A zaklatás (bullying) pszichológiája

A zaklatás (bullying), beleértve az internetes zaklatást is, olyan szándékos és ismételt cselekvés, mely másnak fizikai és/vagy lelki sérülést okoz. Megkülönböztetünk verbális (pl. megalázás, kötekedés, fenyegetés), fizikai (pl. ütés, rúgás, lökdösés), illetve kapcsolati agressziót (pl. társadalmi kirekesztés, bántó pletykák terjesztése), mely utóbbi főleg a lányok között jellemző (APAa). A zaklatás általában a 11-13 évesek körében éri el csúcspontját, majd az életkor előre haladtával csökkenő tendenciát mutat. Korosztályonként eltérő az agresszió megjelenési formája is, míg a fiatalabbaknál inkább a nyílt agresszió (pl. lökdösés, megalázás), addig a kamaszoknál a relációs agresszió (pl. pletyka terjesztése) gyakoribb (Psychology Today).

-Hirdetés-

A zaklatás résztvevői között három csoportot különböztetünk meg: a zaklatókat, az áldozatokat és a szemlélődőket. A zaklatók csoportjába tartoznak azok a diákok, akik valamilyen módon zaklatnak másokat. A kutatások szerint ezek a gyerekek nehezen értik mások érzéseit, nem tudják megfelelően értelmezni a helyzeteket (pl. semleges szituációt ellenségesként értékelnek), nem zavarja őket a szorongás, hiányzik belőlük a proszociális (segítő, támogató) viselkedés. A zaklatók általában pozitívan szemlélik magukat és népszerűek az osztályukban, sok barátjuk és csodálójuk van, akik akár le is követhetik a viselkedésüket. A krónikus zaklatók gyakorta problémás családi háttérrel rendelkeznek (pl. bántalmazó vagy szerhasználó szülők), feszült viszonyban vannak a szüleikkel és a társaikkal, illetve az is megeshet, hogy korábban ők is zaklatás áldozatai voltak (APAa; Psychology Today).

Az áldozatok csoportjába azok a diákok tartoznak, akiket mások valamilyen módon zaklatnak. Ezek a gyerekek többnyire marginális csoportok tagjai (pl. etnikai kisebbségek, eltérő képességű gyermekek), de szekálhatnak valakit a testsúlya, vagy anyagi helyzete miatt is. Általános jellemzőjük, hogy határozatlanok, bizonytalanok, szoronganak, már a zaklatás megkezdése előtt félelmet sugároznak és nem állnak ki magukért. Ugyan megjelenhet náluk egyfajta énvédő magatartás, de az többnyire kimerül az iskola vagy a szünetek elkerülésében, illetve rosszabb esetben az önkárosító magatartásban (APAa; Psychology Today).

A szemlélődők csoportjába azok a diákok tartoznak, akik közvetlenül ugyan nem vesznek részt a zaklatásban, de megfigyelik azt, így közönséget szolgáltatva fenntarthatják az agresszív viselkedést. Gyakran azért nem avatkoznak közbe, mert attól tartanak, hogy maguk is áldozattá válnak. A szemlélődők között négy alcsoportot különböztetünk meg. Az első a csatlósok csoportja, akik olyan gyerekek, akik bátorítják a zaklatót és alkalmanként maguk is bekapcsolódnak a zaklatásba. A következő csoport a támogatóké, akik ugyan nem vesznek részt a zaklatásban, de közönséget biztosítanak, nevetnek, vagy egyéb módon ösztönzik a zaklatót. A harmadik a kívülállók csoportja, akik olyan gyerekek, akik próbálnak elkülönülni a zaklatott szituációtól, nem ösztönzik a zaklatót, de nem védik meg az áldozatot sem, közönséget biztosítva viszont közvetetten is fenntartják a zaklató magatartást. A negyedik csoport a védelmezőké, akik zaklatás esetén aktívan beavatkoznak és megvédik vagy megvigasztalják az áldozatot (APAa).

A zaklatás sem az áldozatnak, sem a zaklatónak nem tesz jót, hiszen hosszabb távon olyan negatív mentális következményei lehetnek, mint a szorongás, a depresszió, vagy az alacsony önértékelés. A zaklatók felnővén sokszor rosszabb minőségű életet élnek, mint nem zaklató társaik, hiszen az agresszív viselkedés akadályozza a tanulást, a munkavállalást, az intim kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Az ilyen felnőttek gyakran válnak családon belüli bántalmazóvá (pl. bántják a feleségüket, a gyermekeiket), de nagyobb valószínűséggel követnek el bűncselekményeket is, mint nem agresszív társaik (APAa; Psychology Today).

De mit tehetünk bullying esetén? Oktatási-nevelési intézményben tevékenykedő szakemberként fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a zaklatást, és legyenek olyan következményei, aminek hatására a zaklató belátja tettei hatását. A tanulókkal szemben legyenek konkrét és következetes elvárásaink, jelöljük meg pontosan a nem megfelelő viselkedésformákat és azok következményeit. Hasznos lehet, ha ez az adott intézmény házirendjén kívül egy osztályszerződésben is rögzítve lesz, amit a gyerekekkel együtt készítsünk el, és az adott évben akár többször is beszéljünk át. Prevencióként jól működhet, ha beszélünk a gyerekekkel a bullyingról, annak formáiról, a hatásairól, ha szükséges, vonjunk be szakembert. A gyermekek szociális készségének és érzelmi intelligenciájának fejlesztése szintén segíthet a zaklatás megelőzésében (APAa).

Szülőként is sokat tehetünk a bullying megelőzésében, illetve kezelésében. Itt is fontos, hogy beszélgessünk a gyermekkel a zaklatásról és tanítsunk olyan stratégiákat, melyekkel ez kezelhető. Határozzunk meg időkorlátot az elektronikus eszközök használatában, illetve tanítsuk meg a gyermeknek az eszközök megfelelő használatát. Fejlesszük az önértékelésüket és mutassunk jó példát, hiszen az otthoni agresszív vagy túl szigorú környezet hatására is válhat egy gyermek agresszívvá (APAb).

Írta: Kothencz Ednia pszichológus, meseterapeuta

Felhasznált irodalom:

American Psychological Association (APAa). Students Experiencing Bullying.

American Psychological Association (APAb). How parents, teachers, and kids can take action to prevent bullying.

Psychology Today. Bullying.

 

 

 

MEGOSZTÁS
Írta: vira