A házasság érték, vigyázz rá! – Jánosi Ferenc gondolatai

Alábbi írásban Jánosi Ferenc teológus-lelkész, addigtológiai konzultáns, MPE Ifjúság és Családépítő Szolgálat misszióvezetőjének gondolatait közöljük:

Napjainkban sokféle családmodellel találkozunk, éppen ezért felmerülhet a kérdés, hogy vajon melyik az igazi? Ugyanakkor azon is morfondírozhatunk, hogy egyáltalán van-e létjogosultsága a hagyományos bibliai értékrendre épülő, ún. zsidó-keresztény családmodellnek, illetve, hogy egy folyamatosan változó társadalomban, hogy lehet képviselni a család bibliai értékeit?

A családokkal való foglalkozás számomra nagyon fontos, hisz húsz éve az oktatásban dolgozom. Ezen idő alatt sok ezer tizenévessel beszélgettem az általuk megélt és elképzelt család modellekről. A Pünkösdi Teológiai Főiskola pasztorálpszichológiai mesterképzésén is számos tantárgy foglalkozik a családokkal és a családok szakmai, valamint lelki segítésének lehetőségeivel és módszertanával. A tanulmányaim befejezéseként írt szakdolgozatom témája is ez volt, melynek ezt a címet adtam: A rendszerszemléletű családterápia és pasztorálpszichológia kapcsolódási pontjai a családi életciklus-modell tükrében. Az alábbiakban ebből osztok meg néhány általam fontosnak vélt szempontot.

Minden megkérdőjeleződik

Napjainkban sajnos egyre gyakrabban jelennek meg családellenes tartalmú filmek, internetes bejegyzések, újságcikkek. Sőt, egyre hangosabbnak tűnnek azok a szervezetek is, melyek nem a klasszikus, bibliai családmodellt támogatják, hanem valami újszerű, ettől merőben eltérő elképzelést. Ezért is tartom fontosnak, hogy az Élő Víz oldalain is erősítsük és támogassuk azt, amit – Pál apostol szavaira utalva – az Úrtól vettünk.

Az MPE Ifjúság- és Családépítő Szolgálat misszió vezetőjeként több szakmai konferencián és tanácskozáson is részt vehettem, ahol neves szakemberek, társadalomtudósok beszéltek a család, mint a társadalom legkisebb sejtjének válságáról, értékrendbeli kríziseiről, valamint a bibliaellenes családmodellek népszerűsítéséről. Így esett szó pl. a genderelméletről, az azonos neműek házasságáról, de minden más extremitásról is, melyek a tolerancia köntösébe bújva nemzetközi és hazai terepen is megjelennek, egyre hangosabban hangot adva a legelvadultabb elképzeléseknek, ideológiáknak. A nemek közti határok biológiai, lelki-szellemi lebontásával egyre kiszolgáltatottabbá válnak a fiatalok, a jövő generációinak családalapítói. Ha már valaki a született nemét is megkérdőjelezi, akkor milyen biztos pont marad még az életében?

A fiaitokat nem engedem…

Az oktatásba és az iskolai tantervekbe egyre gyakrabban kerülnek bele család- és házasságellenes tartalmak. A filmek világában gyakori az azonos nemű kapcsolatok bemutatása, népszerűsítése. Így is szembesülünk az abortusz- és genderideológia legalizálására tett erőfeszítésekkel, azok iskolai szinten való népszerűsítésével, valamint a tanárok érzékenyítésével, illetve a szivárvány családmodell elfogadtatására tett lépésekkel. Ne felejtsük el, hogy a fáraó mit mondott Mózesnek: „Úgy legyen veletek az ÚR, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Vigyázzatok, rosszat akartok! Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek…” (2Móz 10,10-11a)

A „hitelező” (Lásd: 2Kir 4,1-7) a jövő nemzedékét akarja megszerezni. Így a fiatalokat hamis ideológiákkal, a szexuális élet korai megkezdésével, a pornográf, szexuálisan aberrált, valamint olyan nemiség- és családellenes tartalmak elérhetővé tételével próbálja tönkretenni, melyek következményeibe jobb nem belegondolni. Külföldön egyre több helyen vezetnek be a Bibliával összeegyeztethetetlen szexuális nevelési programokat, oktatási tanterveket, melyek bevezetéséért egyes szervezetek Magyarországon is komoly erőfeszítéseket tesznek.

A házasság védelmet érdemel

A diákok között gyakran előkerül az a kérdés, hogy „Feri bá’, hihetünk még az igazi házasságban és egy jól működő családban, miközben olyan sok házasság tönkremegy és olyan kevés a kívánatos, pozitív példa?” Amikor ilyen kérdéseket kapok, gyakran mondom, hogy menjünk vissza a kezdetekhez, a prototípus és a házasság, valamint a család megalkotójához, Istenhez, illetve az eredeti család-leírásához, és nézzük meg, mit mond a Szentírásban erről a fontos témáról.

A Biblia első lapjaitól az utolsóig sokat olvashatunk a férfi és nő kapcsolatáról, a házasság társadalomban betöltött szerepéről. A Biblia következetesen beszél a család fontosságáról, a gyermekek neveléséről és a hit továbbadásáról a következő generáció felé. A teljes Ószövetség egységesen és relevánsan mutatja, hogy a házaság olyan érték, ami védelmet érdemel.

Noha fontos a családok megerősítése, tanítása és felkészítése, ennek ellenére az igehirdetéseinkben nem mindig kap megfelelő hangsúlyt ez a témakör, ide értve a lelkigondozás kulcstémáját, ezen belül is a házasság- és családgondozást. A Biblia legelső lapjain azt olvashatjuk, hogy Isten megteremti az embert, mégpedig férfiként és nőként, egymás kiegészítő társaként. Ekkor Ádám így kiáltott fel: „Ez már csontomból

való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.” (1Móz 2,23) A házasság szereztetési igéje is az Édenben hangzott el: „Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2,24) A szakirodalom ezt az eseményt a szülőkről való leválásnak nevezi, melynek stációi: elhagyni, ragaszkodni és egy testté válni. Ez csak ebben a sorrendben tud megvalósulni; ha nem hagyja el, nem tud ragaszkodni a házastársához, és akkor a férfi nem tud egy testté sem válni a nővel.

Nem én voltam…

Isten azt akarja, hogy a férfi és a nő együtt gyakorolja az uralmat a teremtett világ, de nem egymás felett. Azt is olvassuk, hogy a bűneset előtt nem volt jelen a szégyen, ezért teljes őszinteség és leplezetlenség jellemezte az első házaspár kapcsolatát. A bűneset aztán mindent megváltoztatott. Az Isten által megteremtett harmónia megszűnt, a férfi és nő egymás ellenségeivé lettek, miközben megjelent a hárítás, a másik hibáztatása. Ezt így örökíti meg a Biblia: „Az asszony, akit mellém adtál , ő adott nekem arról a fáról, úgy ettem.” (1Móz 3,12) Az asszony aztán még tovább hárította a felelősséget: „A kígyó ámított el engem, úgy ettem” (1Móz 3,13b)

A bűneset tönkretette a házasság egységét fizikai, lelki és szellemi értelemben is. Pálhegyi Feri bácsi szokta mondani, hogy azóta két bűnös, önző ember próbál egymással házasságban élni, akik mind a ketten saját boldogulásukat keresik és egymástól várják szükségleteik betöltését, ezért aztán egymást egyre boldogtalanabbá teszik. A keresztény házaspár számára megadatik az a lehetőség, hogy igénybe vegye Jézus segítségét a saját óemberi természetük legyőzésében és abban, hogy egymás előtt elismerjék vétkeiket és eljussanak a bocsánatkérésíg. Hallottam egy érdekes meghatározást a keresztény házasságról, mely valahogy úgy szól, hogy a házasság két nem tökéletes ember szeretet kapcsolata, ahol megtanulnak gyakran megbocsátani egymásnak.

Olajfacsemeték az asztal körül

A Szentírás a házasságot a férfi és nő, férj és feleség felbonthatatlan szövetségeként értelmezi. Ebbe az életközösségbe érkezik a gyermek vagy gyermekek, aki(k)nek felneveléséről együtt gondoskodik mind a két fél, az édesapa és az édesanya is.

A gyermekek nevelése és tanítása, valamint a hitbeli értékek megismertetése főleg az apák feladata volt. A Szentírás ezt így adja parancsba: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Pld 22,6) A Bibliában nagyon megható képet találunk a családról a Zsoltárok könyvében (lásd alább), ahol a férfi áldott voltát mutatja be a családjában lévő harmónia. A gyermeket Isten áldásának tekintették, a nagy család az Isten áldását jelentette. A gyermektelenséget, meddőséget Isten áldásának hiányaként vagy átokként magyarázták. A Bibliában ugyanakkor számtalan meddő házaspárról olvashatunk, akiknek csodaként született gyermeke. Ezt a csodát a személyes életünkben is átéltük, mivel egy balesetet követően az orvosok meddőnek nyilvánították a feleségemet. Hálásak vagyunk Istennek, hogy azóta két gyermekünk is született.

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsolt 127,3-4) „Kezed munkája után élsz, boldog vagy, és jól megy sorod. Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsolt 128,2-4) Ez a két zsoltár azt a családi idillt mutatja be, melyben az isteni jelenlét az otthonunkban, még az asztalunk körül is érezhető. A feleség olyan, mint a termő szőlőtő, amely életet ad a gyermekeknek, akik olajfacsemeteként ülnek az asztalunk körül. Egyszer Franciaországban láthattam egy olajfát, amely közel 300 éves volt, de még mindig élet volt benne. Az idézett zsoltár a gyermekeinket ilyen olajfacsemetékhez hasonlítja. Ezt az életet kívánom a családjainknak és azt, hogy gyermekeink olajfacsemeteként ott maradjanak asztalunk körül.

A tizenévesekről azt is mondja a Szentírás, hogy olyanok, mint a tegezben hordott, kéznél levő, gyorsan kilőhető nyílvesszők: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.” (Zsolt 127,4-5)

Ne hagyd el!

A fiatal házasokat védte a törvény. A nős férfit házassága első évében még hadba sem lehetett hívni. Az volt a legfontosabb feladata, hogy örüljön feleségének, akit elvett: „Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett.” (5Móz 24,5)

A Biblia tehát védi a családot és a házasságot, a válást azonban nem támogatja, sőt tiltja a házasság- és családellenes értékeket is. Hűségre buzdít, a házasságot felbonthatatlan szövetségként értelmezi: „aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.” (Péld 2,17)

Jézus is foglalkozik a témával. Rengeteg példázatot mond a családról, így állásfoglalása is egyértelmű. Az egyik közismert történetben ezt olvassuk: „Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: »Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?« Ő így válaszolt: »Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?« Majd így folytatta: »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.« Erre azt mondták neki: »Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?« Jézus így válaszolt nekik: »Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, és mást vesz feleségül, az házasságtörő.«” (Mt 19,3-9) Jézus tehát egyértelműen kimondja, hogy a férfi ne hagyja el feleségét és ne tegye őt kiszolgáltatottá.

Engedelmesség, szeretet, ragaszkodás

Pál és Péter apostol is egyértelműen állást foglal a témában, sőt a Jézus Krisztussal való mennyei kapcsolat földi megnyilvánulásának nevezi a házastársak egymással való kapcsolatát, amikor így szól: „Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.” (Kol 3,18-21)

Az efézusiaknak pedig így ír: „Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. „A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté.” Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.” (Ef 5,28-33)

A Biblia a férfi és nő értékében nem tesz különbséget, hiszen azt mondja, hogy egymásnak adják meg a tiszteletet, mint örökös társai a kegyelemnek. Sőt, az apostol itt arról is beszél, hogy az Isten az imáink meghallgatásának feltételeként várja el tőlünk ezt a fajta viselkedést: „Legyen megbecsült a házasság mindenki előtt, és a házasélet legyen tiszta! A paráznákat és a házasságtörőket pedig ítéletével sújtja az Isten.” (Zsid 13,4)

Nem csak papír

Ma sokan nem becsülik meg a házasságot és a házasság értékét, amikor azt hirdetik, hogy az csak egy papír, és hogy nincs semmilyen jelentősége, hiszen ma már a házasság egy elavult dolog. Úgy gondolják, hogy nem lehet jól működtetni sem a házasságot, sem a családot, ami valóban igaz, ha kihagyjuk belőle azok megalkotóját, az Istent. Ezért írja a Prédikátor: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.” (Préd 4,9-12)

Hiszek az Isten igéjében, hogy tudniillik jobban boldogul a kettő mint az egy, és hogy a hármas kötél nem hamar szakad el. Kívánom, hogy a kedves olvasóimnak is megtalálják és megismerjék a mennyei erőforrásokat a családi életük működtetéséhez. Isten adjon mindannyiunknak erőt, hogy ha a világ egyre jobban megkérdőjelezi is a házasság és család létjogosultságát, mi ne bizonytalanodjunk el, hiszen Isten nem csak megalkotta a családot és a házasságot, hanem fenntartja és működteti is! Ezért legyen mindenki elött megbecsült a házasság!

Írta: Jánosi Ferenc
Kiemelt kép: illusztráció