Nagy érdeklődés mellett adta elő január 17-én önálló estjét Pokorny Lia, Soltvadkerten a Gyöngyház Művelődési Központ színháztermében. A műsorra szinte minden jegy elkelt, amely Kriszta személyén keresztül mutatta be egy kislány felnőtté válását, mindennapi gondjait, örömeit, csalódásait.
Már a nézők fogadása is interaktív volt, az ajtóban Pokorny Lia várta az érdeklődőket, akivel lehetett szelfizni és pár szót is váltani bárkinek. Az előadó kezében egy tábla volt a következő szöveggel: „Mi jut erről eszedbe?”. A színházterem bejárata előtt egy asztalra letett tűsarkú cipő, macaron és egy karácsonyfa csúcsdísz volt, mellette papírból kivágott szalagdísz, amire az említett tárgyakról írhatta le gondolatát bárki – ez a papírdísz később a műsor végén a színpadon elhelyezett karácsonyfára került fel.
Az előadó már a műsor kezdetén bevonta a nézőket közös feladatokba és éneklésbe, amivel közvetlenebbé próbálta tenni a hangulatot. „A majdnem tökéletes boldogság receptje” című darab egy nő életét kísérte végig, mutatta be és a témának megfelelően a közönség sorait is elsősorban a gyengébbik nem töltötte meg.
A szünet nélkül 110 perces előadás több elemében is interaktív volt, Pokorny Lia a széksorok közül kért fel nézőket, hogy a színpadon asszisztáljanak néhány jelenetben. Elmondható, hogy minden amatőr fellépő jól vizsgázott és nagy sikert arattak ezek a jelenetek.
A darab a boldogság keresését dolgozza fel, melyről korábban egy riportban Pokorny Lia úgy fogalmazott, hogy nem úgy kell átadni fontos gondolatokat, hogy az ember úgy üljön egy előadáson, hogy nincs értelme az életnek. Megfogalmazása szerint darabja főhőse nem a tökéletes, hanem a valódi boldogságot keresi. A darabban egy jó nagy adag önirónia és egy kicsi interaktivitás is tetten érhető. A színésznő saját bevallása szerint sosem szeretett írni, ezért nagyon meglepte, hogy ez a mű meg tudott születni, melynek rendezője Botos Éva. „A majdnem tökéletes boldogság receptje” című, improvizációval fűszerezett előadást maga a színésznő írta egy év alatt.
A darab sok élettörténetből lett összegyúrva, emiatt talán többen magukra ismertek a jelenetekben. A színésznő az előadás egyik beharangozójában úgy fogalmazott, hogy ez „azokhoz szól, akik már elfáradtak az önsajnálatban, és arra ösztönzi őket, hogy szeressék magukat. Szól azokhoz is, akik már megtettek olyan dolgokat, amit soha nem gondoltak volna, hogy meg tudnak tenni. Aztán szól azokhoz is, akik még mindig nem tudják igazán elfogadni magukat, akiknek már teher az állandó megfelelés, akik nem bírnak nemet mondani és ebből már elegük van. Vagy azoknak, akik reménytelenül keresik a boldogságot, akiknek jól esik néha egy felszabadító sírás, vagy akik tudják, milyen gyógyító önmagunkon szívből kacagni.”
„A majdnem tökéletes boldogság receptje” című darabot jól jellemzi a beharangozó szöveg tartalma:
Ha sokáig hitte, hogy a gyerekkori mesék valóra válnak, ha ovisként dicsekedni szeretett volna, hogy Önnek hozta a legmenőbb játékot a Jézuska, ha kamaszkorában álmodozott arról, hogy egyszer egy filmsztárral szerelmesen andalog a naplementében, ha epekedett azért, hogy megkaphassa élete cipőjét, ami senki másnak sincs, ha reménykedett, hogy varázsütésre minden hozzátartozója, pont olyan jófej lesz, amilyennek mindig is akarta, ha ábrándozott arról, hogy megtalálja az igazit, akivel örökkön örökké együtt élhet, vagy ha sokáig kereste az örök boldogság elixírjét, de még nem találta meg, akkor ez a mese Önnek szól!
Az improvizációval és interaktivitással fűszerezett, porcukorillatú estén felülünk az érzelmi hullámvasútra, és hősünkkel együtt fejest ugrunk egy különös, kalandokkal teli utazásba, amelynek a végén a legfontosabb kérdésre megtalálhatjuk a választ! És ez sokkal közelebb van, mint gondolnánk.
A vidám és szomorú elemeket is feltáró, de a realitás talaján maradó történet végén talán minden nézőben inkább az öröm pillanatai maradtak hátra és vastapssal köszönték meg Pokorny Lia nagyszerű alakítását.
Fotógaléria:
