Krisz Rudi a 2000-es évek elején az egyik legnagyobb tinisztárnak számított, olyan slágerekkel, mint a “Homokba rajzolt szerelem” és a “Keresem a szót”. A 2008-ban megjelent albuma után egy időre visszavonult, és évekig óceánjáró hajókon zenélt. 2016-ban tért vissza a hazai zenei életbe, új dalaival újra koncertezik, számos fellépést vállalva különböző rendezvényeken, új és régi dalaival szórakoztatva közönségét. Október 04-én este, a La’Róna Bisztró és Borbár tulajdonosa, Hajnal Szilvia meghívásának eleget téve látogatott Kiskőrösre. A koncert hatalmas sikert aratott, telt ház volt a La’Róna Bisztróban, a jegyek pillanatok alatt elkeltek. Krisz Rudi előadó, zeneszerző fellépés előtt adott interjút szerkesztőségünknek.
Sok szeretettel köszöntelek Kiskőrösön. Az első kérdésem, hogy jártál-e már az elmúlt években nálunk?
– Szerintem nagyon-nagyon régen, talán tizenéve jártam Kiskőrösön. Ahogy megérkeztünk, az első benyomásom az volt, hogy nagyon hangulatos a város.
Milyen dalokkal készültél a mai vacsoraestre?
– Egy kicsit más lesz ez a műsor, mint általában, mert sokkal hosszabb műsorral készültem. Természetesen kötelezően hoztam régi és új slágereket, melyeket mindenki ismer, de hoztam újabbakat is. Emellett vannak nagy kedvenceim az itthoni előadóktól, tehát nagyon színes lesz a műsor.
Szeretsz interakcióba lépni, kapcsolatot építeni a közönséggel a koncertek során. Szerinted erre most lesz lehetőséged?
– Elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy lesznek-e ismerős arcok vagy sem, mert azért nagyon pici ez az ország, és az elmúlt huszonvalahány évben azért már többszörösen bejártam ugyanazokat a helyszíneket, annak ellenére, hogy itt most vagyok először, bízom benne, hogy azért lesznek ismerős arcok, de ha véletlenül még sem, azért hiszem azt, hogy együtt fogunk bulizni.
Hogyan éled meg, hogy a dalaid nemcsak az idősebb, hanem a fiatalabb generáció tagjai is szeretik? Milyen hatással van ez rád a fellépések során?
– Egyrészt nagyon hálás vagyok azért, hogy a mai napig zenélhetek, mert a munkám egyben a szenvedélyem, a hobbim is; és ez egy nagyon szerencsés dolog. Másrészt pedig az is egy nagyon szerencsés dolog, hogy a közönség soraiban több generációval találkozom a koncertek alkalmával, hiszen az én korosztályomnak lassan már akár 20 éves is lehet akár a gyermeke, és valószínűleg, amikor a gyerekek kicsik voltak, a szülők ezeket a dalokat hallgatták. Így egyenesen a véráramba mentek ezek a régi dalok, akár a “Homokba rajzolt szerelem” vagy a “Törd át a csendet” vagy a “Pillanat itt maradt”, a Keresem a szót”, vagy további rengeteg dal, amit játszott a rádió. Gondolom nagyon sokan tudják, hogy hajón dolgoztam nyolc évig, és amikor visszajöttem, akkor azért csináltam legalább 4-10 dalt is, és abból azért három-négy nagyon sikeres volt, legalábbis ezt mutatják a számok a különféle videómegosztó portálokon. Nekem ez fontos, mert ez az egy visszajelzés van. Ma már azért olyan szempontból nincsenek kiszolgáltatva az előadók, mint régen, hogy volt a tévé meg a rádió, és hogyha oda bekerültél, akkor szerencsés voltál. Én szerencsés voltam, mert ott lehettem, de ma már ugye ez nincsen. Az igazi tehetségek utat törnek maguknak, és erre rengeteg példa van a mai világban úgy, hogy soha nem láttuk őket, a tévében és rádióban nem hallottuk, de az most nagyon jól működik, hogy ha felrakják a saját kis csatornájukra a dalaikat, és ha ez működik, akkor gyakorlatilag nem a szerkesztők döntenek, hanem a közönség dönt.
Mi alapján válogatod össze az aktuális fellépésre a dalokat?
– Nyilván azért olyan dalokat szeretek énekelni, melyeket én is szeretek, és azért itthon nagyon sok jó dalszerző van, nem akarok most kiemelni egyet se, de szerencsés vagyok, hogy ezeket a dalokat előadhatom. Valamiért azok az emberek, akik engem követnek, vagy engem szeretnek, valószínűleg átjön nekik az, hogy amikor én adok elő, vagy saját magamra formálok egy dalt, és egy picit magamévá teszem akár egy Demjén, vagy egy Szikora Róbert dalt vagy sorolhatnám. Akik engem szeretnek, az én zenei világomat, azzal párhuzamosan azokat a zenéket is szeretik, melyeken én nőttem fel. Nehéz úgy dalt szerezni, hogy soha nem hallgattál zenét. Nekem is megvannak az itthoni vagy külföldi kedvenceim és ezekből merítek. Valószínűleg ez lehet a magyarázata annak, hogy a közönség szereti azokat a feldolgozásokat, melyeket hozok egy-egy ilyen vacsoraestre.
Krisz Rudolf biográfia
Hétéves kora óta tanult zongorázni, gitározni és dobolni. 1989-ben édesapja kezdeményezésére, aki dobos, megalakította bátyjával és két unokatestvérével a Rockonok formációt, majd 1993-ban nevet változtattak és Dominó néven zenéltek. Szikora Róbert segítségével készült el első albumuk. Az együttes 1994 végén abbahagyta a közös zenélést, majd két évvel később ismét összeálltak. Bátyja a basszusgitáros, két unokatestvére – Norbi és Peti – a gitáros és a dobos.
Rudi gitárjával egyszer a Lánchíd tetején adott koncertet, a városiak legnagyobb megdöbbenésére. Eleinte művelődési házakban koncertezett, Szikora Róbert írt dalokat neki, de 1994-ben ez a kapcsolat megszakadt. Rudit 1998 végén kereste meg Hamza Zoltán egy szólólemez ötletével. Ugyanebben az évben a Bravo Girl! Girl & Boy Tiniválasztáson közönségdíjas lett. A felkészítő táborban ismerkedett meg menedzserével, akivel 2000 áprilisában megjelentették első albumát “Tűz” címmel a BMG kiadó gondozásában. A lemez zenei producerének Berkes Gábort kérték fel, aki ezt örömmel vállalta. 2000 júniusában megjelent az album második maxija “Egy pillanat itt marad” címmel. 2000 őszén jelent meg a lemez harmadik maxija “Keresem a szót” címmel, amely egy Glenn Madeiros-dal feldolgozása. A dalhoz Cipruson forgattak a videóklipet.
2001 novemberében került piacra új albuma, a “Törd át a csendet”, melynek dalait és hangszerelését saját maga szerezte. A szövegeket Hamza Zoltán írta. 2002-ben jelent meg a harmadik albuma az “Álmatlan éjszakák”, majd 2004-ben a “Nem leszek a játékod” című album is napvilágot látott.
2005-ben több világcég is felfigyelt rá, melyek közül a Papajoe Records-cal kötött szerződést. 2008-ban megjelent “Őrizd a lángot” című albuma, melynek egyik kislemeze az “Ólomszárny”, amelyet Dancs Annamarival énekelt. A dalt 2008 tavaszán beneveztek, az Aranyszarvas Fesztiválra is. 2009-ben több megasztáros előadónak írt dalokat, egyik szerzeménye Bencsik Tamara “Vándorszél” című albumán hallható! Szerepelt a “Hal a tortán” és a “Dalnokok ligája” című tv műsorban is.
Mennyiben más vacsoraesten fellépni, mint egy nagyszínpados produkció során?
– Sokkal jobban izgulok, mint máskor, mert könnyű úgy bulit csinálni, hogy mindenki hangulatban van, ott van több ezer ember, de ez egy picivel intimebb dolog. Családiasabb a hangulat ilyenkor. Egy-egy pillantást vetek, nemcsak ilyen körülmények között, hanem nagykoncerteken is, de itt még inkább. Nagyjából le tudom szűrni a közönségből, hogy mi az, amire szükségünk van. Azért elég széles a spektrum, nagyon sokféle típusú dalt játszom, szóval ilyen szempontból könnyű ez.
Mik a terveid a jövőre nézve akár előadóként vagy dalszerzőként? Számíthatunk-e új albumra vagy különleges projektre tőled a közeljövőben?
– Lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de amikor az ember már nagyon sok dalt megírt, és abból voltak sikeresek is, és azért nézi nagyjából a pályatársait, hogy ők miket csinálnak, és ilyenkor egy kicsit elbizonytalanodik magában az ember. Régen, amikor huszonévesen írtam a dalokat, akkor olyan evidensnek gondoltam, hogy bármit, amit csinálok az a legjobb dal a világon. Akkor ilyen iszonyat nagy önbizalommal áll az ember a zenéhez. Manapság megcsinálunk egy dalt, nem jó. Megírunk egy szöveget, nem jó. És már az ötödik dal kerül kidobásra, és egyszerűen lehet, hogy a közönségre kellene ezt hagyni, de valójában azt gondolom, hogyha nekem elmegy a kedvem tőle egy hónap után, akkor nem biztos, hogy elő tudom adni egy év múlva is. Most elkészült két-három olyan dal, amivel szeretnénk kijönni ebben az évben, vagy akár a jövő év elején. Végre elkészült egy olyan szöveg, amivel kapcsolatban tényleg azt érzem, hogy hitelesen elő tudom adni. Szóval a tervek azok, hogy meg tudjanak élni ezek a dalok, és kellőképpen bízzak ezekben a dalokban, mert dalt szerezni viszonylag egyszerű nekem, de az, hogy továbbra is higgyek ezekben a dalokban, az már egy kicsit más. Amikor elkészült a “Visszatérés”, a “Kimentünk a divatból” című zene, ott azt éreztem egy hónap után is, hogy ezt nem akarom abbahagyni, mert visz a zene, visz a zene. És volt még egy pár ilyen dal az újak között, viszont voltak olyanok is, amiket megcsináltunk, a videoklipet is elkészítettük, és feledésbe ment. Eltelt egy hónap, és úgy éreztük mi is, hogy ez nem az, és nem is tett belőle sláger. Az azért mindig sokat elárul egy dalról, hogy ha egymilliós nézettséget elér, vagy afölött, vagy akár elmegy 10 millióig, ilyenkor azért érződik, hogy szereti a közönség. Vannak azok a rajongók, – és ezt nem nagyképűségből mondom -, akik bármit felteszek, szeretik a munkásságomat, és meghallgatják a dalokat, teljesen mindegy, hogy mi, de ezek a dalok mondjuk megállnak néhány százezres nézettségnél. És akkor azok a dalok, amelyek nem érik el azt, hogy több nézettséget kapjanak, de a közönség szereti, akik egyébként nem feltétlenül Krisz Rudi rajongók, csak úgy globálban szeretik, és akkor ott derül ki, hogy na, ez volt a legjobb slágerdal. Tehát nekem az a tervem hogy olyan dalt tudjak csinálni, ami tetszik a közönségnek és megmarad.
Úgy tudom, hogy 2019-ben megszületett a kislányod. Hogyan tudod összeegyeztetni az apaságot, a családi életet a zenéléssel?
– Egy igazi tündér a kislány, nagyon-nagyon sokat vagyunk együtt, nagyon apás. A hétvégeken egyáltalán nem vagyok otthon, csak délelőtt, ilyenkor délelőtt vagyok vele, hétköznap meg ha tehetem, én megyek érte az oviba, én viszem az oviba, játszóház, fürdés; tehát kiveszem a részemet mindenből. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen gyönyörű és ilyen egészséges kislányom van.
– Köszönöm szépen.
Fotók és videó forrása: La’Róna Bisztró és Borbár Facebook oldal
Fotógaléria:
