Pénteken délután a kaskantyúi Életet az Éveknek Nyugdíjas Klub készült megható adventi műsorral, mely új énekeket és verseket tartalmazott. Majd Újházi Zsolt József polgármester és Földvári József diakónus gondolatait hallhatták az egybegyűltek a karácsonyi fényekben pompázó filagória alatt. A szervezők ezúton is köszönik a díszítők, résztvevők áldozatos munkáját, valamint a sok finomságot, mellyel megvendégelték az I. Adventi Ünnepi Esten megjelenteket.
Torgyik Józsefné Ági néni ezzel a verssel nyitotta meg az első alkalmat:
Aranyosi Ervin: Cica-Advent
Advent van. Hát szeressetek,
hogy szeretve lehessetek!
Szeretettel etessetek,
ezek most a SZERESS-hetek!
Aztán se hagyjátok abba,
ha a szeretet maradna,
a kezetek enni adna,
s szeretettel simogatna!
Újházi Zsolt József polgármester úr a VAN fontosságát emelte ki köszöntőjében. Felhívta a figyelmet: a hit, az öröm, és a szeretet összefonódására életünkben, kiemelt jelentőséggel az év utolsó hónapjában.
Az ünnepi gyertyagyújtás előtt Földvári József diakónus mondta el ünnepi gondolatait.
„Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. Ma a HIT gyertyáját gyújtjuk meg az adventi koszorún.
A próféták évezredeken át hirdették, hogy majd egyszer eljön a Messiás. A próféták Isten üzenetét adták át az embereknek. Pl.: hogy a Messiás ki lesz? Miért jön?
A próféta az, akin átragyog, átsüt Isten fénye.
Egy szer egy templomban a mise alatt egy kisgyerek nézte a színes ablakokat, ami éppen a Mestert ábrázolta tizenkét tanítványával ahogy az asztalnál ültek. Miközben hosszasan nézte ezt a színes ábrázolást, egyszer megkérdezte az édesanyát, – hogy ki ők…?
Az édesanyja, hogy rövidre zárja a választ, csak annyit mondott, hogy – keresztények.
Pár nap múlva a tanító megkérdezte a gyerekeket az órán, hogy tudja e valaki, hogy kik a keresztények? – Akin átsüt a nap, – válaszolta a kisgyerek.
A prófétákon átsütött Isten fénye, amikor az üzenetet továbbították. De ez lehet a mi feladatunk is. Otthon, a családban a barátaink között. Olvassuk a próféták szavait, majd adjuk tovább amit megértettünk azokból!
Egyszer valaki, régen látott ismerősétől kapott táviratot. A távirat szövege csupán egyetlen mondat volt: „Holnap a kora délutáni órákban átutazom a falun és szeretnélek meglátogatni.” Miután elolvasta a rövid értesítést, nagyon izgatott lett. Rögtön elsietett a boltba és bevásárolt, hogy legyen mivel megkínálnia a kedves vendéget. Másnap aztán kora reggel felkelt és nekilátott a takarításnak. Alaposan felforgatta az egész házat.
Mikor mindennel elkészült, leült egy kényelmes fotelbe és várt.
Arra gondolt, milyen jó lesz találkozni a régi baráttal, mennyi mondanivalójuk lesz egymásnak… Közben elaludt. Az idő gyorsan elszaladt. Az ígért időpontban megérkezett az ismerős. Egy aprócska, ám nagyon lényeges dologról megfeledkezett emberünk: nem nyitotta ki a kaput. A kapu sajnos kulcsra zárva maradt, csengő pedig nem volt. A vendég egy darabig még ott toporgott a kapu előtt. Így gondolkodott: „Milyen furcsa, pedig táviratot is küldtem, hogy mikor érkezem. Bizonyosan el kellett váratlanul utaznia. Nagyon sajnálom.” Azzal megfordult és továbbment.
Az ember pedig csak várt és várt. Késő délutánra járt már az idő, amikor végre kijött a lakásból. Ekkor vette észre, hogy a kapu zárva maradt. Amikor kinyitotta, a friss hóban meglátta a lábnyomokat. „Hát itt volt – sóhajtott fel keserűen – ó, én balga,
balga, pedig mennyire készültem, s a leglényegesebbről mégis megfeledkeztem: elfelejtettem kinyitni a kaput…”
Advent során mindannyian készülünk, ám a leglényegesebb dologról nekünk sem szabad megfeledkeznünk. Ha már kitakarítottuk a lakást, megvásároltuk az ajándékokat, rendet tettünk a lelkünkben, törekedtünk a jóra – következik a legfontosabb feladat: kinyitni szívünk ajtaját, hogy szenteste, mikor majd a kisded Jézus hozzánk is elindul, ne kelljen a küszöbről visszafordulnia…
Használjuk fel az adventi időt, hogy lélekben is fel tudjunk készülni annak fogadására, aki miatt az ünnep VAN.”
Majd közösen meggyújtották az első adventi gyertyát, melynél közreműködtek az általános iskolás diákok, tanítóikkal.
A nyugdíjasok terített asztallal: házi készítésű süteményekkel, szendvicsekkel várták vendégeiket. Az este meleg italok fogyasztásával – tea, forralt bor – és beszélgetéssel zárult.
A rendezvénysorozat további programjai Kaskantyún:
Köszönjük a fotókat: Nemesné Ambrus Mónikának.
Fotógaléria:
