Meghitt, családias körben vállalta szolgálatát Király Csaba, a Kiskőrösi Baptista Roma Gyülekezet lelkésze május 26-án a Hagyományok Házában. Az ünnepélyes avatásra nemcsak helyből, hanem a környékbeli településekről is szép számmal érkeztek vendégek, akik dicsőítéssel és imáikkal köszöntötték a lelki pásztort.
-Kérlek mesélj egy kicsit magadról, illetve arról, hogy milyen értékeket hozol otthonról – kérdeztem Király Csabát.
-Király Csaba vagyok, 47 éves, és egy tízgyermekes zenész cigány családból származom, ahol én vagyok a legkisebb gyermek. Azt a zenei talentumot kaptam Istentől, hogy gitáron és hegedűn játszom, így ezzel is szolgálok hívőként. Úgy gondolom, hogy amit otthonról hoztam, az az a fajta emberekhez való tisztelet, amit a szüleimtől tanultam meg. Persze nagyon sok mindenben kellett formálódnom, de a jó dolgokat, amiket a szüleimtől kaptam, a tiszteletadást és azt, hogy a másikat nagyobbra tartsam saját magamnál, ezt alapból gyermekkorom óta megkaptam. Én vagyok a tizedik gyermek, de mind a tízen tanultunk, mind a tízünknek van szakmája, én egyébként főállásban szakács vagyok, de van a családunkban vízszerelő, tanárnő, óvónő is. Abban az időben, az 1980-as években, ez a cigányságra nézve nem volt annyira jellemző, de mindannyiunknak van szakmája, és nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, hogy ilyen tisztességesen neveltek minket.
-Isten és a hit már gyermekkorodban jelen volt az életedben, vagy később találtad meg a vele való kapcsolatot? Mióta vagy tagja a baptista gyülekezetnek és hogyan vezetett az utad hozzájuk?
-Alapból szerintem 99%-a a romáknak vagy cigányoknak azt mondják, hogy hisznek. Én is azt mondom, hogy gyermekkorom óta ha valaki megkérdezte volna, azt mondtam, hogy hiszek Istenben, csakhogy nem volt meg ez a személyes kapcsolat, nem gyakoroltuk a vallást. Egy évben egyszer elmentünk a katolikus templomba, és igazából nagyon nagy kapcsolatunk nem volt. Annyi, hogy elmondtuk magunkról, hívők vagyunk. Igazából amikor az én életemben megindult az Istennel való kapcsolat, az 2010-ben történt. Nagyon sok felekezet van Kiskőrösön, de a baptista testvérek kijöttek a cigánytelepre és láttam, ahogy ott gitároznak, énekelnek és engem ez érdekelt jobban. Átmentünk, megnéztük, hallottuk hogy ez van, ott állt egy csoport, akik énekeltek, Krisztusról beszéltek és igazából akkor kezdett el vonzani ez az egész. Akkor azt éreztem, hogy ez az, amire szükségem van, hogy megtaláltam az utamat. Boros Dávid volt a lelki pásztor a Kiskőrösi Baptista Gyülekezetben, ő hozta nekünk ezt a jó hírt, hogy Krisztus valóságos, hogy nemcsak kép vagy szobor, hanem ő mai nap is élő, tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz. Ekkor indult el egy folyamat a szívemben, a lelkemben és elkezdtünk járni gyülekezetbe. Ide a Kiskőrösi Baptista Gyülekezetbe, 10 éven keresztül. Kaptam egy elhívást Istentől, felismertem az elhívásomat, és ha lehet így mondani, nemcsak a padokig hívott el az Úr, hanem hogy beszéljek Krisztusról úgy, hogy tudatosan az embereknek, és az én népem felé is. De nincs megszabva, mert Isten nem személyválogató. Így elkezdtem szolgálni gyülekezetekben igével, bizonyságtevéssel, és később Isten elvezetett egy speciális, kimondottan cigány lelki pásztori iskolába, teológiára, ahová jártam 4 évet. Elvégeztem és megkaptam a diplomát a Debreceni Egyetemen. Előtte egy 3 éves képzésre jártam a Szünergosz Baptista Bibliaiskolában. Ez egy olyan időszaka volt az életemnek, amiről elmondhatom, hogy a legszebb éveim voltak, hiszen ott megismerkedtem új emberekkel, hívő testvérekkel. Amikor az iskolát befejeztem, elkezdtem azért imádkozni, hogy az Úr adjon embereket, akiknek tényleg tudok beszélni és ne az legyen, hogy én erőltetem magam valakire, vagyis Istent. Odajött egy fiatal cigány ember innen Kiskőrösről, hogy menjek el hozzájuk imádkozni. Ez két éve volt, és megkezdődött a plántálás. Egy kis gyülekezet alakult ki, ahol elsőnek tízen voltunk, utána 15-en, most már olyan 30-40-en össze szoktunk jönni, van amikor többen. Domonyi László polgármester úrtól kaptunk egy helyet, a volt Mohácsi óvodát, amit bérlünk és ott jövünk össze szombatonként, ott hirdetjük Isten igéjét. Összejövünk, mint egy kis család, elmondjuk egymásnak a problémákat, hogy tudjunk imádkozni érte és szeretnénk a társadalomban az életünkkel megmutatni azt, hogy igenis, bennünk cigányokban is megvan az az erkölcsi alap, amit Isten tud csak egyedül megadni. Hogy ne csak negatívumot, hanem pozitívumot is mutassunk az emberek felé, a társadalom felé, hogy igenis tudunk helytállni a munkában, hogy kitartónak kell lennünk. Vannak sztereotípiák, amik sajnos kialakultak rólunk, ezt szeretnénk valahogy megtörni vagy áthidalni, hogy igazából ez nem velünk született dolog. Mi is sokat tettünk sajnos érte, hogy a társadalomban olyan véleménnyel vannak rólunk, hogy a „kutyából nem lesz szalonna”, hogy a cigányok soha nem változnak meg. Én úgy gondolom, hogy a szeretet, amiről a Biblia is beszél, mindent elfedez és Isten meg tud változtatni, mint ahogyan én is megszabadultam a rossz szokásaimtól. Sok mindenben nem voltam szabad, de Isten megszabadított. Most is küzdök dolgokkal, vannak dolgok amiket az élet hoz, de tudom, hogy most már egy valóságos Isten van velem, akit ha segítségül hívok, segít. Ez a változás ha elkezdődik, belülről kifelé jön, elsőként a szívben kezdődik el, és utána majd ha lehet, akkor még a körülményeinken is meg fog látszani az, hogy tényleg, valóban mi Krisztuséi vagyunk.
