modelleket, s ezeknek megfelelően hirdetünk versenyeket, s díjazzuk ezek legjobbjait.
-Noha, mint említette szépségverseny nincs a gépek között mégis – nem túlzás, ha úgy fogalmazok – csodaszépek ezek a kis repülők. Csak magánépítésű gépek léteznek, vagy gyári készítésűek, esetleg kittek is rendelkezésre állnak?
– Többségében saját építésekről beszélhetünk, de elő-előfordulnak gyári modellek is, ám ez nem igazán jellemző a szakágunkban, hiszen a modellezés lényege, legszebb hagyománya éppen a saját építés, benne a fa- és egyéb anyagok finom megmunkálása.
– A számos felnőtt – néhány esetben idős – versenyző mellett több ifjú is dobogóra állt a mostani díjkiosztón. Ez nyilván azt jelenti, hogy van utánpótlásuk.
– Ez így van, a fiatalokat – egyebek mellett – a saját építés adta élményekkel tudjuk „megfogni”, hiszen nálunk megtanulnak szerszámokat használni, tervrajzokat olvasni, értelmezni, s végül mindezek alapján saját kezükkel, tehetségükkel egy kis csodát megalkotni és üzembe helyezni. Aztán jönnek a reptetések, majd a versenyek újabb és újabb sikerélményekkel, miközben megismerik a repülés fizikáját, technikáját, az aerodinamika alapvető törvényeit is, egyszóval egy igen komplex tudásra tesznek szert, amelyet az élet egyéb területén is hasznosíthatnak majd. Nem titok, sok éves munkánk van abban, hogy most erről beszélhetünk, voltak erős hullámvölgyek, kicsit elkeserítő helyzetek is, mivel a korábbi technikaórák megszűntek az iskolákban, melyekre addig mi is bemehettünk, s népszerűsíthettük a modellezést, hiszen ez jól beleillett a tematikájukba. Ezért más irányokat kellett vennünk, egyebek mellett iskolai szakköröket indítottunk, s talán a mai eredményhirdetés ifjú helyezettjei bizonyítják, nem eredménytelenül.
– A szokásos éves versenyek mellett 2024 nyarán Jakabszálláson világbajnokságot is rendez antik modellek számára a szakáguk. Miként jutottak e megtisztelő lehetőséghez?
– Eddig már két Eb. rendezői voltunk (2013-ban és 2018-ban) szintén a jakabszállási repülőtéren és szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy nagyon nagy sikere volt ezeknek a rendezvényeknek, így erre is alapozva mertük kérni, vállalni a feladatot, de nem utolsósorban az is motivált bennünket, hogy a szakág első vb-je lesz ez. Eddig kontinens bajnokságok voltak, de a világ egészét érintő világbajnokság még soha, így hazánk lehet ebben az úttörő. A szervezési munkákra négyfős szervező bizottságot alakítottunk – mely már meg is kezdte munkáját – ennek egyik tagja házigazdánk, a jelen rendezvényt megszervező és sportágunkban igen kiváló eredményeket magáénak tudó sporttársunk, Juhász Zsolt.
Természetesen Juhász Zsoltot, a díjkiosztó házigazdáját (a jövő évi vb. egyik szervezőjét) is megkérdeztük úgy sportpályafutásáról, mint szervezői munkásságáról. Zsolt immár harminc éve foglalkozik repülőmodellezéssel. Négyszeres magyar bajnok a vitorlázórepülő antik kategóriában. Idén hat versenyen vett részt, ebből ötben állt a dobogó legfelső fokán.
– Az évek során sok szakág (autó, hajó, műrepülő, helikopter) modelljeit építettem meg, de a szívem csücske már a kezdetektől az antikrepülőmodellezés volt és az is maradt – fogalmazott Zsolt.
– Hogy ez a műfaj mennyire közel áll hozzád, azt az a számos modell is bizonyítja, amelyeket a díjkiosztó tiszteletére rendezett rögtönzött kis kiállításon láthattunk. Hihetetlen precizitás és esztétikum jellemzi ezeket. Ilyen szintű saját építésű gépek megalkotására azért nyilván nem túl sokan képesek, pláne a fiatalabb korosztály részéről…
– Nyilván kell ehhez némi gyakorlat, de azért számukra sem elveszett ez a történet, hiszen egészen emberi árakon lehet kész modelleket, vagy kiteket vásárolni. Utóbbiak összerakásával – igaz, korlátozott szinten, de – máris belekóstolhat egy fiatal az építés élményébe és innét garantáltan elindul azon a pályán, amely a teljesen saját építésig viszi. Szakágunk egyébként anyagi támogatást is nyújt az ifjú érdeklődőknek. Idén kilenc értékelhető versenyző ifink van, akik értelemszerűen versenyeken is teljesítettek, s most közülük a legjobbakat díjaztuk is, ami igen örömteli dolog.
– Egy technikai sportágról beszélgetünk, amely tudvalévően nem olyan támogatott (egyik ága sem) mint pl. a foci és társai.
– Ez így igaz, a modellezés alapvetően egyéni sport, valamint kisebb nézőszámot vonz, így a reklám- és médiaértéke is kisebb mint például a csapatsportoké. Megtanulni sem egyszerű, így később jönnek az eredmények, de olyan ismereteket ad, készségeket fejleszt, amely más műfajban, sportágakban aligha lenne megszerezhető.
