A kiskőrösi Vén Lajos élete mindig a sport körül forgott, akit most az égiek magukhoz szólítottak szeptemberben, 82. életévében. Szerette a sportot, azon belül is a labdajátékokat, a városi sportéletben, mint aktív labdarúgó vált ismertté, munkáját pedig 1999-ben az akkori önkormányzati vezetés „Kiskőrös Város Sportjáért” elismerés átadásával köszönte meg.
Vén Lajos, akit sportberkekben mindenki csak „Atya” becenéven szólított, elhunytáig aktív volt, dolgozott a mindennapokban, gyakran közlekedett kerékpárral és az utolsó pillanatig korát messze meghazudtolva „sportos” maradt. Aktív labdarúgóként évekig segítette a kiskőrösi csapatot, cseleire, fineszes megoldásaira, hatalmas szívére a pályán a nagy öregek a mai napig jó emlékeket őriznek. Talán még sokan emlékeznek arra, amikor edzőként is segítette az utánpótlásban a helyi labdarúgó klubot, miközben a munkahelye a mai sportpályával szemközti ÁFOR üzemanyagtöltő állomáson volt.
A szép, régi, boldog évek… Részese volt a kiskőrösi férfi kézilabda felemelkedésének, amikor a helyi gárda egyik segítőjeként élhette át, hogy az együttes feljutott az NB I-be és a nemzetközi kupában is szerepelt. Azóta is ottragadt a kézilabda mellett és az ő közreműködése nélkül nem kezdődhetett el hazai mérkőzés – törölte a pályát, segítette a játékosokat, a szervezőket mindenben, ha megkérték rá. A labdarúgás az örök szerelme maradt, ahol sokáig az amatőr bajnokságban „hergelte az ellenfeleit” ördöngős cseleivel és góljaival.
A helyi labdarúgó klubnál sokéve a rendezői gárdában volt oszlopos tag, csak betegség vagy nyomós indok miatt maradt távol a hazai mérkőzésektől. Mindezek mellett labdarúgó játékvezetőként több évig vármegyei és NB III-as mérkőzéseken, valamint az elmúlt években a helyi amatőr labdarúgó bajnokságban tevékenykedett.
Vén Lajos emlékére: siker az Országos Ifjúsági Magyar Kupában…
Jó visszaemlékezni a szépre, a számunkra kedves pillanatokra és néhány gondolatban emlékezzünk most vissza arra, amikor utánpótlás labdarúgó edzőként vezette sikerre a kiskőrösi csapatot.
Sok nagy és emlékezetes pillanata volt a kiskőrösi labdarúgásnak, így nehéz is összehasonlítani, hogy a régmúlt melyik együttesére emlékeznek vissza a szurkolók, sportolók legszívesebben. A város labdarúgásának és sporttörténetének „arany könyvében” minden bizonnyal kaphatna egy fejezetet az 1978-as ifjúsági labdarúgó csapat. A felnőttek ebben az évadban a megyei I. osztályban vitézkedtek Gacs Tibor edző vezetésével és Marton István szakosztály vezető irányításával. A „nagyok” mellett kezdett akkor felnőni egy máig sokak által örök emlékű ifjúsági gárda. A fiatalok volt edzője Vén Lajos az együtt töltött napokra mindig nagy örömmel emlékezett. Visszaemlékezése során elmondta, hogy az ifjúsági gárdát 1976-1978-ig irányította, de az utolsó év volt a legszebb és az eredmények tekintetében is mindörökké emlékezetes. Ebben az évben a csapat a megyei I. osztályú ifjúsági bajnokságban végig harcban volt a dobogóért és csak kevéssel lecsúszva onnan a 4. helyen zárt. Ez mellet azonban az Országos Ifjúsági Magyar Kupában alkottak maradandód a fiatalok. Az együttes korábban soha nem látott sikereket ért el ebben a sorozatban. A csapat menetelése Császártöltésen kezdődött, ahol 2-1-re sikerült nyerniük. A második fordulóban a megyeszékhely igen erős csapatának számító Kecskeméti SC utánpótlás gárdáját győzték le 3-2 arányban. Az országos körbe bejutva a továbbiakban igen neves csapatokat láthattak vendégül. Nagy bravúrnak számított az NB II-es Pécsi VSK 3-1-es legyőzése, ami után egy igen emlékezetes találkozó következett. Ezeken az összecsapásokon nem volt ritka a 200-300 néző sem alkalmanként, de aki látta a fiatalok Videoton elleni mérkőzését az bizonyára máig emlékezik minden pillanatára. Igazi kupacsatát hozott a két gárda találkozója, amely a rendes játékidőben 1-1-es döntetlennel zárult. Következtek a mindent eldöntő 11-es rúgások, amelyek során a kiskőrösi kapuban álló Losonczi Tibor két esetben is jó érzékkel hárított, így 4-3 arányban a hazai együttes nyert és jutott tovább a legjobb 8 közé. A negyeddöntőben egy szintén NB I-es csapat a Pécsi MSC volt az ellenfél, akik már túl nagy falatnak bizonyultak a kisváros gárdájának. A 4-1-es vereséggel zárult találkozó egy igen szép sikersorozat végét jelentette. Az együttesből később többen is hosszú és eredményes labdarúgó karriert futottak be. A kapusok közül Losonczi Tibor a Ferencvárosnál is megfordult, Antal pedig a Csepel színeiben védett. A mezőnyjátékosok közül Beregszászi Sándor az NB II-ig vitte, Juhász László sok évet játszott az NB III-ban, Lesták János, Dusnoki János és Tóth Mihály a megyei I. osztályban voltak később erősségei a felnőtteknek. Az edző Vén Lajos úgy fogalmazott erről az időszakról, hogy a sikerek hátterében az igen jó közösségi szellem állt, valamint az elvégzett munka, hiszen a 18 fős kerettel a hétvégi mérkőzések mellett kedden, szerdán és pénteken gyakoroltak. Bajnoki mérkőzésen sosem volt kiállítás az ő edzősége alatt, mindenkit a határtalan sport iránti szeretet vezérelt a pályára lépések alkalmával és a csapat tagjai a mai napig jó viszonyban vannak egymással. A mai fiatalok számára irigylésre méltó módon a felnőttek előtti ifi mérkőzéseken nem volt ritka már a kezdő sípszó alkalmával, hogy 100-150 néző szurkolt a tehetségeknek.
Köszönjük „Atya” az együtt töltött időt veled a sorstól, emlékedet örökké a szívünkben őrizzük!
Kedves „Atya”!
Szent Ágoston „Ne sírj azért, mert szeretsz” című gondolataival kívánok minden jót neked további utadon:
A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.
Fotógaléria:
