„A vármegyei önkormányzat küldetése úgy segíteni a településfejlesztéseket, hogy az ott lakók életminősége javuljon, helyi identitásuk erősödjön” – hangsúlyozta Rideg László, a Bács-Kiskun Vármegyei Közgyűlés elnöke.
Az idén 74 esztendős Bács-Kiskun vármegye földrajzi, gazdasági és nemzetiségi szempontból is meglehetősen tagolt. Lehet-e így igazán erős kulturális, identitásformáló ereje?
Kétségtelen, hogy Bács-Kiskun vármegye egy közigazgatási átszervezés nyomán jött létre, az identitás kialakulása tehát jelenleg is zajló folyamat, amelynek az eredménye történelmi távlatokban látszik majd jól.
A vendégeink rendszerint elmondják, hogy az itt élőket barátságosnak, befogadónak látják. Szerintem ez abból is fakad, hogy az itt élő különböző népcsoportok nemcsak a gasztronómiájukkal, kultúrájukkal gazdagították Bács-Kiskunt, hanem azzal is, hogy megtanultak alkalmazkodni a másikhoz. Szóval jó alapokra építhetünk. Azt gondolom, már ma is pozitív érzelmi töltete van annak, hogy Bács-Kiskunban élünk, és mi is azon dolgozunk, hogy ez tovább erősödjön.
Ha valaki felvetné, hogy a magyar önkormányzatiságban nincs szükség a vármegyei szintre, mit válaszolna?
Azt, hogy Budapestről nehéz megmondani, mire van szükségük az embereknek egy adott térségben. Nálunk mások a kihívások, a feladatok és az igények, mint az ország más részein, és ezeknek a menedzselésére a mai közigazgatási rendszerben leginkább a vármegye és azon belül is a vármegyei önkormányzat alkalmas.
Annak idején, amikor a megyei önkormányzathoz egy hatalmas intézményrendszer tartozott, másfajta büdzsével és másfajta gondolkodásmóddal kellett dolgozni. Új szerepében a vármegye területfejlesztési feladatot kapott. Ebben a minőségében a vármegyei önkormányzat küldetése, hogy segítse a településeken a közösségi életet, fejlessze azokat a funkciókat, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy lakosai úgy érezzék, jó itt élni, jó ide hazatérni. Tehát legyen magas színvonalú óvoda, bölcsőde, épüljenek kerékpárutak, és modern egészségügyi intézményekben vehessük igénybe a járóbeteg-ellátást. Mindez erősíti a településhez kötődést is, a helyi identitást. Azt fogalmaztuk meg, hogy élő vidéket és élhető városokat szeretnénk látni Bács-Kiskunban. Büszkék vagyunk arra, hogy kivétel nélkül minden vármegyei településen sikerült olyan beruházásokat megvalósítani, amelyek hozzájárultak ehhez.
A menedzserszerephez a vármegye kapott pénzt, paripát, fegyvert: a kezdetben 86 milliárd forintra tervezett forrás helyett végül 117 milliárd forint érkezett ide a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) keretében. Milyen szempontok alapján használták fel ezt az összeget?
Megkérdeztük a településvezetőket, hogy mire van szükségük az ott élőknek, mik a közösségi célok. Mind a 119 település polgármesterével legalább tucatnyi alkalommal egyeztettünk erről. A fejlesztésekhez ráadásul nemcsak pénzt tudtunk rendelni, hanem olyan szakembergárdát is, amely megírta és beadta a pályázatokat, menedzselte a megvalósításukat, majd az uniós pénzügyi szabályok szerint elszámoltak a támogatásokkal. Nagyon jó együttműködés alakult ki a vármegye önkormányzata és a települési önkormányzatok között, sőt a polgármesterek is egy szakmai közösséget alkottak, amelyhez az általunk szervezett polgármesteri találkozók hasznos keretet biztosítottak.
A TOP-projektek fő célkitűzése a gazdaságfejlesztés volt, amibe nemcsak az ipari területek kialakítása, bővítése tartozik, hanem például az óvodai és bölcsődei férőhelyek növelése, a turisztikai fejlesztések, a kerékpárutak építése vagy éppen a csapadékvíz-kezelési projektek is. Összesen 782 beruházás valósult meg a vármegyében, közülük több mint félezret a mi szakembergárdánk menedzselt.
