Új református lelkipásztor szolgálja novembertől az izsáki közösséget, aki nyitottsággal, lelkesedéssel, és határozott elszántsággal szeretné továbbadni Isten országának örömhírét, szeretetét. Magyar Csanáddal beszélgettem, hogy milyen célokat tűzött ki maga elé, mesélt magáról, hogy jobban megismerhessük őt.
– Makai Mariann interjúja.
-Egy kicsit mesélj magadról és az eddigi életedről.
-1986-ban, harmadikként egy négygyermekes családba születtem, szüleim az izsáki Magyar László és Magyarné Balogh Erzsébet. Amikor egy éves forma lettem, akkor édesanyám már Orgoványon volt lelkipásztor, de óvodába és iskolába is ide jártam Izsákra. A 7. osztályt már a Kecskeméti Református Gimnázium 6 osztályos képzésében kezdtem. Érettségi után 1 évre Angliába mentem önkéntes diakóniai évre, nyelvet tanulni. Haza érkezve a Budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen folytattam a tanulmányaimat Teológus lelkészi szakon, majd a Debreceni Református Hittudományi Egyetemre mentem át, ott is végeztem, mint teológus-lelkipásztor.
Erasmus ösztöndíjjal Hollandiában is tanulhattam, az ókori nyelvek közül héberrel és akkáddal foglalkoztam. Miután elvégeztem a teológiát, Nagykőrösre kerültem gyakornoki időre, majd ott maradtam beosztott lelkésznek. Egészen 2015 nyaráig, amikor Fülöpszállásra kerültem, helyettes lelkésznek 1 évre. Miután letelt az 1 év, a gyülekezet meghívott lelkipásztorának. Egészen mostanáig, 2023 őszéig ott voltam teljes egészében, nagyon szép 8 és fél évet töltöttem ott. Magánéletemből sokakat érdekelhet, hogy igen, elvált vagyok sajnos, ami oly sokakat elér, engem sem került el, 2016 májusában volt egy házasságom, ami 2017 augusztusáig tartott.
-Hogyan kerültél Izsákra?
-A lelkészváltás során a presbitériumban szóba került az én meghívásomnak a lehetősége, amit a Református Egyházmegye vezetősége teljesen támogatott. Meghívtak egy vendég szolgálatra, utána beszélgettem a gyülekezettel, illetve a presbiterekkel, ezt követően indult el a lelkészválasztásnak a menete. Aminek végén 2023. november 21-e óta vagyok izsáki lelkipásztor.
-Mennyire fontos, hogy a fiatalságot megnyerd, hogy az utánpótlás meglegyen?
-Teljes mértékben fontos, hiszen nélkülük nincsen jövő. Amióta idekerültem a református hittant is én tartom. Szerencsére előtte Édes Imre és felesége vállalták ezt fel teljesen önkéntes alapon, hogy addig is, amíg nem volt a településnek állandó lelkésze, legyen református hitoktatás az iskolában. Hálás vagyok nekik. Örömmel veszek részt a konfirmandusok képzésében, remélve, hogy velük további, később felnőtt és hitét, gyülekezetét szerető emberekkel gazdagodhat településünk. Minden vasárnap a felnőtt Istentisztelettel párhuzamosan van a fiataloknak gyermek alkalom, ezt eddig is hűséggel tartották a gyülekezetben, de bátorítok mindenkit, hogy ne féljenek elhozni a gyermekeket, kicsiktől a nagyobbacskákig, hiszen áldott és hasznos, boldog időt töltenek ekkor együtt, míg mi felnőttek lelkileg töltődhetünk az Istentiszteleten.
Tervezzük, hogy a fiataloknak külön foglalkozásokat, alkalmakat tartsunk. Lelki beszélgetésre, egyfajta ifi klub szervezésére, találkozás lehetőségére nyitunk ajtót, hiszen én is tudom, hogy mennyire fontos nekik, ha komolyan veszik őket, foglalkoznak velük. Ők a mi jövőbeli közösségünk alapjai, leendő gyülekezeti tagjaink, akár presbiterjeink, ők a mi jövőnk, minden tekintetben. Tervezünk nyári tábort, elutazós kirándulást gyerekeknek és felnőtteknek. Tudom, hogy a presbitériummal és a gyülekezettel ugyanarra törekszünk. Már most decemberben volt is egy kirándulásunk, 21 gyermeket vittünk el az Operaházba egy gyermekelőadásra, fantasztikus élmény volt mindenkinek. Én pedig köszönöm a szülőknek, hogy ilyen nyitottak voltak erre a dologra, hiszen még alig vagyok itt és már elengedik a gyerekeiket velem.
