Kamaszkornak a 13-18 év közötti időszakot nevezzük, amikor is jelentős külső és az egész szervezetet érintő belső változások zajlanak a tiniknél. Ebben az időszakban az agy különösen érzékeny és reagál a kamaszok élettapasztalataira, illetve az őket körülvevő világra, és új szinapszisokat (kapcsolatokat) hoz létre a neuronok (agysejtek) között. Az tiniagy célja a lehető legtöbb ilyen új szinapszis kialakítása és megerősítése a gyakori használat által (pl. új készségek révén), míg a szükségtelen, kevésbé használt kapcsolatokat az agy leépíti (PsychologyToday; Ritvo, 2013a). Ezt nevezzük neuroplaszticitásnak, vagyis az agy azon képességének, hogy a tapasztalatok és a környezet hatására szerkezetileg és/vagy funkcionálisan megváltozzon, pl. új emlékeket alakítson ki, vagy sérülések következtében adott funkciókat vegyen át. A neuroplaszticitás a születés utáni korai időszakban a legjelentősebb, de mint alapvető jellemző, egész életen át fennmarad (PsychologyToday).
Tinikorban az agykéreg szürkeállománya, mely például a memóriáért, illetve a tudatos gondolkodásért felel, megnő, majd az életkor előrehaladtával csökkenni kezd. Ez a folyamat az érés természetes velejárója és azért alakul így, mert az agy hatékonyabbá válásával egyre kisebb szürkeállományra van szüksége a munka elvégzéséhez. Tanulmányok szerint a kamaszkorban egyes kéreg alatti struktúrák térfogata is megnő (pl. a hippocampus, mely az emlékek és térbeli információk feldolgozásáért felel, illetve az amygdala, melynek feladata az érzelmi reakciók feldolgozása), míg másoké csökken (pl. a striatum, mely a mozgásrendszer része). Az agy fejlődésében bár vannak általános tendenciák, mégis jelentős egyéni és nemi eltérések mutatkoznak abban, hogy mikor és milyen mértékben változnak az egyes agyterületek. Először a mozgás és az érzékszervi feldolgozás érik, amiben a fiúk gyorsabban érnek a lányoknál. A magasabb funkciók, mint például az impulzuskontroll, a hosszú távú tervezés, az érzelmi kontroll, vagy a kockázatértékelés sokkal lassabban érnek a többi területnél, és a lányoknál hamarabb kialakulnak, mint a fiúknál (PsychologyToday; Ritvo, 2013a).
De ha már kockázatértékelés. Köztudott, hogy a tinikre a magas kockázatvállalás és az újdonságkeresés jellemző, hiszen a fejlődésük ezen szakaszában ez a követelmény. Azonban ez a megközelítés nem teljesen helytálló, ugyanis a kutatások szerint egy olyan helyzetben, ami ismert kockázatot rejt magában, a kamaszok ugyanolyan gyakran döntenek helyesen, mint a felnőttek. Az eltérés az új helyzetek kockázatfelmérésében van, a tinik ugyanis alulértékelik a kockázatot és túlértékelik a jutalmat. Az újdonságkeresés is ezért rejthet veszélyeket számukra, így fontos, hogy megfelelő tájékoztatást kapjanak az őket érintő dolgokról, mint például a szex, a nemi úton terjedő betegségek, az alkohol, vagy a drogok. Ha tisztában vannak a valós kockázattal, kevésbé valószínű, hogy egészségkárosító tevékenységbe kezdenek. Az információt persze érdemes a kamasz életkorának megfelelően, kisebb adagokban tálalni, figyelembe véve, hogy a mai fiatalság a pár perces short videók nyújtotta információhalmazra van bekötve (Ritvo, 2013b).
A tinik intenzívebben élik meg az érzelmeiket is, mint a gyerekek vagy a felnőttek, ami a hormonháztartást ért változásoknak köszönhető. De most tapasztalnak először igazán komplex érzelmeket is, melyek kezeléséhez nem csak a felnőttek élettapasztalata hiányzik, de az agy azon területei is éretlenek még, melyek az érzelmek kezeléséért felelnek (Ritvo, 2013a).
Na de hogyan segíthetjük a tinik fejlődését? Először is csökkentsük a kortizol szintjét. A vizsgák, az alváshiány, a kortársverseny, stb. miatt megemelkedett stresszhormon bezavarhat például a tanulásba, a teljesítménybe, vagy a memória működésébe. A stressz csökkentésében segíthet a sport, vagy a hobbik, bármely olyan tevékenység, amit a kamasz szívesen végez. Fontos, hogy legyenek határok (pl. mikorra kell hazaérni, milyen viselkedést várunk el otthon), de hagyjuk, hogy ezen belül a tinik szabadon mozogjanak. Lehetőségeink szerint segítsük a kamaszt a tapasztalatszerzésben, például őt érdeklő tevékenységek, programok támogatásával. Ne feledjük továbbá azt sem, hogy a tinik még taníthatók, így az is fontos, hogy szülőként milyen értékeket és normákat adunk át nekik (Ritvo, 2014).
Írta: Kothencz Edina pszichológus, meseterapeuta
Felhasznált irodalom:
Ritvo, E. (2013a) Parenting and the Amazing Teen Brain, Part 1. PsychologyToday
Ritvo, E. (2013b) Parenting and the Amazing Teen Brain, Part 2. PsychologyToday
Ritvo, E. (2014) Parenting and the Amazing Teen Brain, Part 3. PsychologyToday
How the Brain Develops. PsychologyToday