A munkánkat visszaigazolja, hogy Bács-Kiskun használta fel az egyik a leghatékonyabban a TOP-támogatásokat a vármegyék közül, és ezzel kiemelt figyelmet sikerült kivívnunk a minisztériumok részéről. Hasonlóan felkészülten vágtunk bele a TOP Plusz támogatási programba is: a pályázati keret több mint felére nyújtottak be pályázatot a települések, és már adtunk is át ilyen beruházásokat.
Említette a turisztikát. Hogyan lehet Bács-Kiskun adottságait még jobban kihasználni a jövőben?
Sokan úgy gondolják, hogy azok a jó turisztikai célpontok, amelyeken egy évben megjelenik százezer ember. De tessék belegondolni: mit szólnának a hajósiak, ha ekkora tömeg jelenne meg a pincesoron? Ezzel arra utalok, hogy a vármegye természeti, kulturális gyöngyszemeihez a legtöbb esetben nem a tömeg-, hanem a minőségi turizmust kell kapcsolni. Ezért a fejlesztéseknek egyúttal védeniük is kell ezeket az értékeket. A turisztikai szolgáltatóknak össze kell fogniuk, hogy egyfajta hálózatként kézről kézre adják a látogatókat. Ez az összefogás már elkezdődött, amit az is jelez, hogy a Covid-járvány előtt 32 vármegyei településsel közösen jelentünk meg az Utazás kiállításon.
A vármegyei turizmuson belül kiemelt szerepet vívott ki magának a bor és a gasztronómia. Megszámlálhatatlan fesztivál vonzza a látogatókat a bajai halászléfőzőtől a félegyházi libafesztiválig, a borászaink pedig kemény munkával leküzdötték azokat az előítéleteket, amelyek korábban az alföldi borokat illették. Az országos borversenyekről rendszerint az aranyérmek jóval több mint egyharmadát hozzák el a Kunsági és a Hajós–Bajai borvidék nedűi, sőt vannak komoly külföldi elismerések is. És akkor még nem beszéltünk a vármegyei pálinkák sikereiről…
A TOP-projektek között olyan is volt, amely a vármegyei identitás erősítését szolgálta. Vármegyénknek lettek meséi, legendái; számos rendezvényt szerveztünk a megyenapoktól a szavalóversenyeken keresztül a folkfesztig; készült videóklip, online játék, sőt még saját robotja is lett az önkormányzatnak… Ezek közül is kiemelném a Petőfi-emlékéveket, amelynek az ötlete személyesen öntől származik. Mit adott, és mit ad nekünk ma Petőfi Sándor?
Petőfi Sándor először is példakép. Gondoljunk bele: több mint nyolcszáz verset írt nyolc év alatt. És micsoda verseket! Nagy büszkeségre ad okot, hogy a magyarok legnépszerűbb költője itt született, a mai Bács-Kiskunban, életútja szorosan kötődik számos itteni településhez.
Annak idején, amikor miniszter úrhoz bekopogtam, elmondtam neki, hogy szerintem Petőfi van akkora személyiség, hogy két emlékévet is megérdemel. Az ötlet pozitív fogadtatásra talált a vármegyén belül is. Számtalan programot megvalósítottunk, kiadványokat jelentettünk meg, Bánföldi Szilárd színművésznek köszönhetően a „mi Petőfink” óriási sikerrel járta a településeket. A visszajelzésekből egyértelmű, hogy Petőfi személye ma is az egyik legerősebb identitásképző, közösségépítő erő Bács-Kiskunban.
Egy személyes kérdést is engedjen meg. Több mint 20 éve vesz részt a (vár)megye önkormányzatának munkájában, tíz éve elnök. Hogyan tervezi a folytatást?
Úgy gondolom elérkezett az a pillanat, amikor át kell engedni a vezetést egy fiatalabbnak. A változás lehetősége mindig előnyös, és azt gondolom, jó kezekben lesz a folytatás. Ami a személyes részét illeti: az unokák számának növekedésével egyre több az elfoglaltság és természetesen szeretném megélni azokat a lehetőségeket is, amelyekre eddig nem futotta az időből, energiából.
Sebestyén István
