Meggyújtották a második, a reményt jelképező adventi gyertyát december 10-én Izsák főterén, amelynek műsorát az óvodás gyermekek adták. Már az nagyon megmelengette mindenki szívét, ahogy a sok bájos, lelkes és bátor kis gyermek örömmel és szeretettel énekelt és verselt.
A második gyertya a zsidó népet szimbolizálja, akiknek Isten megígérte, hogy közülük való lesz a Messiás, ezért ez a gyertya a remény jelképe.
Ezen ünnepi alkalomból Kovácsné Takács Zsuzsanna intézményvezető asszony szólt a jelenlévő emberekhez.
„A karácsony az összetartozás jeles ünnepe is, segít nekünk abban, hogy megtaláljuk a helyünket ebben az állandóan rohanó világban, segít nekünk egy kicsit lelassulni, kicsit elcsendesedni, kicsit úgy igazából egymás felé fordulni, úgy igazából odafigyelni a másikra, az időnket szeretteinkre szánni és az igazi értékek felé fordulni.
Az óvodában az ünnepek közeledtével egyre többször szoktam említeni a kollégáimnak, hogy mi a munkahelyen egy nagy család vagyunk, melynek részesei a gyerekek, a szülők és a dolgozók. Az összetartozás által együtt éljük meg az örömöket, a sikereket, de a kudarcokat is. A karácsony mindig arra emlékeztet minket, hogy az igazi értékek a szeretetben, a melegségben, az egymás iránti segítségnyújtásban és az összetartozásban rejlenek. Hisz az összetartozás és a szeretet ereje minden problémára megoldást nyújt.”
„Kedves Karácsonyváró Izsákiak!
Második gyertya ég a közös koszorún, a remény gyertyája. Én azt gondolom, ha ilyen csoda gyerekeket láthatunk, hallhatunk és ennyien össze tudunk jönni egy-egy alkalmon, akkor a remény jogosan tölthet el bennünket. Sajnos a világ egyre nagyobb részén már nem természetes ez a jelenség, már nem karácsonyfát állítanak, hanem tél-fát, nem karácsonyi ünnepek vannak, hanem téli ünnepek, nem karácsonyi vásárok, hanem téli vásárok. Teljesen megpróbálják átformálni az emberek életét, a hagyományokat megszüntetni, aki pedig tényleg komolyan gondolja az emberi létezést, az tudja, hogy a létezésünk a hagyományokra épül, a hagyományokban valósul meg.
Ezeket a koszorúkat 1839 óta állítják a keresztény világban, akkor egy evangélikus gyermekotthonban készített az egyik lelkész egy koszorút, onnan terjedt el a világban. A betlehem állítás pedig éppen 800 éves, a mi izsáki betlehemünk is 10 éve a hagyományunk része, Geiszt István fafaragónak köszönhetően.
Tehát, ha őrizzük a hagyományainkat, úgy a karácsonyban, mint minden egyébben, kultúránkban, akkor azért bízhatunk abban, hogy lesz nekünk is jövőnk és tovább tud élni mind az a hagyomány, mind az a kultúra, szépség, és emberség, ami ezekben meg van. Őrizzük ezt meg, ne csak karácsony tájékán, hanem mindig, amikor válaszút elé kerülünk” – hangzott el Tetézi Lajos adventi köszöntőjében.
Majd Termul Brigitta Megérkezett a csillag című karácsonyi versét Krisztián Istvánné szavalta el.
Termul Brigitta: Megérkezett a csillag
Egy csillag, most száll le az égből
Angyal vezeti hozzánk a fényből
A csendnek egy végtelen varázsa
Szívemben érzem, nem vártam hiába.
A lélek titkon vár most egy csodára
Oly szép a gyermekek ragyogó orcája
Egy varázslat érkezik mindenki szívébe
Ragyognak a szemek kis Jézus hírére.
Karácsony estéjén szívünk díszes ruhában
Látom már a fényt, felcsillan a határban
Az ünnep öröme töltse meg a szíveket
Hallgassuk most csendben az angyali éneket.
Egy kedves szó legyen ma az ajándék
Legyen bennünk öröm és jószándék
Csendben szeretetet rakjunk a szívünkbe
A Teremtő áldása szálljon most földünkre.
Egy csilingelő hang súgja, itt az idő
Számoljuk a perceket míg Jézus eljő
Harang csendül, a Teremtő hírt adott
Megérkezett a csillag, kit Mária ringatott.
A város koszorúján a második gyertyát Kovácsné Takács Zsuzsanna intézményvezető asszony gyújtotta meg.
Fotógaléria:
