Izsák új háziorvosa: Dr. Kassai Enikő, aki a gyógyítás mellett emberi értékekkel is gazdagítja a várost

Február elejétől új háziorvossal bővült Izsák egészségügyi ellátása Dr. Kassai Enikő személyében, aki nemcsak orvosként, hanem emberileg is kiemelkedő egyéniség. Rendkívüli munkabírásával a gyógyítás a lételeme, megingathatatlanul kitartó, küzdő alkat, aki a jó ügyért a végsőkig harcol.

Energikus, mindig mozgásban van – ahogy ő mondja, tíz percnél tovább nem tud feküdni, kivéve, ha éppen olvas. Aktív pihenést szereti: biciklizik, úszik, kenyeret süt. Hisz abban, hogy az ember maga teremti meg a környezetét, ezért családjával tanyára költözött Ágasegyházára, ahol mindent saját kezűleg készítenek el. Nehezen mond le jól működő projektekről, inkább olyan embereket gyűjt maga köré, akik osztoznak az értékrendjében, és segítik céljai megvalósításában.

Interjú Dr. Kassai Enikővel:

Hogyan indult a pályafutása?

Tudtam, hogy orvos akarok lenni, és a szülészet-nőgyógyászat különösen közel állt hozzám, így erre a területre szakosodtam. Azonban már az elejétől tudtam, hogy van egy határ, amit nem fogok átlépni, soha nem fogok terhességmegszakítást végezni. Így viszont hiába végeztem el az egyetemet, nem tudtam vizsgázni, mert a szülész-nőgyógyászati szakvizsga követelményei között szerepelt, hogy egy bizonyos számú beavatkozást el kell végezni. Mivel én ezt lelkiismereti okokból nem vállaltam, nem tehettem le a szakvizsgát, és meg kellett várnom, hogy megszülethessen egy jogszabály, ami lehetővé teszi majd számomra, hogy enélkül is vizsgázhassak. 4 évet vártam rá…

Nem adtam fel akkor sem, addig orvoslátogatóként dolgoztam a Richternél és a Pfizer-nél, miközben ingyen dolgoztam a pécsi szülészet-nőgyógyászaton, hogy meglegyen a szakmai gyakorlatom.

Mindezt egy már akkor is növekvő család mellett kellett megoldanom: a férjem és a nagyszülők hatalmas segítséget nyújtottak, hogy a három gyermekünk mellett is tudjak tanulni és dolgozni.

Szülész-nőgyógyászként dolgozott, de végül háziorvos lett. Mi vezetett ehhez a döntéshez?

Mindig is nagy családot szerettem volna, így hat évvel később megszületett a negyedik gyermekünk is. A fordulópontot az Ő születése jelentette. A szülés során túladagolták az oxitocint, mert túlságosan siettették a folyamatot. A köldökzsinór a túlzott erős fájások miatt rászorult a nyakára, ami oxigénhiányos állapothoz vezetett. Mindez abban a kórházban történt, ahol én is dolgoztam szülész-nőgyógyászként. Saját kollégám hibázott, és ezt nagyon nehéz volt feldolgozni.

A következő tragédia az volt, hogy a problémát utána sem ismerték fel időben. Hiába jeleztem a gyerekorvosnak, nem kapott fejlesztést, így a fejlesztőközpont sem fogadott minket. Én harcos vagyok, nem adom fel, ha valamit igazságtalannak érzek. Leültem a fejlesztőközpont elé éhségsztrájkolni, egy RTL Klubnál dolgozó operatőrnek a gyermeke előtte nem rég nálam született, az operatőr pedig ezt rögzítette, tv-ben is szerepelt, így másnapra hirtelen lett időpontunk.

De ekkor már késő volt – a gyermekem két éves volt, és a fejlesztés sokkal hatékonyabb lett volna, vagy le is nullázhatta volna a sérülést, ha időben megkapja. Ez a folyamat döbbentett rá arra, hogy ha ennyit tud ez a rendszer, ha a saját gyermekemmel, orvossal, kollégával is megtörténhet ez, akkor nem akarok többé szülész-nőgyógyászként dolgozni.

Ekkor döntöttem úgy, hogy háziorvos leszek. A háziorvosi szakvizsgám után először Szekszárdon kezdtem dolgozni, majd Budapestre költöztünk, ahol a XIX. kerületben lett praxisom. Ez egy teljesen más terület, de úgy éreztem, itt is rengeteget tehetek a betegekért – főleg azért, hogy senki ne maradjon ellátatlanul vagy meghallgatás nélkül.

Most mégis szülész-nőgyógyászként is dolgozik a háziorvosi munka mellett. Hogyan talált vissza a szakmába?

Akkoriban még az volt a szokás, hogy ha egy ilyen végzettségű orvos egy adott területre került, azt jelentették a helyi kórháznak. Pécsett ez nem volt jellemző, így meglepetésként ért, amikor felhívott a Szent István Kórház osztályvezető főorvosa, Dr. Siklós Pál, és behívott egy beszélgetésre.

Egy főorvosnak nem lehetett azt mondani, hogy nem megyek be, de határozottan jeleztem, hogy nem szeretnék szülész-nőgyógyászként a továbbiakban dolgozni. Ő ezt nyugtázta, meghallgatott, és teljesen megértette az ellenállásomat, de meggyőzött arról, hogy a szülészetnek van egy olyan ága, ahol elkerülhetők azok a problémák, amelyek miatt elhagytam a pályát. Közben kiderült, hogy a vezetésével egy egyedülálló bababarát szülészeti osztályt valósított meg. Így rábeszélt, hogy hetente egyszer dolgozzak egy szakmai napot, hogy ne veszítsem el a szakvizsgámat, de kikötöttem, hogy szüléseket nem vállalok – bárhová beoszthatnak, de szülést nem vezetek le.

Ezt egy évig sikerült tartanom, ám idővel egyre több édesanya kért meg, hogy vállaljam el őket, mert mellettem érezték magukat biztonságban. Jó, mondtam Palinak, hogy vállalom a szüléseket, – de kizárólag azzal a feltétellel, hogy terhességmegszakítást nem végzek, kivéve orvosilag indokolt esetben.

Nem sokkal később felkerestek egy másik osztályról is: az István Kórház rehabilitációs osztályán szükség volt egy nőgyógyászra, aki a hosszabb ideig bent fekvő nőbetegeket vizsgálja. Bár a háziorvosi praxisom és a heti egy szakmai nap mellett már így is sok volt a feladatom, elvállaltam heti három órában. Ezután minden felgyorsult, elindult egy magánrendelésem is, és nagyon rövid idő alatt az István Kórház legforgalmasabb szülész-nőgyógyásza lettem.

Mi történt ezután?

Az a szemlélet és stílus, amit Siklós Paliék képviseltek és amit tőle tanultam, nagyon közel állt hozzám – egy igazi, otthonos hangulatú szülészet volt. Örökké hálás leszek neki, szakmailag és emberileg is példamutató volt, tudta, mit jelent igazán orvosnak lenni.

Amikor Palit nyugdíjba küldték – akkoriban a jogszabályok nem tették lehetővé, hogy nyugdíjasként tovább dolgozzon –, átment a Róbert Károly Magánkórházba, amely akkoriban még unikumnak számított a magánegészségügyi piacon. Megkért, hogy tartsak vele, és mivel addigra már annyi szülést vezettem le, hogy a férjem végül azt mondta, elég, nem vállalhatok többet, nem lehetek ott minden éjszaka, ez egy kézenfekvő lehetőség volt számomra. Folytattam a háziorvosi praxisomat, emellett pedig a magánkórházban is dolgoztam. Álommunkahely volt éveken át, egészen a tulajdonosváltásig. Majd időközben a családom kérésére, fokozatosan csökkentettem a szülések számát, végül 2022-ben végleg abbahagytam. 2023-ban pedig a XIX. kerületi háziorvosi praxisomat is átadtam, hogy teljes mértékben a saját miniklinikára koncentrálhassak.

Mesélne erről a klinikáról?

A Famcare Miniklinik több mint 10 éve a vezetésemmel, Budapesten és Kecskeméten működő holisztikus nőgyógyászati klinika, ahol a legmodernebb orvosi ismereteket és innovatív eljárásokat alkalmazzuk. Különleges, műtét nélküli, fájdalommentes lézeres kezeléseinkkel hatékonyan és gyorsan orvosoljuk az intim területeket érintő gyakori nőgyógyászati problémákat. A klinika egyedisége abban rejlik, hogy kizárólag női orvosok és szakemberek dolgoznak benne, akik nemcsak szaktudásukkal, hanem emberileg is maximálisan a páciensekért vannak.

Ami igazán különlegessé tesz minket, az a világon egyedülálló Stop HPV lézerterápia, amely fájdalommentesen és 99%-os hatékonysággal képes eltüntetni a HPV-t a méhnyakból – mindaddig, amíg a vírus még nem indított el rosszindulatú folyamatokat. Ennek jelentősége hatalmas, hiszen a HPV rendkívül elterjedt, de a szűrés és a kezelési lehetőségek sok helyen hiányosak. Ennek következtében a vírus perzisztálhat a szervezetben, és akár 22 féle daganat kialakulásához is hozzájárulhat. Nők esetében jelenleg a második, férfiaknál pedig a harmadik vezető onkológiai halálok a HPV-asszisztált rák. A méhnyak a vírus gócpontja, és ha innen sikerül eltüntetni a fertőzést, akkor akár 90%-kal csökkenthető a rák kialakulásának kockázata.

Nemzetközi és hazai konferenciákon is előadtunk már erről az eljárásról, számomra mindig fontos az innováció és a fejlődés: szeretek új lehetőségeket kutatni, és ha találunk egy hatékonyabb megoldást, azt bevezetjük a klinikánkon. Emellett folyamatosan figyelemmel kísérjük a legfrissebb nemzetközi fejlesztéseket, hogy a legjobbat nyújthassuk a pácienseinknek.

Mi motiválta arra, hogy háziorvosként Izsákot válassza?

Elsősorban a közelség. Nem szeretnék már annyit utazni. A célom az, hogy ne kelljen minden nap Budapestre ingáznom, elegendő lenne heti egy-két alkalommal. Tíz éve Ágasegyházán élünk egy gyönyörű paraszti tanyán, haszonállatokkal, kutyákkal, cicákkal. Eleinte csak a nyarakat töltöttük ott, majd fokozatosan megszerettük a vidéki életet, és végül véglegesen ide költöztünk.

Amikor háziorvosi praxist kerestem, több település is szóba jött, de az izsáki fogadtatás különösen szimpatikus volt, ezért végül ezt a lehetőséget választottam. Hiszem, hogy a háziorvosi munka nemcsak a gyógyításról, hanem a megelőzésről is szól. Mindig a betegek érdekeit tartottam szem előtt, még akkor is, ha ez olykor nehézségeket jelentett számomra.

A háziorvosi rendelésben számomra a legfontosabb a pácienseimmel való folyamatos kapcsolat. Bár a szülészet-nőgyógyászat is közel áll hozzám, a háziorvosi munka személyesebb, mert itt jobban megismerhetem az embereket.

És végül egy könnyedebb kérdés: igaz a szóbeszéd, hogy rajong a kenyérért?

Igen, a kovászos kenyérsütés a hobbim, amelyet még a Covid-járvány előtt kezdtem, de igazán a lezárások idején fejlesztettem tökélyre. Annyira a szenvedélyemmé vált, hogy áprilisban egy mikro pékséget is indítok. Már kinőtte az egyedüli munkát, így két kolléganőmmel együtt dolgozunk, én pedig továbbra is hobbiként sütök.

A tanyasi életmódunkhoz is hozzátartozik ez a szemlélet: sok mindent magunknak teremtünk meg – amit lehet, megtermelünk, eltesszük, megsütjük, elkészítjük. A kenyérsütés számomra nemcsak egy egyszerű tevékenység, hanem egyfajta kikapcsolódás és alkotás is.