A vármegyei III. osztályú labdarúgó bajnokságban szereplő Vadkert FC-Soltvadkerti TE csapata a tavalyi évben megnyerte a küzdelemsorozatot, így címvédőként lépett pályára az őszi szezonban. Az együttes a bajnokság első felét az 5. helyen zárta 13 mérkőzésen szerzett 8 győzelemmel, 2 döntetlennel, 3 vereséggel, 43-21-es gólaránnyal, 26 ponttal.
A gárda számára még elérhető közelségben van a dobogó, hiszen a negyedik balotaszállásiaknak 27, a harmadik helyen álló kunfehértóiaknak pedig 28 pontjuk van, így mindössze 2 pontra vannak az érmes helyektől. A csapat őszi szerepléséről dr. Frank Gábor edzőt kérdeztem.
A nyári felkészülése a csapatnak hogyan sikerült, milyen reményekkel vágtatok neki a bajnokságnak?
Nagy öröm volt a számunkra, hogy a tavalyi szezonban 11 év után tudtuk megszerezni újra a régóta várt első helyet a vármegyei III. osztályban. A bajnoki aranyérmes csapatból egyedül Pap Róbert jelezte, hogy utánpótlás edzői teendői miatt abbahagyja az aktív játékot. Új játékosként viszont csatlakozott hozzánk Viola Máté, aki a vármegyei I. osztályban már nem kapott annyi szerepet az Soltvadkerti TE első csapatában, amennyit szeretett volna és Frei Tamás, aki térdműtétje után nálunk tervezett játékba lendülni, mielőtt visszatérne a magasabb osztályba. Ugyancsak játékra jelentkezett két soltvadkerti fiatal, Lévai Balázs és Pál Máté, akik az elmúlt szezont kihagyták és folytatni szerették volna újra az aktív játékot. A nyári felkészülést tehát egy bővebb kerettel kezdtük el, olykor 18-20 fős edzéslátogatottsággal. A célunk a bajnoki cím megvédése volt, viszont két dologtól tartottam egy kicsit: az egyik, hogy „megelégedik” a bajnoki címmel a társaság, illetve az új szezonban minden csapat kettőzött erővel fog ellenünk küzdeni. Sajnos utólag elmondhatom, hogy mindkettő bekövetkezett.
Hogyan értékelnéd a csapat őszi teljesítményét?
Voltak kifejezetten jó mérkőzéseink, de nem várt nehézségekkel is találkoztunk. Az ősz egészére elmondható, hogy sok helyzetet dolgoztunk ki, de közel sem voltunk olyan eredményesek belőle, mint a bajnoki cím megszerzésekor. Sajnos ilyen őszünk volt, de ezzel egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni. Hiába ösztönöztük egymást, futballoztunk sok mérkőzésen fölényben, mégis döntő helyzetekben hibáztunk ziccerekben. Így volt ez a Kunfehértó, a Szabadszállás és a Kaskantyú ellen is, ahol összesen 7 pontot szórakoztunk el. Egyszerűen nem voltunk olyan formában és nem voltunk olyan „élesek”, ami kellett volna a sikerhez. Azt látjuk, hogy a helyzetkihasználásban mindenképpen javulnunk kell. Mindezek mellett csapatszintű védekezésben is javulnunk kell, hiszen amíg a tavalyi szezonban összesen 22 gólt kaptunk, addig idén fél év alatt már 21-nél járunk. Talán itt mutatkozik meg leginkább Pap Róbert hiánya, akivel jóval stabilabbak voltunk hátul és aki felfelé húzta mások teljesítményét is. Az őszi szezon zárására a csapat megszavazta a 3 legjobb teljesítményt nyújtó játékost, akik Sztankovics Gergő, Szamosi Péter és Viola Máté lettek. Ez megegyezik az én véleményemmel is, rajtuk kívül még Pál Máté és Balogh Attila hozzáállását dicsérném és Frei Tamás csupa szív játékát. A többiektől jelentős formajavulást várok és remélem ők is kellő önkritikával állnak az idénykezdethez. Bizakodásra ad okot az Akasztó elleni idegenbeli 1-0-ás győzelmünk és a Kiskőrösön aratott 6-1-es győzelmünk. Az ezeken nyújtott teljesítményt és koncentrációt várom el a továbbiakban a fiúktól. A tavasz összes mérkőzését 1-1 döntőként kell, hogy felfogjuk!