– Nyilván az 1950-es éveket megelőző időszak (melyet a szakágatok visszaidéz) technikája és a mai között ég és föld a különbség, így ha a technikai kivitelezést követitek is, a versenyzési körülmények azért mindenképpen mások.
– Valóban, a technikai felszereltség, a motorok, a rádiós távirányítók (ezek kezdetleges darabjai az 1950-es évek végén jelentek meg) olyan csúcsszintet adnak már, ami óriási előrelépést jelent versenyzési szempontból. Anno úgynevezett szabadonrepülő versenyek voltak, Elindították a modellt, az repült egy ideig, majd valahol leszállt. Ma elindítjuk a modellt és a rádióirányításnak köszönhetően különböző manővereket, műrepülő figurákat abszolválhatunk velük, majd visszairányítjuk a kiindulási pontra. Nagyon fontos, hogy a gépvezetés megtanulásához ma már igen hasznos szoftverek is rendelkezésre állnak, amelyekkel géptörés nélkül lehet gyakorolni, kockázat nélkül próbálkozhat akárhányszor is a tanonc.
– Mondhatni, hogy gyerekjáték így a modell reptetésének megtanulása? Nem véletlenül használom a „gyerekjáték” kifejezést…
– Értem a célzást, igen a most 9 éves Miksa fiam már önállóan vezeti a saját építésű gépét és az egyik kategóriában – a felnőttek között indulva – idén negyedik helyet ért el. Viszont ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban gyerekjáték lenne a gép irányítása. Meg kell azért dolgozni, hogy valóban jól menjen a reptetés, például az előbb említett szoftveres gyakorlással. Talán nem kell mondanom, mennyire büszke vagyok a fiamra és eredményére!
– A mai technikai, technológiai háttér mondhatni határtalan lehetőségeket kínál a modellezésben is, de nem az antik kategóriában tevékenykedőknek. Jól gondolom én ezt?
– Abszolút így van. Ez a kategória az 1950-es évek előtti technikai szintet képviseli a maga akkori korlátaival. Magyarán és kicsit sarkosan fogalmazva kis léckévék némi, lombfűrésszel kivágott balsafa idomokkal kiegészítve és pergamenpapírral beborítva repültek, s repülnek ma is. De éppen ez a szép ebben az egészben, hogy mégis kiválóan repülnek. Ma a karbon, az üvegszálas anyagok, meg a 3D-s nyomtatás korában élünk a modellezésben is. De a mi kategóriánk nem erről szól. Van abban valami megkapó, hogy az említett technológiai fejlődés mellett, annak különböző korábbi szakaszaiban is vissza-visszatértek a modellezők ehhez a régi technikához, ahogyan a mi szakágunk is ezt teszi. Én is örömmel és szívesen teszem. Ahogyan te is tudod – írtál is már erről -, én nagyon nagy híve vagyok a veterán járműveknek. Régi autókat, motorokat restaurálok, így talán nem olyan meglepő, hogy a modellezésben is ez az ág ragad magával igazán. Ezeknek az autóknak, motoroknak, s persze a modelleknek még „lelkük” van. De nemcsak ezért, hanem azért sem feledhetők, mert mindannak a modern technikának, technológiának amelyek most körülvesznek bennünket, ezek adják az alapját.
– Azzal a fajta lelkesedéssel, amely benned van az antik technikák köztük a modellek iránt nemcsak itthon lelsz társakra, hanem külföldön is. Két Európa-bajnokság után jövő júniusban vb-t rendez a szakágatok Jakabszálláson, s annak négyfős szervezőbizottságának tagja vagy. Fél évvel az esemény előtt hol tart a szervezőmunka?
– Mivel világbajnokság eddig még nem volt az antik kategóriában el kellett készítenünk a vb. szabályzatát. Légteret foglaltunk, szállást, elhelyezést szervezünk a részvevőknek, bírói kart kértünk fel, létrehoztuk a vb. weblapját. Az előrejelzések szerint 18-20 ország 150, vagy még több nemzet akár 300 versenyzője fog érkezni. Nagyon meg kell szerveznünk mindent, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy sporttársaink milyen hírét viszik hazánknak a magyar modellsportnak, benne az antik szakágnak. Eb-ket már rendeztünk, más országok hasonló versenyein is jártunk, s az ezekből leszűrhető tapasztalatokat is hasznosítva igyekszünk egy minden téren kielégítő vb-t rendezni jövő júniusban Jakabszálláson, ahol ehhez megvannak az adottságok. Tapasztalatból mondhatom ezt, hiszen huszonegy éve repülök Jakabon, így jól ismerem az ottani adottságokat, lehetőségeket, s nem mellékesen a község vezetése is igen pozitívan, támogatón áll a dologhoz.
A repülőmodellezés egy olyan hobbi, amely az azt művelők hivatásválasztását is megalapozhatja, vagy akár egy másik hobbit, amelyben már nem a földről rádión, hanem a levegőben a pilótaülésből irányít az ember egy valódi repülőgépet. Mint Juhász Zsolt, vagy éppen e sorok írója (aki maga egykor Paksi Imre bácsi modellező szakkörében fűrészelte a balsafát, ragasztgatta a kis léceket) esetében is történt.
-tetézi-
Fotógaléria:
