Az elmúlt években nem szerepelt a Kecel együttese úgy, ahogyan szerették volna a városban. A nyáron történt apróbb változások után, azonban a 2024-es őszi szezonjuk mondhatni nagyon jól sikerült, ha az előző bajnokságokat nézzük. Az együttes a harmadik helyen telel, ami igazán megsüvegelendő teljesítmény. Nagy szerepe volt ebben az eredményben Killer Máténak a keceliek egyik támadójának, aki ősszel 14-szer zörgette meg az ellenfelek hálóját. Vele beszélgettünk a kezdetekről, a Fejér és Pest vármegyei évekről, emlékezetes meccsekről és gólokról, de természetesen szóba került a Kecel őszi szezonja is.
Hogyan indult a labdarúgás iránti szereteted? Milyen kluboknál nevelkedtél?
Gyerekként a lehető legjobb osztályba kerültem Nagylókon, minden barátom nagyon szeretett focizni, állandóan csak a labda körül forgott minden a szünetekben és a délutáni órákban is. Körülbelül 9-10 évesek lehettünk, amikor az akkori történelem és testnevelő tanárunkkal Südi Lászlóval az élen indultunk el utánpótlás bajnokságokban, ahova rengeteg szép emlék fűz, köztük egy 2007-es bajnoki címmel és egy rangos osztrák tornára is eljutottunk, ami egy ilyen kicsi faluban elég nagy szónak számít. Sok jó barátság alakult ki olyan fiatalon, ami a mai napig is tart szerencsére. 2008-ban figyelt fel rám György László Gárdonyból, ahol csak egy évet töltöttem el, mert a középiskolai tanulmányaimat Székesfehérváron folytattam. Ez egy nagy ugrásnak számított, mert akkoriban remek utánpótlás működött Gárdonyban, szóval mondhatni ide is jó emlékek fűznek. Ha csak a fociról beszélünk, mert a kollégiumhoz még nagyon fiatalnak éreztem magam és nem tudtam a helyzettel megbarátkozni, persze tudom, hogy anélkül nem tudtam volna Gárdonyba igazolni. Szóval aztán következett Székesfehérvár és a Videoton, ahol 4 évet töltöttem el és ugráltam a ranglétrán felfelé. Nagyon sok jó játékost és edzőt ismertem meg, a profi légkör nagyon meglepő volt nekem főleg ahonnan én indultam. Mindennap iskola után edzés Sóstón a kollégium mellett, szóval ez sem volt könnyű, de összességében megérte és büszke vagyok azokra az évekre.
Fejér vármegyében több csapatnál is megfordultál, ahol sok-sok gólt szereztél. Mesélnél ezekről az időkről?
2013-ban hazaigazoltam Nagylókra már a felnőttek közé. Ez a lépésem nem biztos, hogy a legjobban sikerült, ma már másképpen döntenék, igazából nem is tudnám megválaszolni a miértjét. Székesfehérváron még számítottak volna rám, de mivel befejeztem ott a tanulmányaimat és már a munka került az első helyre, találnom kellett egy csapatot. Három évet játszottam a megye 2-ben és itt lettem igazából először középcsatár. Sok gólt sikerült lőnöm és több megye1-es csapat is megkeresett, én végül Sárosdot választottam. Itt szintén három szezont töltöttem el, jó emlékkel gondolok vissza, sikerült kétszer társ gólkirálynak lennem és egyszer a 2. helyen végeztünk, ami bőven felül teljesítette a várakozásokat. Dvéri Zsolt kezei alatt nagyon élveztem dolgozni. Talán a mai napig ő az egyetlen edzőm, aki nem csak kérte, hogy mit kell csinálni, hanem előtte meg is mutatta, olyan technikai tudása volt. Ezután következett 2019-ben Iváncsa és az NB3. A lehető legjobbkor. 24 évesen gólkirályi cím után tele önbizalommal úgy éreztem mennem kell, és ki kell próbálnom magam NB-s szinten. Sok jó meccsre gondolok vissza szívesen, rengeteget fejlődtem Domján Attila kezei alatt, úgy éreztem megütöm a szintet, de egy csatárt a góljai minősítik, ami sajnos akkor ritkán jött. Azt vallom az NB3 a legrosszabb bajnokság abból a szempontból, hogy a munkád és a foci fej-fej mellett halad és nem tudom egyiket előtérbe helyezni a másiknál. Nb2 már profi szint, a megye 1-ben pedig tudják az emberek hogy amatőr foci és a labdarúgás másodlagos. De az NB3-at soknak éreztem abból a szempontból, hogy mindennap munka utána edzés és otthon csak azért voltam, hogy aludjak, így visszamentem Sárosdra. Ahol aztán következett pályafutásom legszebb szezonja. Arany Tibor vezetésével megnyertük a kupát és a bajnokságot is. Hibátlan év volt. Ha majd visszavonulok, biztos vagyok benne, hogy ezt a szezont soha nem felejtem el. Az a csapat szinte hibátlan volt, voltak benne fiatalok és rutinosak. Játékügyesek és zongoracipelők, akik megnyerték a meccset, és akik felszántották a pályát. Arany Tibor nagyon jól összerakta a csapatot, fiatal kora ellenére mindent tudott rólunk és az ellenfélről, jó edző és elképesztő motivátor is volt. Az utolsó szezonom Fejér megyében már nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, egy sérülés miatt a tavaszom olyan volt, hogy vagy nem tudtam játszani, vagy csak fájós lábbal. Ráadásul a csapat címvédőként se hozta már a formáját.
2023 nyarán kerültél Kecelre? Hogyan sikerült oda igazolni?
Tökölön fociztam a 2022/23-as szezonban és hát ott sem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna. A csapatunk gyengén szerepelt és bár a végén sikerült felzárkózni a középmezőnyre, a klub visszalépett egészen a megye 3-ig. Sorra igazoltak el a játékosok, mindenki hagyta el a süllyedő hajót és a tököli csapattársam Bányai Róbert hívott fel, hogy lenne-e kedvem Bács-Kiskun vármegyébe igazolni. Hosszabb mérlegelés után úgy döntöttem miért ne? Így belevágtam.
A tavalyi gyengébb szereplés után az idei ősz mondhatni remekül sikerült a Kecelnek. Miben láttad ennek a kulcsát, hogy most a harmadik helyen teleltek?
Sikerült erősítenünk a megfelelő posztokra, de a kérdés megfelelő válasza az Kiss Péter személyében rejlik. Nagy szükségünk volt rá, mint edzőre. Sokszor úgy érzem egy erősebb csapat az ellenfelünk, de őt ez mondhatni hidegen hagyja, és bele erőszakolja a csapatba a sikert. Egy jó taktika és fegyelmezett játék olykor csodákra képes.
Ha mostani őszt nézzük, melyek voltak azok a mérkőzések melyre szívesen gondolsz vissza, és melyek, amire nem?
Kezdjük a negatív meccsekkel. Ebből kettőt tudnék említeni. A Kecskeméti LC elleni 1:0-ás vesztes meccsünk hosszú évek alatt az egyik legjobban fájó vereség. Mindent kihagytunk azon a találkozón, ők pedig egyszer elfutottak és persze, hogy gólt lőttek. Nem érdemeltünk vereséget. A Tiszakécske elleni idegenben elért 2:2-t aláírtam volna meccs előtt, de az utolsó másodpercben kapott erősen szabálytalan góllal egyenlített ki a házigazda, ami nagyon bosszantó volt. Pozitív meccsből kiemelném a Soltvadkert elleni idegenbeli 3:0-ás győzelmünket, vagy szintén idegenben a Jánoshalmi 2:1-et. Ezek olyan győzelmek, amik megmutatják, bárki ellen képesek vagyunk nyerni. Az akasztói győzelem pedig saját magam szempontjából is volt fontos. Utoljára Sárosdon volt mesterhármasom eddig a meccsig.
A tavaszi szezontól mit vársz?
Nagyon bátor lenne, ha a dobogó elérését mondanám, mint kitűzött célt. A tavalyi szezon után már az is egy szép eredmény, hogy a mostani ősz után a 3. helyen állunk, így inkább csak azt várom el a csapattól, hogy próbáljunk meg az élbollyal maradni ameddig csak tudunk. A magam részéről pedig szeretném minél előbb elérni a 300. gólomat, ehhez még 10 találatra lenne szükségem a tavasszal.
Van, vagy vannak-e olyan meccsek, amiket ki tudnál emelni eddigi pályafutásodból?
A 2021-es Fejér megyei kupadöntőben a Dunaújvárosi stadionban játszottunk az Ercsi ellen, Sárosddal, ahol megnyertük azt, nagy bulit csaptunk és jó érzés volt nyerni valamit. Aztán nem mehetek el szó nélkül a bajnoki döntőről sem, ahol az utolsó fordulóban a 2. helyezett Mór látogatott el hozzánk, nekik nyerni kellett, nekünk elég volt egy döntetlen hazai pályán és a félidei 0:1 után sikerült kiegyenlítenünk, így bajnokok lettünk. Elképesztő volt, rengeteg szurkoló volt és hatalmas öröm a lefújás után. Végül pedig a Ferencváros elleni meccset mondanám, ahol Iváncsa játékosként összesorsoltak minket a magyar kupában 2019 szeptemberében. Elképesztő felhajtás volt, teli sztárokkal érkezett a Fradi és szinte nem volt szabad hely a pálya körül. Már emiatt az egy meccs miatt is érdemes volt anno ezt elkezdeni, még ha sima 0:3 lett is a vége. Fradistaként még nagyobb öröm volt ez nekem. A meccs pikantériájához tartozik a magam részéről, hogy előtte egy héttel eltörtem a lábujjam, amit nem mertem elmondani senkinek, nehogy a padról nézzem végig a meccset. Végül nagy fájdalmakkal végig játszottam.
Emlékezetes gólok?
Az Iváncsa-Dunaújváros NB3-as bajnoki mérkőzésen a második félidőben a 16-os sarkától lőttem ki a hosszú felsőt, erre a gólra szívesen gondolok vissza, a meccset egyébként 2:0-ra megnyertük. Aztán 2022-ben, amikor Tökölre igazoltam akkor mindjárt az első meccsen a Felsőpakony ellen az én gólommal nyertünk 1:0-ra, jó érzés volt így bemutatkozni Pest megyében. Végül, hogy Kecelen is kiemeljek egy gólomat, az a Jánoshalmi győztes fejesem lenne az utolsó percben. Nagyon fontos gól volt, több embertől hallottam, hogy emberemlékezet óta nem nyert Kecel Jánoshalmán.
Kiemelt kép: FMLSZ
