2025. február 25-én Dr. Stachó László zenetudós, zenepszichológus, zongora-és kamarazene tanár, a budapesti Zeneakadémia, illetve a Szegedi Tudományegyetem oktatója és kutatója tartott szakmai napot a Kiskőrösi SZÓ-LA-M Alapfokú Művészeti Iskolában. A gyakorlásmódszertan előadást követően nyílt órákra és kérdések feltevésére is volt lehetőség. A részvételért a pedagógus továbbképzési rendszerben felhasználható 10 (nem akkreditált) kreditpont volt szerezhető.
A nap folyamán közreműködtek a művészeti iskola növendékei is.
Interjú Dr. Stachó Lászlóval:
Széles körű spektrumban tanítasz, oktatsz, mind tartalomban, mind a gyerekek életkorát nézve. Milyen jellegű előadásokra kérnek fel általában?
Eddig 18 országban tartottam mesterkurzusokat – leginkább felsőfokon, de három országban már alapfokon is tanítottam (Magyarországon, Franciaországban és Finnországban). Az utóbbi időben igen megszaporodtak a zeneiskolai meghívásaim. Nem is előadásokat szeretek tartani – bár tudom, hogy kedvelik ezeket, hiszen mindig kérik –, hanem a módszertanomat alapul vevő tanításomat szeretem megmutatni az érdeklődőknek. Előadásaimat inkább csak a mesterkurzusaim bevezetéseképpen vagy utólagos „magyarázatként” tartom, hogy az érdeklődők megismerhessék, hogyan is működnek a rendhagyó – vagy viccesebben, divatos szóval mondva: „unortodox” – módszereim, amelyeket a tanításomban megfigyelhetnek.
Mi a tanításod célja?
A figyelem nevelése. A zenébe való teljes szívvel való belefeledkezés nagyon hatékony elősegítése. Az, hogy a gyerekek, diákok, hallgatók, kollégák, akiket tanítok, minden pillanatban otthonosan és kényelmesen tudjanak tájékozódni a zene folyamatában, miközben játszanak, és minden pillanatban koncentráltan és mélyen át tudják érezni a zene tartalmát. Ez ugyanis a kulcsa annak, hogy mélyen megragadó, a hallgatóink lelkét is megmozgató módon adjunk elő.
Úgy tudom, a tanítás része is volt a szakmai napnak. Hogy kell ezt elképzelni és hogyan élted meg?
A tanítás volt a szakmai nap „szíve”. „Formailag” úgy tanítok, mint minden kolléga: meghallgatom a növendéket, és aztán mondok neki mindenféléket. Csakhogy amiket mondok, az szinte mindig nagyon meglepő és rendhagyó. Instrukcióim, gyakorlataim közvetlenül fejlesztik a figyelmet, soha nem pusztán arra irányulnak, hogy az adott darabnak szerintem hogy kellene szólnia. Különben is: kit érdekel, hogy én, a tanár hogy szeretném játszani a darabot? Én vagyok a gyerekért, s nem fordítva. Engem az érdekel, hogy a növendék mit gondol a darabról, amit játszik. Ezt hozom ki a legkisebb gyerekből is – hogy legyen valamilyen elképzelése –, s aztán olyan zenei és pszichológiai eszközökkel vértezem föl őt, amelyek révén könnyedén meg tudja szólaltatni a saját ötleteit. Amikor ez megszületik, az mindkettőnknek – a tanítványomnak és nekem is – óriási élmény. S ezt mindegyik növendékkel együtt megélhettük Kiskőrösön. A már említett „unortodox” instrukcióim révén a legkisebb gyerek is képessé válik a gyors figyelmi váltásokra, és jelentősen és stabilan javul a zenei formaérzéke, a lüktetés- és ritmusérzéke – szinte rögtön! Ha minden jól megy, a zenei átélésük és a kifejezőkészségük is percek alatt szinteket lép. Mivel a gyakorlatok pszichológiai tekintetben bivalyerős figyelmi fejlesztést valósítanak meg, kis rágyakorlással örökre megmaradhat a fejlesztés eredménye. Szoktam emlegetni, hogy akkor érzem magam jó tanárnak, ha bebizonyosodik, hogy minél hamarabb nem lesz rám – és semmilyen más tanárra – szüksége a növendékemnek. És majdnem elfelejtettem még valamit, amit a nap folyamán remélhetőleg minden növendékkel együtt meg is tudtunk mutatni: a teljes, felépített módszertanom, a Gyakorlásmódszertan részét képező instrukcióim alkalmazása rendkívül hatékonyan tesz képessé a technikai kihívások legyőzésére is; napok, hónapok, olykor évek feszített munkájától kíméli meg tanárt és tanítványát egyaránt.
Végül, mi a véleményed az iskoláról, hogy tetszett Kiskőrös?
Az, hogy ennyi kolléga jelen volt, teljes figyelemmel és lelkesedéssel a nap folyamán, még a kurzus hivatalos vége után is, óriási érték – s nem kis mértékben profi szervezőmunka eredménye, meghívóm, Csányi Gabriella igazgatónő munkája. Azt hiszem, ez a fajta figyelem, lelkesedés és profizmus lehet amögött, hogy Kiskőrösről meglepően sok érzékeny és híres muzsikus származik – volt tanulótársaim és tanítványaim egyaránt. (Csak egy példa: hogy lehet az, hogy nemzetközi színvonalú régizenei együttes működik Kiskőrös–Izsák vonzáskörzetében, amelyben a zeneiskola tanárai is játszanak? Csak megfelelő marketing kérdése, micsoda sztárok lehetnének külföldön is!) Ha ilyen lelkes és nyitott tantestület tanít, országos kisugárzású eredményeket lehet elérni – Kiskőrös ennek a legjobb példája. A növendékekről nem is beszélve: akiket ma taníthattam, nemcsak nyitott és tehetséges, hanem valóban motivált gyerekek voltak; biztos vagyok benne, hogy többükről sokan fognak hallani a jövőben. Ezek a gyerekek és kollégák mind kincsek, nagyon vigyázzanak rájuk! Például a most 18 esztendős Suba Marcellhez fogható tehetséget évek óta nem láttam sehol. Van mire vigyázni, van mit őrizni és támogatni Kiskőrösön. És nekem úgy tűnik, a szándék is megvan hozzá. Gondoljuk meg: mi más lehetne egy város mércéje? Soha nem azért fognak emlékezni Kiskőrösre és beszélni róla, mert ilyen meg olyan gyár települt be – vagy zárt be –, és nem is azért, hogy milyen fejlesztések valósultak meg benne, hanem azért, ahogy a kulturális értékeivel és örökségével bánik, és azokért a kiemelkedő emberekért, akiket fölnevelt.
Szöveg, fotók: Kiskőrösi SZÓ-LA-M AMI / Markóné Csányi Gabriella
Fotógaléria:
Chinese (Traditional)
English
German