-Történt-e bármiféle változás, illetve milyen alkalmakra várod a híveket?
-Annyi változás történt, hogy a megszokott keddi hivatali idő helyett, szerdai nap van hivatali idő, mert kedden hittanórákat tartok. Egyelőre marad a szerda, illetve még egy másik napot igyekszem kijelölni. Az igei alkalmakra várom szeretettel a híveket, a vasárnap 10 órai Istentisztelet és azzal párhuzamosan tartott gyermek alkalom központi találkozási hely. A hétközi alkalmakra is szeretettel hívok, várok mindenkit. Kedden délután 3 órakor, és csütörtökön este 6 órakor bibliaórára, illetve kedden 6 órakor imaórára. Kedden a 3 órási bibliaórán az Ószövetséggel foglalkozunk, 6 órakor pedig imaóra van, ahová mindenki hozhatja a maga kéréseit, örömeit vagy épp szorongató kérdéseit, imádkozunk egymás életében lévő dolgokért, azokért, akik magányosan vannak odahaza és nem tudnak eljutni közösségbe. Könyörgünk gyülekezetünk, városunk és közösségei jövőjéért. A csütörtöki bibliaórán pedig az Újszövetséggel foglalkozunk.
-Úgy tudom, hogy nagy örömmel fogadtak téged az izsákiak, viszont sok kérdés is van az emberekben, hogyan tovább, mik a tervek?
-A jövőbeli tervek nyilván azok, amit az Úr kijelöl számunkra, de annyit tisztán látok, hogy igazi közösséggé kell ismét formálódjunk. Azok, akik bármi okból el-el maradoztak innen a gyülekezetből, velük rendkívül fontosnak tartjuk, hogy újra megtalálják itt a helyüket, a közösségben, a templomban, ahol nincsenek foglalt helyek, de mindenkinek igenis van helye.
Mindenképpen fontosnak tartom, hogy a gyülekezeti tagokkal személyes kapcsolatot létesítsek, tehát szívesen meglátogatnék mindenkit, erre majd törekszem is. Aki meghív, oda el fogok menni, hiszen a lelkipásztornak az a feladata, hogy a lelki pásztora legyen a közösségnek. Persze fontos feladatok az adminisztrációk, a pályázatok és ezeket át is kell látni, de egy lelkész mindenekelőtt a rá bízottak lelkének a pásztora kell, hogy legyen. Ehhez meg kell ismernem az embereket, hogy tudjam, mire van szükségük, mire szomjas a szívük, mire éhezik a lelkük. Nyitott vagyok mindenkire és szerencsére ezt a nyitottságot tapasztalom a gyülekezet részéről is, a helyiek részéről, a presbitérium részéről is. Nagyon nagy reménnyel és jövőbelátással indulok itt neki a dolgoknak, mert Izsákon eddig is és ezután is, igenis élni és cselekedni akaró gyülekezet volt és van, amelyik gyarapodni szeretne.
Nem vagyok olyan ember, aki szakadékot vág az emberek közé, viszont Istent, a hitet és a református egyházat határozottan, szeretettel kívánom képviselni. Izsákon egy nagyon erős gyülekezeti mag van, akik egy irányba szeretnének menni, mégpedig Isten országának, szeretetének a továbbadásával. Én is ebbe a munkába szeretnék velük együtt ugyanabba az irányba haladni.
Alapvetően ez a gyülekezet évszázadok óta itt van, itt él, itt küzd és akar! Ez az akarás, ez a szeretet, ez az egy irányba húzás mindig is jellemezte az izsákiakat. Én úgy fogalmaztam ezt egyszer meg magamnak, hogy többet akar egy izsáki ember, mint amije van, nem azért mert telhetetlen, hanem azért mert tudja, hogy még mindig lehet jobb, lehet tovább nőni, fejlődni. Úgy tapasztaltam eddig, hogy a református gyülekezet érzi magában, hogy többre van hivatva, mint ami jelenleg látható. Amikor visszatekintünk a megtett útra, a múltra, akkor látható, hogy akadtak ég magasába vivő jó idők és voltak nehéz mélységek, viszont ez nem jelenti azt, hogy az utazást abba kellene hagyni.
Sokkal inkább azt, hogy tovább kell haladni előre, tovább egyenesen, együtt, ahogy Pál apostolnál olvassuk: „ami előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé”.