-Pontosan mi kellett ahhoz, hogy lelkész lehess, és mit jelent számodra a beavatásod?
-Ez egy nagyon hosszú folyamat volt, és amikor megtértem, vagyis elkezdtem ezt az utat járni, én tiltakoztam mindig az ellen, hogy majd kiállok és én fogok szolgálni. Volt bennem egy ilyen lázadás, hogy nekem elég az, ha hallgatom. De egyre jobban azt éreztem, hogy amikor szolgálok, akkor tud Isten formálni engem, amikor beszélek Krisztusról. Az avatással kapcsolatban a munkám nem fog megváltozni, mert főállásban szakács vagyok, és idáig is pásztoroltam ezt a baptista cigány gyülekezetet. Talán annyiban fog változni, hogy most már Kiskőrösön is fogják tudni azt, hogy működik egy kis cigány gyülekezet, ahová az Isten elhívott vezetőnek és most emberek is elismerik a munkámat; hogy vannak megtérők, vannak emberek, akik oda igazítják az életüket Isten igéjéhez. A Magyarországi Baptista Cigánymisszió vezetője, dr. Kovács Géza azt mondta, hogy szeretné, ha felavatnának. A vezetőséggel ezt megbeszélte és úgy látták, hogy alkalmas vagyok rá, van elhívásom Istentől.
-Mit jelent számodra a szolgálat, milyen célt tűztél ki magad elé a jövőre nézve?
-Igazából nekem a szívem vágya az, hogy én magam az életemmel tudjam bemutatni Krisztust. Ez az egy, amire vágyom nagyon, hogy ha a beszédemmel tudom hirdetni Krisztust, akkor az életemmel talán még jobban oda tudjam magam tenni. A célom az, hogy egy olyan kis gyülekezet legyen, ami nemcsak kifejezetten arra apellál, hogy cigányok legyenek, hanem igazából ez egy nyitott ajtó, ahol bárki bejöhet. A nem cigányokat is várjuk szeretettel a gyülekezetbe. Az a célom, hogy legyen egy olyan gyülekezet, ahol nem a személyválogatásról van szó, meg nem is a vallásról (mert minket nem az fog üdvözíteni, hogy én baptista vagyok, vagy evangélikus, vagy katolikus), hanem magáról Krisztusról. Ha azt látják az emberek, hogy tényleg krisztusiak vagyunk, akkor lesz változás, és én szeretném azt elérni, hogy itt Kiskőrösön a cigány berkeken belül is legyen egy olyanfajta változás, ami erkölcsi alapot ad. Hogy az Isten nem azért nem akarja, hogy ne menjünk lopni, mert akkor ő nagyobb lesz, hanem azért, hogy ne kerüljünk bajba. Hogy a lelki és a családi életünk normális kerékvágásban menjen, hogy legyen egy olyan folyamat az életünkben, ahol tudjuk nekünk az a jó, hogy így tudunk élni, szabadok vagyunk. Ezt szeretném, hogy a cigány emberek és a nem cigányok is megtalálják azt a lelki békességet, amit egyedül csak Krisztus tud adni, ez a célom.
-Hogyan zajlott a beavatásod, mi történt a ceremónián?
-Majdnem egy istentiszteleti forma volt, ami dicsőítéssel kezdődött, egy imával. Itt voltak a baptista egyház vezetői, akik kaptak arra felhatalmazást, hogy felkenjenek vagy felavassanak embereket, hívő testvéreket, akik szolgálják Istent. A feleségemmel letérdeltünk, és kézrátétellel imádkoztak értünk. Megáldottak minket, és kijelentették a jelen lévő gyülekezetnek, hogy lelki pásztornak avattak fel. Elhangzott pár kérdés: vállalom-e, hogy a gyülekezetet pásztorolom, hogy kitartok benne, hogy ha bármilyen atrocitás ér, akkor is ott leszek a gyülekezettel. Ugyanúgy a feleségemet is megkérdezték. Majd köszöntőket mondtak és dicsőítés volt a végén, és egy szeretetvendégséggel zártuk az alkalmat.
Írta, képek: Szentgyörgyi Lili
Fotógaléria:
