Spanyolország hallatán sok mindenre gondolhatunk: egyeseknek a bikaviadalok és a hatalmas, Colosseum-szerű arénák, másoknak az ízletes spanyol ételek, mint a paella vagy a churros jutnak eszükbe, a labdarúgás szerelmesei pedig az itteni élcsapatokra, a Real Madrid-ra és a Barcelonára gondolhatnak.
Mig Zétény 10.B osztályos tanuló beszámolója:
Idén tavasszal a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Technikum 10. évfolyamának 20 diákja, 2 pedagógus -Miszlai Orsolya tanárnő és Németh Mihály tanár úr- kíséretében indulhatott útnak a mediterrán országba, köztük én is, örök élményeket szerezve. Nekünk biztosan ez az út, mondhatni kaland fog eszünkbe ötleni a Spanyolország szó hallatán.
Utunk március 9-én, hajnal fél kettőkor kezdődött, ekkor indult el a buszunk Kiskőrösről a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Sokunknak ez volt az első repüléssel kapcsolatos élménye, a napkeltekori felszállás izgalma legtöbbünket ébren tartott; csak a repülésben tapasztaltabbak igyekeztek kicsit aludni a hajnali órákban.
A gépünk Málaga gyönyörű kikötővárosában szállt le. Az időjárás azonban meglepett bennünket: az egész hét során majdnem folyamatos esőzés volt kilátásban, csupán napi pár órányi száraz időszakunk volt, amiket megpróbáltunk a lehető legjobban felhasználni Spanyolország felfedezésére. Málagában várost néztünk; a magyar flórához szokott csapatot gyakran lenyűgözte a mediterrán növényvilág változatossága: itt majd’ minden sarkon pálmafa fogadott minket, ahogy Magyarországon tujákat látunk, itt az utcák mentén terméstől roskadozó narancsfák vártak. Meglátogattuk a Földközi-tenger partját, csupán ez a víztömeg választott el bennünket Afrika kontinensétől. Legtöbbünk most járt valaha legmesszebb az otthonától.
Délután buszra szálltunk, megindultunk a történelmi város, szállásunk helyére, Córdobába. A kiterjedt óváros szűk utcáiban viszonylag nehéz volt a tájékozódás, de a céltalan barangolás is teljesen kielégítő volt a restaurált, mindig gyönyörűen karbantartott sorházak között. Ezt a fajta organikus városfelépítést eddig még soha nem tapasztaltam: gyönyörű, mégis szabálytalan macskaköves utcák, amelyek a sakktáblaszerkezet szabályosságát hírből sem ismerik. Egy szóval: elképesztő!
A hét első néhány napján a közeli iskolában töltöttük a délelőttöket. Ez volt utunk talán legérdekesebb küldetése: a kulturális és nyelvi korlátok leküzdése, barátságok építése, amely meglehetősen jól is ment mindenkinek. Megfigyelhettük a spanyol oktatás egy részét, illetve egy fontos észrevételt is megtehettük az iskolában töltött idő alatt: a spanyolok mindent sokkal lazábban vesznek, mint mi: kezdve az iskolai szünet végét jelző csengő teljes ignorálásával, és a szünet 10-15 perccel való meghosszabbításával (amit még az ottani pedagógusok is annyibban hagynak), vagy akár a tanár-diák kapcsolat könnyedségével. Mindenesetre az iskolában sok tapasztalatot szereztünk, emellett az angoltudásunkat is megmutathattuk.
Az iskolában töltött idő után mondhatni szabad kezet kaptunk a programválasztásban: kisebb-nagyobb csoportokba verődve fedezhettük fel Córdoba utcáit, hangulatos üzleteit, kedves vendéglőit. Belekóstolhattunk a spanyol gasztronómiába is, kipróbáltuk a kifejezetten finom itteni specialitást, a churrost. A csapat este fél kilenc körül gyűlt össze a hét során a vacsoránkat (sültkrumplit) nyújtó El Blasón étterem előtt.
Córdoba az Arab Birodalom fénykorában fontos muzulmán vallási központ volt, épp ezért itt található Spanyolország legnagyobb mecsetje, az úgynevezett Mecset-Katedrális. Az épület alapja megelőzi az arab kort, erre a kezdetleges vallási helyre építették az arab hódítok mecsetjüket a Krisztus utáni VIII. században. A Reconquista idején Ibéria ismét keresztény kézre került. Ekkoriban építették a mecset közepére a katolikus katedrálist, így nyerve el a Mecset-Katedrális nevet. Természetesen ezt az emlékművet nem hagyhattuk ki, az igazán egyedülálló keresztény-iszlám kooperáció gyönyörű hatást kelt arabos oszlopcsarnokával és katolicizmusra jellemző hatalmas kupolás építményével.
A csapadékban gazdag hét utolsó nagy programjaként Andalúzia fővárosát, Sevillát vonattal látogattuk meg. Az igazi spanyol nagyváros egyik – ha nem a – legszebb látványosságát, a Spanyol Teret is megszemlélhettük. A monumentális félkör alakú tér, a köré épített kéttornyos épülettel, és hatalmas szökőkútjával igazán mély benyomást tett ránk. A tér minden apró részletét elképesztő pontossággal és részletességgel kidolgozott művészeti elemek díszítették: egy színesre mázolt korlát, domborművek és mérnöki pontossággal elhelyezett macskakövekből kirakott képek.
Szombaton a kora reggeli órákban elbúcsúztunk Córdobától és busszal a Málagai reptérhez indultunk. Utunk a Baleár-szigetek, Szardínia, Itália majd Dalmácia felett vezetett, így érkeztünk vissza hazánk légterébe. A csapat Budapesten nagy örömmel fogadta a magyar esőt, illetve a hazaérkezés után, otthon végre tradicionális magyar fogásokat vehettünk magunkhoz. A csoportunk nagyon jól összekovácsolódott ezután a csodás hét után, közös élményeinket két hét múlva pár pizza társaságában, az iskolában beszéltük át, ezzel lezárva történetünket.
Összességében valószínűleg életem egyik legjobb döntése volt beadni a jelentkezést erre az útra, a hét során annyi új inger, élmény és tapasztalás ért minket, amennyi máskor egy év alatt.
Innen is köszönjük kisérőtanárainknak, Miszlai Orsolya tanárnőnek és Németh Mihály tanár úrnak a segítséget, mellyel örök élményeket szerezhettünk Andalúziában!
Szöveg, fotók: Mig Zétény 10.B / KEVI
Fotógaléria:
Chinese (Traditional)
English
German