A Duna-Tisza közén, Fülöpháza és Bugac vidékén járva, úgy tűnik, mintha egy apró sivatagos területre csöppentünk volna. Pedig ez a táj nem más mint a futóhomok hazája Magyarország szívében – olvasható a https://ng.24.hu oldalon.
A hely különlegességéről árulkodik a területen 1929-ben kutatásokat végző dr. Randolf Rungaldier osztrák egyetemi tanár, aki már akkor javasolta, hogy nemzeti parknak kellene megőrizni Bugacot. Írásaiban nagy elragadtatással beszélt erről a pusztáról.
Fél évszázad múlva meg is lett az elismerés: sajátos élővilágának megóvásáért az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal javaslatára 1979-ben, az Unesco Ember és Bioszféra Program keretében a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái a bioszféra-rezervátum részei lettek. Az 1992 hektáron elterülő fülöpházi homokbuckás a Kiskunsági Nemzeti Park egyik legszebb, szinte érintetlen állapotú védett területe.
De hogyan alakult ki egy ilyen sivatagi élőhely hazánk szelíd alföldi vidékén? A megoldás az Ős-Duna által itt hagyott durva szemcsés homoktalajban keresendő, mely alig tartja magában a vizet, így nyáron más talajokhoz képest jobban kiszárad és felmelegszik. Ilyen körülmények között természetes zárt erdők nem képesek fennmaradni, helyettük ligetes, gyepekkel tarkított növényzet, az úgynevezett erdős sztyepp alakult ki. Mivel nagyon egyedi élőhelyről van szó, az itt élő növény- és állatfajok is különlegesek.
Itt festi ezüstösre a homoki árvalányhaj tollas virágzata májusban a homokbuckát, nyáron a hajnali órákban lehet gyönyörködni a naprózsa reggel nyíló sárga szirmaiban, de a feltehetően pannon bennszülött, védett növény, a kései szegfű virágait is megcsodálhatjuk az ősz elején.
Egyes állatok, mint például a sivatagi hangya igazi hazája a déli sivatagokban található, és ide csak a különleges viszonyok miatt merészkedtek el.
„Mindannyiunk közös felelőssége, hogy e páratlan táj, egy északra szakadt szavannás félsivatag, olyan formában őrződjön meg az utókor számára, mint ahogy most is látjuk, s ne alakítsuk át tájidegen fenyő- és akácültetvényekké, vagy pusztítsuk el egyéb módon” – magyarázza Tölgyesi Csaba, az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa.
Fülöpháza közelében a buckák egy különleges, hullámzó tájat alakítottak ki homoki gyeppel, itt-ott borókával és nyárfákkal tarkítva. Ilyen táj Közép-Európában szinte csak itt található. „Európa futóhomok területei majdnem kivétel nélkül a tenger partján vannak. Egyedül Magyarországban és Oroszországban ismerek nagyobb futóhomok területeket a tenger partjától távol” – írja Cholnoky Jenő földrajztudós az 1902-ben megjelent A futóhomok mozgásának törvényei című írásában.
A szél megkapó kis hullámokat rajzolt a dűnébe, pont ez a szél tartja mozgásban a kis dombot. Pálszabó Ferenc, a Kiskunsági Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület vezetője meséli, hogy az 1990-es évek óta 45-50 méterrel vándorolt odébb az alattunk lévő homokbucka. Ez egy lassú folyamat tehát. A „futóhomok” kifejezés ilyen szempontból kissé megtévesztő: ne gondoljuk, hogy olyan gyorsan mozog itt a talaj, mint ahogy az ember futni tud.
A Fülöpházi-buckavidék északi része fokozottan védett, így az itteni mozgó homokbuckák is csak szakvezetéssel látogathatók. A közelben azonban van két tanösvény is, ahol szabadon lehet sétálni. A Báránypirosító tanösvény mentén nemrég alakítottak ki egy futóhomokbuckát, mely nyugodtan taposható gyerekek és felnőttek számára egyaránt.
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.
Forrás, további fotók: https://ng.24.hu
