Erdélyi élményeim – Litauszki Domonkos 7.b írása
A Határtalanul program keretében (HAT-KP-1-2023/1-000135 számú Székelyföldi barangolások) május 26-31. között Erdélybe utaztunk, ahol megnéztük a helyi látványosságokat. Az út nagyjából 15 órán át tartott, de megérte a várakozást a hely szépsége.
Az első megállónk Nagyszalonta volt, ahol megtekintettük az Arany János Emlékmúzeumot. Az út során megálltunk a Királyhágón, ahol lehetőségünk volt enni, inni, a kilátásban gyönyörködni. A következő megállónk, Szováta, ahol egy kisebb városnézés után körbesétáltuk a Medve-tavat. A tó egyedülálló a világon a nagy sótartalma miatt, a nevét arról kapta, hogy felülről egy kiterített medvének néz ki a formája. Tanáraink kisebb előadásokat tartottak, ami segítette a helyszínek alaposabb megismerését. Nagyjából este 8 órára érkeztünk Gyergyószentmiklósra, ahol meleg vacsora fogadott minket. Személy szerint a szállás tetszett nekem, és az ételek is finomak voltak.
A második napon reggeli után elindultunk Parajdra, ahol megnéztük volna a sóbányát belülről, de a Korond-patak vize betört a járatokba, ezért nem lehetett bemenni, így csak kívülről tekinthettük meg. Ezután Korondon álltunk meg, ahol egy helyi fazekasműhelyt néztünk meg, ami nagyon gyönyörű volt. Itt megismerkedhettünk a kerámia edények készítésének folyamatával, aminek a munkamenete lenyűgöző volt. Ezt követően Farkaslakán felkerestük Tamási Áron sírhelyét és meg is koszorúztuk, melyet követően 1 órás szabadidőt kaptunk. Innen indultunk tovább Szejkefürdőre, ahol Orbán Balázs sírhelyét koszorúztuk meg, amihez hosszú székelykapu sor vezetett. Ugyanitt meglátogattuk a Mini Erdély Parkot, ahol Erdély híres épületeit láthattuk kicsiben. A szállásunkra visszatérve a kései vacsora nagyon finom volt, elfáradva tértünk aludni.
A harmadik napon ellátogattunk Borszékre, ahol megnéztük a Hétvezér sétányt, a Tündérkertet, a Borvíz-forrásokat, és a Medve-barlangot. Ezután elmentünk a Gyilkos-tóhoz és körbesétáltunk azt. Ezt követően a Békás-szoroshoz indultunk, amin keresztül is sétáltunk. Ezen a napon is későn értünk vissza a szállásra.
A negyedik napon az ízletes reggeli elfogyasztása után elindultunk Csíksomlyóra, a magyarok világhírű zarándokhelyére, ahol megtekintettük a templomot és a Barátok Feredőjét, ami egy hideg vizű forrás, melybe a látogatók jó idő esetén bele is lógatják a lábukat. Utána továbbutaztunk Csíkszépvízre, ami a Székely Határőr Emlékközpontról nevezetes. Itt egy hadtörténeti kiállítás található, ahol interaktív módon szereztünk történelmi ismereteket. Hazafelé menet megnéztük a Madéfalvi veszedelem emlékművét. Ezután egy helyi szupermarketnél álltunk meg, ahol kaptunk egy kis időt vásárolni, enni-inni.
Az utolsó teljes napon bejártuk a szállásunk környékét. Megnéztünk egy helyi sajtműhelyt, ahol megmutatták nekünk a sajtkészítés csínját-bínját, majd bevezettek minket a joghurtkészítés rejtelmeibe, végül megkóstolhattuk a helyi joghurtot és sajtot. Meglátogattuk a Salamon Ernő Gimnáziumot, melynek múzeumában megnézhettük az oktatás régi eszközeit.
Az utolsó nap nagyrészt az utazásról szólt, de megálltunk Segesváron, ahol megnéztük az óvárost, és kaptunk 1 óra szabadidőt. Útközben láttuk Déva várát és felelevenítettük az építéséről szóló balladát. Este nyolckor értünk haza egy hosszú út után.
Szerintem ez a kirándulás egy kihagyhatatlan élmény volt, és ha lehetséges, még egyszer visszatérnék ide.
Szöveg: Litauszki Domonkos 7.b
Képek: Kiskőrösi Bem József Általános Iskola
Fotógaléria:
